Új-Zéland
Nagyjából egy éve írtam a világjobbítás egy lehetséges módjáról, amelybe én magam is helyeztem el egy bizonyos összeget. Nem túl meglepő módon, az akkori visszajelzések között akadtak negatívak is, ez a poszt most leginkább nekik szól. Nem, nem lesz deugyeénmegmondtam.
Múlt szeptember óta rendelkezem motoros jogosítvánnyal, amely kezdetben tanulójogsi volt, majd később korlátozott lett. A nem is olyan távoli jövőben újabb vizsga árán szerezhetem meg a teljes értékű motoros jogsit, ami viszont újabb problémákat is fog jelenteni. Nem túlságosan meglepő módon, sok más motorostársamhoz hasonlóan, egy feloldhatatlannak látszó dilemma előtt állok.
A körülmények fura összjátékának köszönhetően, vásároltam egy nagy darab húst, ami csak ott hevert a boltban és senki se piszkálta. Hát, gondoltam magamban, a neve legalább szép, úgyhogy hzavittem.
Auckland város korábbi közigazgatási szervezeti reformja néhány nagyon hasznos változást is hozott. Ezek egyike, hogy a kerületi könyvtárakat összevonták egy városi könyvtárhálózattá.
A technikai sportokat – mint a hangszeren játszást – nem lehet elég korán kezdeni, ha valaki sikeres krosszmotorista akar lenni, akkor nem árt, ha már kiskorában nekilát, felkészül, gyakorol, és versenyeken méri össze a tudását a többi hasonlóval.
A tradicionális maori étkezés egyik legismertebb eleme a hangi. A hangi közösségi takarmányozás, ebből nem nagyon lehet kis adagot csinálni, és bár egyes elemei változtak, fejlődtek az idők során, azért az eredeti elv az ugyanaz. A hétvégén megnéztük, hogy megy ez.
Eleddig tanulójogsival közlekedtem, annak minden szigorú korlátozásával együtt, ám lejárt a kötelezően kimért türelmi idő, így elmehettem végre a következő jogosítvány-fokozatért vizsgázni. Meg volt kis barkács is.
Új-Zélandon a járműbirtoklás viszonylag általánosnak tekinthető kényszerűség, autó nélkül itt nem sokra megy az ember. Az utóbbi években ugyan fellendült az új autók piaca, de meg sem közelíti azt az össznépi, önfeledt szórakozást, amelyet a használt járművek adásvétele biztosít a szigetlakóknak. Nem véletlen, hogy ez az erős piac kitermelte magának az erre épülő, kiszolgáló bizniszeket is.
Az egyik itteni elmü, akitől van szerencsénk az ördögi delejességet vételezni, komoly fejlesztéseket hajtott végre. Részben az árain is, hogy pukkadnának meg, de lecserélték a villanyóránkat egy saccolásmentes, tudományos-fantasztikus darabra.
Nagy a szomorúság, ma tragikomikus körülmények között levált a bakancsom talpa. Ez önmagában nem lenne túl izgalmas történet, előfordul ez lábbelikkel, de jelen esetben úgy ipartörténeti, mint személyes vonatkozások is képbe kerültek.
