Karácsonyi szezon

A karácsony megállíthatatlanul közeleg, nemsokára ide is fog érni, akkor persze nem tudom mi lesz, mert ez lesz az első karácsonyunk itt. Gondolom karácsony.

Elég fura megélni a karácsonyi dekorációval ellátott várost, üzleteket, környezetet, különös tekintettel arra, hogy viszonylag jó idő van, most éppen este tíz és 18 fok. Már árulják a karácsonyfákat a parkolókban, egyre több helyen áll a kertekben, lakásokban kivilágított, feldíszített fa, ami előtt strandpapucsos népek barbiznak. Kiábrándítóan nincs karácsonyi hangulat, amikor erről beszélgettem egy kollégámmal, hogy nálunk ugye jó esetben fehér karácsony van, akkor ő csendben megjegyezte, hogy élt vagy 10 évet kanadában, neki ne mondjam…

A céges karácsonyi rendezvényünk is lezajlott, a presztízshez illeszkedve a város legpuccosabb helyén, hogy mindenkinek a sznobmirigye kellően stimulálva legyen, a skycity rendezvényépületében tartotta a cég, más egyéb rongyrázó cégekkel egyetemben. Diszkrét félhomály, szorgos, halkléptű pincnökök, bélszín, osztriga, és mindenféle minőségi italok, amit csak kissé zavart a szomszédos teremben zajló hawaii buli, amit a Southern Cross nevű egészségbiztosító tartott. Azt hiszem biztosítót is váltunk, a nem túl rózsás kondíciók mellett jövőre nem kívánom finanszírozni a karácsonyi partijukat.

Természetesen a karácsony kommercializálódása itt sem ismeretlen, sőt, elképesztő akciók, árleszállítások és soha vissza nem térő alkalmak várnak a népre, hogy elszórja a pénzét, az értelmetlen giccsdömping Új-Zélandot sem kerülte el. A nép pedig tolong, tuszkolódik, hogy vásárolhasson, egyre több a bevásárlóközpontokban a mikulás, aki fotózkodik a gyerekekkel és mindenféle szépet ígér, a rádióreklámok hatvan százaléka pedig úgy kezdődik, hogy „HOHOHOHOOO” Mert a mikulás ezt mondja, fene tudja miért.

A városban rajzanak a mikulássapkás, napszemüvegesek, a legjobb figurát pénteken láttuk a Rózsa és Koronában, ahova sörözni mentünk, az a példány konkrétan meghatározhatatlan nemű és magas maligánfokú volt, mire mi odaértünk, de azért újabb szittyót még tudott rendelni.

Mi is készülődtünk a karácsonyra, a nej még fát is akar, nemtomhova, de az ajándékokat már feladtuk, odaér, amikor odaér. HOHOHOHOOO. Itt a karácsony úgy két napos kaland, hogy a második nap a boxing day, amikor ajándékoz a nép, és/vagy a boltokban hemzseg, a fántásztikus karácsonymásnapi árleszállításokban dőzsölve.

A főbérlőnk felhívott és engedélyt kért, hogy valamelyik nap bejöhessen a lakásba hogy hozzon karácsonyi ajándékot, mert nagyon kedvel bennünket és amúgy is szerinte ezt így illik. Na nem engedélyt kérni, azt a törvény előírja neki, de az ajándékozást azt nem, azt önszorgalomból csinálja. Imádja a gyereket, amit nem csodálunk, mert mi is, bár nekünk ugye muszáj, neki meg nem, de nem is ő élvezi a bilire/wc-re szoktatást, ami lényegesen megkönnyíti a helyzetét.

A két ünnep között majd megyünk kirándulni, akkor lesz színes-szagos beszámoló, most egyelőre csak „természet világa” ügyben posztozok nemsokára, ha leszedtem a képeket a masinériáról. A hétvégénk nyugis volt, a szombat nagyrészét átaludtuk, aztán voltunk kimaradozni cégileg, vasárnap meg Pukekókat költöztettem, immáron a végleges házikójukba, amit most majd nekiállhatnak alaposan belakni és minket barbizni hívogatni.