Muzik – augusztus

Igyekszem visszarázódni a blogászatba, hirtelen azt se tudom mihez kapjak, úgyhogy egy viszonylag semleges téma, zene jön. Némi halogatás után, tegnap behúztam a havi muzsikamennyiséget, amit felírt az orvos. Gyorsan szaladjunk át rajta.

emusic_logoEbben a hónapban kicsit igyekeztem – nem sok sikerrel – elmozdulni a megszokott kerékvágásból, kicsit szélesebben értelmezni az amúgy is elég tág műfaji határokat. Nem is olyan könnyű ez, mert az egyik irányban könnyen mindenféle soulokba meg ragtimeokba szalad az ember, a másik irányba indulva pedig hamar bele lehet hajolni valamiféle performanszba, ami legott felidézi Ford Fairlane sajtreszelős véleményét.

music0809alternatebluesA The Alternate Blues albumról nincs sok mesélnivaló, tessenek csak megnézni, hogy kik bazseváznak rajta, Dizzy, Oscar Peterson, Clark Terry, innen már nem nagyon lehet mellényúlni, a korong hozza is a tőle elvártakat. Nem egy pörgős bebop, nem egy hajlobogtatós bigband, lassúcska, kényelmes, de el nem lazáskodott cucc.

music0809artieshawArtie Shaw-ot egyszer már említettem Roy Eldridge kapcsán, de magában (illetve and his orchestra) is megéri a pénzét, a bigband rajongóknak ismerős figura. Arthur Jacob Arshawskyként látta meg a napvilágot 1910-ben, New York városában, bár Connecticutban próbált felnőni. Nagyon nem érezte jól magát, akkoriban az ottani környezet meglehetősen antiszemita volt, ami mérgezte a kis Artie környezetét. 13 éves korában kezdett el zenét tanulni, szaxofonnal, de pár év után ezt klarinétra cserélte és a depresszív környezetből inkább nekivágott a világnak egy zenekarral. A harmincas évekre visszatér szülővárosába, ahol sikeres bandákat visz, játszik mindenkivel, akivel csak lehet, nem csak Buddy Richet veszi fel a bandába, de szólistának Billy Holidayt gyűjti be ’38-ban. Ő az első fehér zenekarvezető, aki teljes állásban foglalkoztat fekete énekesnőt, ráadásul mindezt a déli államokban tartott turnéjára időzíti. (akkoriban még aktív szegregáció van arrafelé) Rajongói, Benny Goodman beceneve (King of Swing) után a “King of the clarinet” néven kezdik szólítani, amire Artie csak annyit reagál : “Benny Goodman played clarinet. I played music”

Nyolcszor nősült, nehéz ember volt, ugyanakkor roppant népszerű és jól is keresett. Az élő fellépések mellett rádióműsorokban is játszott a zenekar, a negyvenes évek elején Hollywoodnak is dolgozott. A zene mellett írt is, és elég mozgalmas életet élt. Hosszas küzdelme a diebétesszel végül 94 éves korában, 2004-ben ért véget, a betegség győzött. Az Artie Shaw Orchestra mai napig működik.

Az album remekül hozza a negyvenes évek magyar mozifilmjeinek zenéjét, hangszerelését, hangulatát (köszönöm, hogy imádott) ami kiválóan példázza, hogy mennyire naprakész volt akkor még a honi zenevilág, ott tartottunk, ahol New York és a legnagyobbak.

music0809cannonballA The Cannonball Adderley Quintet névadója Julian Edwin “Cannonball” Adderley, aki az ötvenes és hatvanas évek kiváló alt-szaxofonistája volt. Floridában született, de ő is New Yorkba sodródott, ahol aztán meg is találta a helyét. Hosszú évekig játszott ott, ám 1957-ben, a blues gyökerekre érzékeny Miles Davis felfedezte és meg is hívta saját csapatába.

A The Cannonball Adderley Quintetben együtt játszott öccsével Nat Adderley-el, aki kornétán* zenélt. (valaki mondja meg mi a magyar neve a cornet-nek) Ez az album is ebből a korszakból származik, egy élő felvétel Friscoból, nagyon kellemes, ritmusos, profi munka. A csapat egyébként annyira összejött, hogy Davis bandáját otthagyva, Cannonball újra létrehozta a kvintettjét, amely néha szextettként is működött, hatalmas sikereket érve el. A hetvenes években az idősebb Adderley, Coltrane és Wayne Shorter hatására a tenor szaxofon felé fordult, így is komoly népszerűséget elérve. 1975-ben halt meg, nemsokkal ezután a DownBeat beválasztotta a DownBeat Jazz Hall of Fame-be.

music0809clarkterryClark Terryről nem sokat mondanék, már megtettem múlt hónapban, inkább csak az albumról pár szót. Végighallgatni még nem volt időm, így is odaégettem a zöldbabot. Terry mellesleg 2000-ben került a Jazz Hall of Fame-be. Biztos jó ez a lemez is, miért ne lenne az, belehallgattam megvevés előtt, de hittem a pick cédulának, a szerkesztőbácsik nem ragasztják ezt ész nélkül.

music0809victorfeldman

Victor Feldman jó példa arra, hogy nem csak ámerika szüli a nagyokat. Brit zenész, elképesztő tehetsége még a családját is meglepte, pedig nagyjából mindenki zenész volt, annyira, hogy édesapja alapított a Feldman Swing Club nevű helyet. Victor hétévesen kezdett zenélni, fantasztikusan játszott vibrafonon és kongán, de az igazi terepe mindig a zongora maradt. Később ámerikába költözött, ahol a jazz-szcéna peremén keringő előadókkal is szívesen játszott, sőt, kilépve a szokásos körökből, szokatlan megoldásokat is keresett, olyan partnerekkel, mint Frank Zappa, Tom Waits vagy Joe Walsh. Ez az album 1965-ös élő felvétel, nagyon kellemes, kiforrott, hallatszik, hogy nem három héttel vagyunk a szamárinduló után. Sajnos csak az első felét sikerült meghallgatnom, ha majd bevettem az egészet, akkor megírom.

A DownBeat magazin egyébként szakmai mérföldkő, talán a legjazzmagazinabb, ami létezik, ilyen amatőrnek, mint én, valódi kincsesbánya. Nemcsak, hogy talán a legkomolyabb jazzadatbázisuk van, fantasztikus képanyaggal friss hírekkel, archívummal, a papírverzió mellett megjelennek elektronikus formában is, utóbbi nem is drága. Ráadásul ebbe nem írhat akárki, nincs a szerkesztő unokaöccse félállásban alkalmazva. Komoly dolog.

“Muzik – augusztus” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. A kornett első ránézésre egy trombitához hasonlít Neked másodikra is. 🙂 Hangterjedelme, fúvástechnikája is megegyező. A hangja nem olyan kemény, mint a trombitáé, nagyon szép, lágy, “fátyolos” hangot lehet fújni rajta. Kifejezetten divatos (volt) a dzsesszben (is).

    Rövid értekezésünkben ejtsünk még szót a szárnykürtről is, ami egyszerű földi halandó számára a kornett magyar neve, de ezt rezesek előtt ne hangoztassátok, mert még megvadulnak és letapossák a kunyhókat a faluban, és összedagonyázzák a patak vizét is. 🙂

  2. a szárnykürt (winghorn, hehe) lett volna a tippem, de volt otthon szárnykürt (tesóm szárnykürtözött, sérelmünkre) és mintha azon másképp menne a kacskaringó. de millió félét kidobált a gugli, úgyhogy inkább elhiszem 🙂

  3. ha esetleg időd és elég anyagi kedved 🙂 van,
    megpróbálhatod a fizetős Napstert
    – első 30 nap _akármennyi_ zene ingyen
    – utána is csak 15$ / hó
    – négyszer több zene, mint emusic-on
    (állítólag. Thelonious Monk-ra keresve 32 féle konstelláció jön elő. akkor hihető?)

  4. kösz, megnézem, 32 Monk csak azt jelenti, hogy meglehetősen hiányos a kollekció 🙂
    a négyszer több jól hangzik, meg kell sasolni, hogy miből, nem a mennyiség számít, sokra nem megyek a szkúter összessel 🙂

    nézek rá!

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.