Nem vagyunk gasztroblog, de azért aki gyakran visszajár a papito.com-ra, az találkozhatott már mindenféle kajákkal, ma rákot akartunk enni, úgyhogy alább az improvizációs folyamat.
Az eső kitartóan ömlik, úgyhogy gumicsimmában battyogtunk el az Oceanz nevű halboltba a gyerekkel, és ott a fagyasztóból magunkhoz szólítottunk egy zsáknyi fagyott, főtt rákot. Az eredeti elképzelés szerint gyömbéres maszatban készítettem volna el, de aztán ez csak részlegesen teljesült.
4 gerezd fokhagymát felaprítottam és forró olajra szórtam, hogy piruljon. Mellé morzsoltam egy csipet kakukkfüvet, meg őröltem feketeborsot. Amikor már kezdett a fokhagyma barnulni, akkor megküldtem egy jó másfél deci gyömbéres csiliszósszal, és lassan kevergetve még kiegészítettem két evőkanál mézzel és egy babérlevéllel. Ettől megvolt a szósz teste, ideje volt kikönnyíteni picit, erre tökéletesnek tűnt egy-másfél deci fehérbor (Semillon, Gisborne, 2009) és egy evőkanál szójaszósz. Mivel a kertben megérett a sárga gyümölcs, úgyhogy egynek kicsavartam a levét és azt is beletettem, ettől kap egy kicsit savanykás ízt, de akár el is hagyhatjuk, vagy citrommal, zöldcitrommal pótolhatjuk.
Mielőtt beletettem volna a rákokat, kapott egy csipet őrölt gyömbért és egy csipet csiliport, picit hagytam összedolgozódni, majd belementek a rákok, egy jó marék pirított, sótlan kesudió. A csilipor kicsit túlzás volt, az indiai boltban ezt mild-nak hívják, de nem pont ugyanolyan az asszociációs bázisunk, úgyhogy bazi erős lett. Ez persze nem baj, jó az íze, csak a lányok itthon nem rajonganak az erősért, úgyhogy a méreggel csak óvatosan, a gyerek csak a rákot ette ki belőle, nehéz a gyerekkora.
Időnként keverjük meg a masszát, hogy a rákok egyenletesen átmelegedjenek (a piros rák már meg van főve, nem kell mégegyszer megfőzni) és beszipákolják a szaftot, közben feltettem egy kis tésztát főni, majdnem egyszerre lett kész az egész. Tésztáról víz le, rákos szószos maszat rá, és kész is. A kaja maga 20 perc alatt kész van, nem kell egész nap a konyhában állni hozzá, és finom.
Whoaa! Érik a sárga gyümölcs? Szüret valamikor??
A rák jól néz ki, én holnapra próbálok a citybe szervezni melót, mert a múlt pénteken felfedeztem, hogy hol lehet különböző kagylókat (pipi, tuatua, toheroa etc) venni a Auckland Fish Marketen.
A multkor vettünk friss osztrigát Waiwera-n, de annak nyersen nem volt nagy sikere Anikóéknál, úgyhogy tócsniban végezték…
Ezt szivesen megkostolnam, csak felesegem irtozik a raktol. Ugyhogy majd talan valahol… 🙂
Zsotti, még adjunk neki pár hetet, aszonta Tibb, ha már nagyon sárga és potyog, akkor lekapjuk.
racs, ha irtózik, ne adj neki, több marad neked!
Olvasás közben az agyam valami miatt „kapor” szót szintetizált a „csilipor” látványából, de aztán a bevésődött emlékek gyorsan visszaterelték a szemem a mondat elejére 🙂