1914-ben, a háború kitörése után, született egy haditerv, Törökország háborúból való kiszorítására. Értelmi szerzője egy később jól ismert nevű ember volt, úgy hívták Winston Churchill.
Hogy a szövetséges hajóhad elérhesse a Fekete-tengert, a törökök által felügyelt félszigetet meg kellett hódítani és átvenni rajta a katonai ellenőrzést. A feladatra kiszemelt egység egy új formáció volt, az ausztráliai és új-zélandi katonákból formált ANZAC, vagy Australian and New Zealand Army Corpse.
1915 április 25-én az ANZAC erők partraszálltak Gallipolinál, hogy kiverjék a törököket a félszigetről, elfoglalják Konstantinápolyt (ma Isztanbul). A gyors hadművelet során a partraszálló erők erős ellenállásba ütköztek és a kíméletlen harcokban a veszteségek csak egyre nőttek, mindkét oldalon. A harcok nyolc hónapon keresztül folytak a Mustafa Kemal Atatürk által irányított török csapatok ellen, a kitűzött célok elérése nélkül, így, bár Konstantinápolyt elfoglalni nem sikerült, a csapatokat 1925 végén kivonták a félszigetről.
A hadjárat során nyolcezer ausztrál és kétezer hétszáz új-zélandi katona vesztette életét, és ennél sokkal többen sérültek meg. A hatalmas veszteség lesújtotta az ANZACba katonákat küldő országokat, és a Gallipoli hadjárat során elesett katonák a háború során elszenvedett veszteségnek csak egy töredékét jelentették.
1916-tól nevezték a partraszállás napját hivatalosan ANZAC DAy-nek, a veszteségekre és a helytállásra való emlékezés napjának. A huszas évektől az ANZAC Day az összes, harcokban elhunyt vagy megsebesült katonákra való emlékezés napja lett, és ez a szám nem volt kicsi, Ausztrália több, mint hatvanezer embert veszített. A harmincas évekre a megemlékezések során bizonyos rituálék alakultak ki, amelyek ma is szerves részét képezik a megemlékezéseknek.
Ilyen például a fegyveres erők tagjainak felvonulása, a „Last Post” eljátszása kürtön, díszlövések, hajnali szolgálat (virrasztás), fapuskák cipelése alakzatban, pipacs kitűző viselése, stb. Az elmúlt évtizedekben ezek a szokások megmaradtak és évről évre ismétlődnek, hogy sose merüljön feledésbe a veszteség és a katonák hősies helytállása.
A második világháború után az akkori harcokban elesett katonákra is az ANZAC napján emlékeznek, de emellett megtartják a november 11-ei emléknapot is, amely commonwealt-szerte emléket állít az elesettkenek. Ausztráliában a legnagyobb megemlékezések az ANZAC emlékműnél zajlanak, veteránokkal, leszerelt és aktív katonákkal, rengeteg civillel.
Mindkét ország számára a közös áldozatvállalás alapvetően megváltoztatta a nemzeti éntudatot, identitást, és ez nem látszik megváltozni egyelőre. Sem ezt, sem az áldozatokat nem felejtik, a rendezvények, felvonulások nem szomorúak,hanem inkább büszkék. Jó volt látni az egyenruhásokat, veteránokat, fiatalokat, mind pipaccsal, büszkén tisztelegve.
Már megint én. Nekem erről mindig ez ugrik be:
Egy kicsit hátborzongató.
Churchillről ez a véleményem, és nem vagyok egyedül.
The truth about the real Churchill—the Churchill that few know—is that he was „a man of the state: of the welfare state and of the warfare state” in Professor Ralph Raico’s turn-of-phrase. The truth about Winston Churchill is that he was a menace to liberty, and a disaster for Britain, for Europe, for the United States of America, and for Western Civilization itself.
Conclusion
With his lack of principles and scruples, Churchill was involved in one way or another in nearly every disaster that befell the 20th century. He helped destroy laissez-faire liberalism, he played a role in the Crash of 1929, he helped start WWI, and by bringing in America to help, prolonged the war and created the conditions for the rise of Nazism, prolonged WWII, laid the groundwork for Soviet domination, helped involve America in a cold war with Russia, and pioneered in the development of total war and undermining western civilized standards.
….
Chris Matthews described Churchill as the „man who save[d] the honor of the 20th century.” Rather than this great accolade, Winston Churchill must be ranked with Karl Marx, Woodrow Wilson, Vladimir Lenin, Adolf Hitler, Joseph Stalin, Herbert Hoover and Franklin Roosevelt as one of the destroyers of the values and greatness of Western civilization.
http://mises.org/story/1450
igazándiból ez valaki más véleménye, te pedig egyetértesz vele, ugyebár…