Kert – önjáró mikrobioszféra

Egy hétig ugyebár ebek harmincadjára került a vetemény, súlyos aggodalmaim is voltak vele kapcsolatban, hogy a fejlődő élőlények vízigényét pótolja-e a csapadék, meg egyáltalán, mi lesz, ha nem törődök egy hétig.

Az eredmény vegyes, nézzük elébb a szomorú részeket, amelyekkel bizony foglalkozni kell, mert nem áll jól a helyzet: a borsó. Az egy gondozásmentes hét alatt szarrágombásodott az egész, a friss, élénkzöld hüvelyek helyett valami loncsos, szürkésbarnásfeketés, rüszmeteg termések lógnak bánatosan, szemmel láthatóan nagyon a végét járja az egész balhé, azt hiszem, hogy megelőzöm a ragály terjedését és kivégzem szegényt, pláne, hogy a gyerek is kimondta a fatvát: apa, a borsó csúnya, szóval nincs mit tenni.

A paprika teljes homály, egyszerűen nem fejlődik, illetve csak szerencsétlenkedik, az egyik hozott egy termést, ami időközben bepirosodott, majd leszáradt, összevissza hozza az újabb ágakat és leveleket, de meglehetősen szánalmasan, hoz virágokat, amelyek aztán lefordulnak róla, minden következmény nélkül, nem tudom mi lesz ebből. Még azért hagyom egy kicsit küzdeni.

A talaj rendesen kiszáradt, részben a párolgástól – a városban meleg volt amíg nem voltunk itt – részben pedig a növénykék felszipákolták a talajból az éltető nedveket. Ez meg is látszik, gyönyörűen dzsungelesedik az egész, szépen felbokrosodott sárgarépák vannak szanaszét, minden bazi nagy leveleket növeszt és/vagy virágzik. A kert maga sokkal naposabb lett, mert a szomszéd valamit áskálódott a kertjében, amitől kidöglött a kerítésre mászó szőlő, ott rohad éppen rajta a sok kiló éretlen szem, úgy tűnik vége a madárkák lakomájának, viszont így korábban hozzáfér a napocska a kerthez, nincsenek többé árnyat adó, csatornafedél méretű szőlőlevelek. Összességében a kert nagyon szépen muzsikált egyedül.

A retkek (köszönet akommentelőknek, akik megfejtették) locsolás híján nem robbantak fel, hanem bazi nagyra nőttek, szép egészséges színük van és ráadásul még finomak is. Tanulva a tapasztalatból, ezentúl óvatosabban adagolom nekik a vizet, mert nem tudnak bánni vele, csak kirepednek, mint a kisgömböc, azt meg nem állhatom, meg akkor belemegy a hangya meg a minden és nem lesz finom.

A hét meglepetése az uborka volt, számtalan virággal csalogatja a rovarokat és ugye minden virág végén csücsül egy uborka is, ami teljesen szöldségszerű, nem az a kis vacak, sőt egy példány kifejlett uborkává érett távollétünkben. Jól megfigyelhető a tökfélék agresszív viselkedése, már a parikák közé vetette magát az uborka, az előretolt csapatai már helyezkednek. Gondolom az uborka nem olvassa a blogom, különben tudná, hogy járt a cukkini…

A kert egyetlen szépnevű lakója (moneymaker) a paradicsom, amely az aprólékos törődést most zöld gömbökkel látszik meghálálni, egészséges, szép színe van és vastag szárakra támaszkodik, nem olyan vézna, mint tavaly. Minden tő virágzik, a strammabbak már szép gömböckéket himbálnak, amelyek egészen paradicsomméretűek kezdenek lenni, de persze még kell nekik idő, sok.

“Kert – önjáró mikrobioszféra” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Ennyi növényhez kéne vagy kétszáz négyszögöl napsütötte kert. Ha kicsi a hely, menjél fölfelé, uborka, paradicsom szeret futni.
    A retekért kimennék, itthon tavasszal-nyáron sincs rendes, csak likacsos, fás, kidobnivaló.

  2. 200 néccögöl? mi vagyok én, a csekonics báró? 🙂 Az ugorkát felkarózom, tanuljon illemet, a többi meg elvan. A répákkal nem haladok, mert azokat összevissza veteményeztem, majd ritkítok.

    Vágok is pár banbuszpálcát. (nyilván esni kezdett fél órája)

    Aretek meg tényleg nagyon jó, nem pudvás, nem göthös, nem csoffadt és ha nem locsolom őket hülyére, akkor szép nagyra megnőnek.

  3. Nagyon menok a termenyek, jol elboldogultak viz nelkul. 🙂

    (legkozelebb meg ha ilyen van, szoljal nyugodtan, banyek, semmibol nem tartott volna atugrani es rajuk nezni)

  4. A paprika egy borzasztó kényes dolog. A műtrágya a minimum, ami kell neki. Egyszer én is próbáltam, de feladtam. Homokos a talaj, ahol lakom, hiába raktam virágföldet alá, az is kevés volt (és persze műtrágyát rá).
    Ellenben a lugas paradicsom nagyon igénytelen és irdatlan mennyiséget képes megteremni, egész május végétől szeptember végéig.

  5. Kedvet csinálsz bakker – már ősz végén is neki akartam állni a konyha elé növényketrecet építeni, de most márciusban mindenképp megteszem 🙂

  6. úgy hirtelen nem tudom hova írjam, így ide írom:

    ma este 20 órától fotós kalandtúra Új-Zélandon – díjtalan, kötelezettség mentes online találkozó az új-zélandi túra szervezőivel és vendégeivel, sok információval, fotó- és videóvetítéssel.

    kicsit macerás, mert regisztrálni kell, meg kosárba rakni és 0 Ft-ot kifizetni érte, de hátha érdekel valakit

    bocs, hogy csak most szólok, de én is csak most kaptam a hírt

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.