Saturday night fever

Eleddig szerencsésen megúsztunk mindenféle betegséget, bár voltak gyorsan lezajló szokatlanságok, de ezt betudtuk annak, hogy az immunrendszerünknek szembe kell nézni azokkal a kórokozó-változatokkal, amelyekkel eleddig nem találkozott. Sebi kedvéért, ez egy lead.

Ez jobbára pár órás hőemelkedésekben, némi taknyozásban meg rossz közérzetben mutatkozott és sosem tartott 1-2 napnál tovább. Most viszont a hosszú hétvégét bájos gyermekünk magas lázzal ünnepelte, meglehetősen levert volt és kényelmetlenül érezte magát. Aktivitása lecsökkent, mint egy százezer éve ki nem tört vulkánnak, és csak tengett-lengett. Hőfoka, bizony mondom néktek, harminkilenc és fél grádust számlált.

Ámde szombat délután, miután némileg lecsökkent a láza, felpörgött, mint a zománcos lavór, és remekül érezte magát estig, amikor is újra emelkedni kezdett a maghőmérséklet és odalett a jókedv és csacsogás. (mert amúgy csacsogány ő) Úgyhogy kapott kúpot, dédelgetést meg összebújást, hétfő reggelre jobban is lett, el is mentünk a Shakespear Parkba barbizni, amit végig élvezett, focizott meg minden.

Este már nem volt olyan magas láza, ma reggel viszont már ismét pörgött, ahogy szokott, ellenben aggódó anyája indítványára elcipeltük őt a dokihoz. Első találkozásunk az itteni egészégüggyel nem volt túl eseménydús, a háziorvos nem ért rá mert be volt táblázva, úgyhogy inkább átmentünk glenfieldbe, ahol van egy erre szolgáló facilitás.

Kitöltöttük a filmekből már jól ismert adatlapot, majd vártunk kb 30-40 percet, miközben az odakészített gyermekkönyvek áttanulmányozásával foglalkoztunk és figyelkegettük a népet, hogy hogyan lehet orvoshoz menni egy vak hang nem sok, annyi angoltudás nélkül. Aztán egy nagyon helyes, enyhén alulexponált, vidám doktornéni megvizsgálta a gyereket, megállapította, hogy ez valami vírus, nincs láza, sok folyadékot kell inni és ha megint lázas, akkor paracetamolt adni. Itt mindenki paracetamol hatóanyagú cuccokat eszik merőkanállal, mi viszont eddig ezt nem tettük, de hát mindent el kell kezdeni egyszer. Fel is írt nekünk egy receptet.

Mivel a gyermek csak két és fél éves múlt, nekünk viszont két évnél hosszabb vízumunk van, ezért ez a kaland nulla dollárzba került, még meg is köszönték, hogy ott jártunk. Az egyetlen vicces (amellett, hogy a gyerek egészséges) hogy elírták a lakcímünket, a számot. Úgyhogy kifele menet megkértem a recepciós nénit, hogy javítsa ki, legyen drága, amire megfogta a tollát és a recepten átírta a házszámot a helyes értékre 🙂 Elég modern rendszerük lehet, ha a papíron elvégzett javítás korrigálja az adatbázis megfelelő rekorját is, de hát nem szabad csudálkozni semmin.

Ezekután elvittük a gyermeket az oviba, mert nyafogott, hogy oda akar menni, majd szívtelenül otthagytuk,  – mindössze 20 pajtása, öt bölcsinéni, két konyhásnéni és három bruttóregisztertonna játék között – mint egy számkivetettet.

Maga a dokicenter teljesen normális volt, tiszta, eléggé rendezett és nagyon jól szervezett. A kuncsaftok bejelentkeztek, lecsücsültek és az asszisztencia meg eldöntötte, hogy ki megy elébb, ki később, kb öt percenként szólongatták a következő beteget. Ha nagy a tömeg, akkor az egyszerűbbeket csak nővér vizsgálja meg, és eldönti, hogy mennyire fontos, hogy doki is lássa a delikvenst, szépen elosztják a terhelést és elsimítják a hullámhegyeket, meg van organizálva rendesen a dolog.

16 hozzászólás “Saturday night fever” bejegyzéshez

  1. Jobbulást a gúdmóningnak. Azt tudtad, hogy 8 éves korig legalább évi 18 felsőlégúti megbetegedést kell összeszedni ahhoz, hogy felnőtt korára egészséges és erős legyen az immunja?

    A mi dokinénink nagyon paracetamol-ellenes, azt mondja hogy gyereknek ne adjuk, valamit csinál a májával, nem ürül? Ha nagyon muszáj ilyesmit beadni, akkor ibuprofen tartalmú cuccot ír, az a paracetamollal ellentétben nemszteroid, és a fájdalom- meg lázcsillapítás mellett még gyulladáscsökkentő hatása is van, és csak a gyomrot bántja:)

    Tudom, hogy ahány ház, annyi vajákolás, de úgy éreztem meg kell osztanom veletek.

  2. Akkor megegyszer: Shakespear, e nelkul:-)
    40.2 fokkal mi nyertunk:-( Es raadasul 20 dollar volt az ugyelet hetfon.

  3. Imma, ez a paracetamol izé nem tudom mennyire igaz, mi még a régimódi hazai cuccokhoz vagyunk szokva, azok működnek is, nekem pl. a paracetamolos izék nem mulasztják el a fejfájást, a quarelin meg de.

    Gyereknek meg van külön, de mi rubofent vagy mit adtunk neki, aminek jó az íze 🙂 Meg rendes kúpot, aminek szerencsére mindegy milyen íze van (lásd: Mi van Kálmán bácsi, forró? Naná, keserű! 🙂

  4. Hobe a 40+ az már ügyelet kétségkívül, pláne, hogy kicsi a gyerek. Le van szarva a húsz dollárz.

    sekszpírt javítom, kösz 🙂

  5. Azert elotte felhivtunk egy help line-t, hogy vigyuk-e. A 20 dollart persze hogy leszarom, csak nem ertem, hogy nektek akkor miert volt ingyen. Azert mert munkaidoben vittetek? Mi ma is fizettunk a haziorvosnak egy huszast..
    A lenyeg, hogy gyerkoc jol van, bolcsiben is volt ma. Allitolag negyszer kert az ebedosztasnal, ugyhogy nagy baja nem lehet 🙂

  6. Gyógyulást a kicsinek, ha eddig már nem jött helyre, nekem az a tapasznyalat ilyen esetekben, hogy a virus az egy rendkivül házias jószág, szeret el lenni egy-egy családnál, élvezi a vendég szeretetet és egykönnyen nem üzeti ki magát. Most megijesztettétek a doki nénivel, úgy hogy szerintem, most át fog nyargalni valamelyiketekre :-)) Nálunk ez már rendesen bevett szabály, a nagylány haza importálja, mindkettőt kezeljük, de úgy is elkapja a kicsi, jön az anyja, és a sort zárom én. Hapci, egészségünkre.

  7. hobe, szerintem a munkaidő a tuti, ez a vájtkrossz ez 8-tól este 10ig van, és nem kell búkolni, csak betolni az invalidust és már javítják is. kétszer rákérdeztünk, hogy mennyi leszen a móka, kétszer megkérdezték, hogy mennyi idős a gyerek? mondtuk két és fél, erre legyintettek és gudbáj… még az útlevelünk se érdekelte őket.

  8. Hobe, ti azért fizettetek, mert citizen-ek vagytok. Francnak kellett neked útlevél, látod. :))

    Mlgy, de helyes kis történet, kár hogy ezt a blogot nem gyerekek olvassák, biztos elérzékenyültek volna. Látom is, ahogy a kis bacikák másznak bele most pappitoba.

  9. Nem ide vág, de ma eszembe jutottatok. A warehouseban jártam amikor a hangosbemondó éppen rázendített: “gyere és csatlakozz te is a warehouse vidám csapatához, ahol hihetetlen karrier vár rád, stb.stb….. van már valami?Vagy még mindig szütyögnek?

  10. gondolom a hangosanbeszélő a karácsonyi parttime staffot rekvirázza 🙂

    egyelőre semmi, elvileg holnap lesz valami közhírré tevés odabenn, és közben a nej sem tétlenkedik, hanem.

    mindenről részletesen beszámolok majd, ez mindenképpen fontos hetünk.

  11. 6 éve – amikor még ide is work permit kellett – az uram csoportját megszüntették egyik napról a másikra. Én meló nélkül. A managere, akinek be kellett volna jelentenie a hírt, annyira stresszelt, hogy eltűnt, csak ne neki kelljen megmondania a csoportnak, hogy ennyi. 6 hétig lógott a levegőben, mint egyedüli work permit-es. Senkinek sem kívánom azokat a heteket. Az utolsó napon hívták fel, hogy az interjúja sikeres volt. Két hétre rá engem is visszahívtak a régi munkahelyemre, nem bánták, hogy papírt kell intézni. Szóval, nekem úgy tűnik, csodák vannak.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.