katasztrófaturizmus

 

A boltból hazafelé észrevettem, hogy bazi nagy lángok festik veresre az ég alját, és hát micsinál ilyenkor az ember, nyilván odahajtottam, hogy megnézzem mi van. A northcote center melletti iskola egyik melléképülete  égett, a környüllakó gyermekek és suhancok nagy gaudiumára, akik legott kiözönlöttek a tanácsi kéglikből, és élvezték a látványt. Mondjuk melyik gyerek nem örül, ha leég az iskola?

Szerencsére az iskola nem égett le – amíg én ott voltam – sőt, utánam nemsokkal befutott 3 tűzoltóautó (egy fecskendő és két szerkocsi, Emese 🙂  amelyről lepattgotak a pernyetiprók és elkezdtek összevissza szaladgálni, nagyon látványos volt, különösen, ahogy a lángoló épület megvilágította a tűztől jó harminc méterre serénykedő lánglovagokat. Roppant hatékonyan akadályozták egymást, aki lezárta az utat (a másik oldalon volt a tűzcsap) bólyákkal, az útban volt annak aki a tűzcsapot nyitotta, akire viszont várt az, aki a tömlővel szaladt, szóval lenyűgöző volt.

(ezügyben javallom Stephen Leacock, A munka hőse, avagy Hayloft Ezekiel küzdelmes élete, (eredeti címe Hero in homespun, or The Life Struggle of Hezekiah Hayloft) című munkát, amelyben részletes leírást kapunk a nagyvárosi tűz zűrzavaráról.)

Mindenesetre amíg a sok légzős, sárgaruhás pernyetipró szaladgált, addgi egy megtermett példány odasétált a tűzhöz egy pajtásával, és mire minden tömlő duzzadt a nagynyomású víztől és minden nézelődő egy 4 centi mély pocsolyában állt, egy kézi készülékkel elfújták a lángokat. Persze én most komolytalankodom, mert itt a vörös kokas percek alatt végez egy faszerkezetes lakóházzal, pláne a régebbiekkel, szóval észnél kell lenni, egy csapat tűzoltó el is szaladt a fűben bukfencezve keresni a pernyét-parazsat. 

Igazság szerint azért volt időm ilyen alaposan megfigyelni mindent, mert mire észbekaptam a bámészkodásból, már pont a kétoldali útlezárás közepén állt a kocsim, a három tűzoltautóval, és a bóják miatt ki sem tudtam jönni, meg nem is mertem igazán. Ellenben mikor már negyed órája nem látszottak lángok, viszont még mindig nem locsolták a vizet sehova (viszont bőven ömlött az úttestre és a járdákra a tűzoltóautók hasa alól) eluntam a dolgot meg hűvös is lett (már nem égett a tűz) beültem az autóba, óvatosan átgurultam a bóják között és hazajöttem. Remélem nem sérült meg senki és nem égett le az iskola csak a tesiszertár a medicinlabdákkal.

Sajnos a fényképezőmasinát nem vittem magammal (bótba mentem) így vagy találok később képeket a neten, vagy semnem, akkor meg van egy szuper képem egy tűzoltóautó bemutatóról, majd azt ideteszem. Itt egyébként jobbára önkéntes rendszerben tiporják a pernyét, viszont szemre jól felszereltek és a járművek is modernek. Mindenkinek van légző, a kézi keresőlámpák meg előre egy bazierős fehér fényt, hátrafelé két bazierős kék fénypontot sugároznak, amitől gondolom nagy füstben is tudja követni az egyik tázoltó az előtte menőt. Minden talajszint alatti tűzcsap sárga póznával van jelölve, és úgy tűnt, hogy karban is vannak tartva, sőt víz is van. 

A másik szörnyűség ami történt, az az, hogy – ahelyiek kérem tiszteljék a fiatalság kalandvágyát – ízlik a vegemite. A Vegemite tulajdonképpen egy élesztőkivonat, olyasmi, mint a marmite. Azzal a különbséggel, hogy a marmite-ot szerintem tiltja a genfi konfekció, vagy ha nem, hát kéne tiltania. Sörgyári melléktermék, mindenféle izékkel (ízekkel?) kiegészítve. Borzalmas. Barnásfekete színű, kissé cipőkrém állagú hogyhíjják, amit pirítósra kennek meg szendvicsekbe raknak. Sós, mint a franc. Délelőtt amikor a postára mentünk a gyerekkel, akkor vettünk minimite nevű pékárut, mert azt a gyerek már egyszer szerette. Olyan, mint egy kisnövésű kakaóscsiga, csak nincs kakajó benne, hanem vegemite és sajt van ráolvasztva. Kettőt vettem, és ízlett nagyon. Ezután fundáltam ki, hogy kipróbálom a vegemite-ot, hátha nem okoz azonnali kollapszust a szervezetemben. És nem. Kis mennyiségben kifejezetten karakteres, jó íz, bár könnyű átlépni a vékony határt és kicsit több kenőcs használatával koncentrált “bagaria csizmapác” fílinget elérni.

A nejem váltig állítja, hogy a marmite emberi fogyasztásra is alkalmas, de otthon, mielőtt elindultunk volna, csak ki kellett dobni egy 2005-ben lejárt üvegcsét ami majdnem érintetlen volt 🙂 De ez a vegemite teljesen másképp rohadt sós, szóval, ha nem is mindennapra, de lesz itthon. A helyi erők szerint a sajtos szendvics enélkül értelmezhetetlen, hát megnézném mit szól ehhez mondjuk egy dán…

Az már nem katasztrófa, hogy megint vettem egy asztalt 4 székkel, most persze vagy eladjuk a nagyot vagy vállalunk lagzikat 🙂 

12 hozzászólás “katasztrófaturizmus” bejegyzéshez

  1. Miért haragszol te a medicinlabdákra?

    Minden tiszteletem a marmite sokkja utáni nyitottságodnak, h ezt a másik izét is megkóstoltad. Én inkább maradnék a jól bevált kenyérrekenőcsöknél, ma pl libazsírban sült csirekmájat reggebédeztem hidegen, friss kenyéren, dúúúúrván csípős zöldpaprikával. Jó volt. 🙂

  2. Marmite van UK-ben is, nem tudom, más-e az íze. Amennyire tudom, a Vegemite meg a Marmite a lokális csukamájolaj, azaz egészséges és rossz ízű táplálék, amit etetnek a gyerekkel, hogy nagyra nőjön.

    És ne felejtsük el megemlíteni, hogy a Vegemite-ot említik a Men At Work: Down Under c. számában is.

  3. én eddig csak UK marmite-ot ettem, de borzadványosnak találtam. Itt a marmite állítólag édesebb, bár azzal az ízzel az édes szót egy mondatban említeni sem lehet.

    a vedzsimájt az tényleg a bévitamin vagy mi a rosseb forrás, szuperegészséges és jót tesz a bőrnek. biztos.

  4. Mennyi ízlésmentes, beteg ember jár ide!

    A Marmite a világ egyik legjobb dolga, csak vajra kell a kenyérre kenni, mert az megszelidíti az ízét. Nálunk a család 3/4-e kvázi függő, a legkisebb csak azért nem, mert még nem ehet gomba-alapú létformákat.

    Egyébként régebben a reklámkampánya pont erre épült, hogy aki kóstolta, az csak szélsőségesen tud viszonyulni hozzá. 🙂

  5. Te hálátlan pernyehajder!

    Az orszag, aki a kezet nyujtja Feled, ami kiterjeszti GM mentes vedoszarnyait a fejd fele es engedelyt ad, hogy elvedd az oslakosok munkajat es igy adoddal is tamogasd az o munkanelkuli segelyalapjukat, szoval ezt az orszagot es annak egy pilleret tagadod meg es fordulsz a bűnös (!) sivatagorszag fele! Hallatlan.

    Magyarul: szereted a vegemite-ot, ok. De ezt el nem mondd egy allasinterjun, mert levagjak fejed es frissen kieszi az agyadat, annelkul meg nem kapsz munkat ugye. A vegemite ugyanis szaros ausztral zaba. A fasza kiwi marmite-ot eszik. Es abbol is csak a Nyuzi fajta a jo, a brit gyarmatositok marmite-ja nem elfogadott.
    Na ezt tanuld meg egyszer smindenkorra! Kesz.

  6. akkor titkos vegemitegezemice páholyt alapítok 🙂

    na jó, hogy ne legyek hálátlan, megkóstolom a helyi marmite-ot, de tied minden felelősség, ha kár esik a metabolizmusomban !

  7. Szörnyetegek vagytok mind, egytől egyig. A Vegemite-nak olyan borzasztó az íze, mint ahogyan kinéz, a Marmite-ot ezek után már megkóstolni sem mertem. Azt hiszem ezeket a mérgeket csak a Nato elnevezésű japán izé veri, ami a fentebb említettek rokona: úgy néz ki, mint a csomagolt takony, olyan a szaga is, mint a csomagolt takonynak, ezek után talán érthető, hogy az ízéről nincs első kézből származó információm. Viszont a kedvesem él-hal érte.

  8. Ha érte él-hal a kedvesed, akkor az azt jelenti (don’t be offended, csak a formállogika szerint szóval) hogy a takonyszerű izéért érdemes élhalni érted meg izé… 🙂

    A vegemite meg egészen fogyasztható. Nincs rajta a 10-es besztszeller listán, de azért nem kell meghalni tőle.

  9. • Vegemite, szendvicskrém
    Kifejezetten sós, kissé kesernyés élesztőkivonat, a sörgyártás mellékterméke, kenyérre vagy pirítósra kenik vajjal vagy anélkül, néha egy szelet sajttal, amit rá is lehet olvasztani.
    Azt mondják, csak az ausztrálok tudják megenni (meg az új-zélandiak), nemzeti ételüknek tekintik, a világ többi részén azonban nem sikerült meghonosítani.
    Dr. Cyril P. Callister találta fel 1923-ban sörélesztő felhasználásával.

    A vegemite ikonikusnak számító, sós, fekete lekvárféle, melyet a sörgyártás melléktermékeként, erjesztőanyagok kivonatából készítenek. Magas B-vitamin tartalma miatt tökéletes gyógyír egy nagy sörözés után. A vegemite a háborús élelmiszercsomagokban is megtalálható volt, egy híres, 1954-ben készült reklámban pedig a babák “boldog kicsi vegemite-oknak” nevezték magukat. 1982-ben aztán világhírre tett szert a Men at Work együttes slágerének, a “Down under”-nek köszönhetően: “I said, do you speak-a my language? He just smiled and gave me a Vegemite sandwich.” (Kérdeztem: beszéled a nyelvemet? Mire mosolygott, és adott egy vegemite szendvicset).

    Forrás:

    Hát, nem túl bíztató! De aki a pacalt megeszi, annak ez sem lehet ellenfél! 😀
    Baky

  10. A forrást jól kigyilkolta a motor, a leírás a terebess.hu Ausztrál fűszerek szekciójából való.

  11. Érdekes, én a nattót is szeretem. Ellenben a kéttenyérnyi marhaszték láttán majdnem a hányinger kerülget.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.