Szerző: pappito

Beküldve:

Szolgálati közlemény – komment biztonság

 

Drága Olvasók!

Mostantól a kommentelés egy lépéssel bonyibb lesz, de nem kell megijedni, egyszerű kérdés-egyszerű válasz mentén bonyolódunk.

Aki ezentúl kommentezni kíván, az tegye bátran, csak válaszolnia kell háom egyszerű kérdésre… na jó, nem, csak egyre, miszerint milyen nap is van ma? Ügyeljünk az időeltolódásra, magyarországról kommentezők ügyelmezzenek arra, hogy én izélandon, a szerver ami a blogot futtatja usáliában található. 

Ezzel kicselezzük a spambotokat jó alaposan! A regisztrált felhasználóknak édes az élet, mert nekik csak egyszer kell a naptárra nézni, aki nem regisztrált, az minden kommentnél kénytelen a Gergely naptár aktualitásával szembesülni.

Aki WP motorú blogot használ, és magyar nyelven blogoz magyaroknak, annak javallom a „milyen nap van ma” plugin beépítését. A plugin gaba munkája, köszönet neki a fáradozásért, nemkülönben eFinek, a tanácsért.

sok sikert, boldog kommentezést!

 

szerkesztőség

Beküldve:

Gasztro – rizs

 

Mivel itt meglehetősen sok rizst eszünk, ami biztos nagyon egészséges, ha csak ázsia népeit tekintem, a rizs főzése elég sok macerával járt. Főleg azért, mert odaégettem, no meg azért is, mert sose lett ugyanolyan, ami egy idő után zavaró tud lenni.

Ígyhát elhatároztuk, hogy vásárolunk irdatlan befektetéssel egy rizsfőző gépezetet, amit szorgos ázsiaiak sem restellnek használni, úgyhogy minden bizonnyal nekünk sem szégyen, ha üzembe helyezünk egy példányt. 32 dollárt lelkifurdalás nélkül szántunk a dologra és egyelőre helyes döntésnek látszik a beszerzés.

Van a közelünkben egy ócsított bolt, ahol mindenféle új és használt cumó van, csomagolássérült termékek és kishibás fehéráru, jelentős kedvezményezéssel. Mondjuk a készlet 80%-a vadi új cucc, és 20% a sérült vagy esztétikai kihívásokkal küzdő. Na itt sikerült megvásárolnunk a készséget.

A rizsfőző elképesztően praktius vacak, nincs többé (bús hétfő, hehe) szaladgálás, jajjkifutott, jajjleégett, jajjakkor csinálok tésztát, ez egy egygombos megoldás, nincs agyonbonyolítva. Van egy teflon bödön, abba megy a rizs meg a víz (a rizst jól meg kell mosni) a bödön a főzőbe, rá a teteje, gombnyomás és 20 perc múlva kész. Azon kívül, hogy nem szabad a teflont felsérteni, semmiféle törődést nem igényel. Ha ebben valaki elbaltázza a rizst, akkor ott user error van. Főzés közben sem kell kevergetni, nem kell a tetejét levenni és minden klassz lesz.

Ami jópofa – tessék elnézni nekem, zöldfülű vagyok a rizsfőzők világában – hogy miután megfőzte a rizst, átkapcsol melegentartó üzemmódba, és csendeskén kivárja amíg a gazdi szervíroz. Adtak hozzá kis rácsot az aljába, arra lehet pakolni mindenféle zöldséget és amikor nem rizst főz, akkor ződet párol, most éppen 3 répa volt a kísérleti alany és meglepően pont jó lett 20 perc alatt, megfőtt, de nem főtt szét. Izi tu júz, izi tu portébül. Hétvégén újabb sushi-gyártást tervezek, úgyhogy kiderül mit tud a sushirizzsel. 

Beküldve:

Végre kinyitott tényleg!

Tegnap ugyan elmulasztottuk a fényes megnyitóünnepséget, amely minden bizonnyal az olimpiáét is elhomályosította volna, ha egy időben zajlanak, de ma Adrival és Eszterrel elsétáltunk a halacskaboltba. Már az utcán feltűnt, hogy a felirat „open now” és belül a csudák palotája várt bennünket.

Persze egy új bolt az mindig klassz, tiszta és jól néz ki, de ez halügyben fokozottan igaz, hiszen minden fehér jég, rozsdamentes acél és változatos színű halott vagy haldookló tengeri élőlény, szóval az összekép az kiváló. A személyzet is nagyon kedves, lelkes és minden bizonnyal ők még a jószágok nevét is tudják, meg, hogy mit hogyan kell elkészíteni és eszegetni. Ráadásul ez a cég, az OCEANZ saját flottával rendelkez, halászik és forgalmaz, és benne van a kis keze az az Auckland Fish Market nevű, igen jól szervezett halpiacban, ahol a zátonyon egyedülálló módon, holland árverésen lehet ultrafriss jószághoz jutni. (erre a piacra látogatóként mindenképpen el szeretnék jutni, ha sikerál, akkor posztolok is róla. Az aukció végignézhető simán, de a reggeli fogást csak a vásárlók láthatják fél hatkor. )

Nem mondom, hogy olcsó a hely, ellenben az áru mindig friss (biztosra mentünk, tegnap nyitottak) pár órája még a nagy kék óceánban úszkált/mászott/kalimpált, most pedig a jégen hever. Az egész kirándulásnak megadta az alaphangot, hogy a kukásautó sofőrje a gyereknek ajándékozta a – ahogy ő fogalmazott – „co-pilot”-ját, egy nagyon helyes macit, aki a mellette levő ülésen csücsült bekötve. Mondtam, hogy nem kell nekünk adnia, csak azért mert a gyerek akarja meg nyafog érte, de azt mondta, hogy a macinak is jobb, ha gyerek mellett van, jobban fogja érezni magát.

Ezután a halboltban kapott a kisasszony egy lufit, szóval tele lett a keze, ami nem is volt baj, mert eléggé elcsodálkozott egy-egy tengeri herkentő láttán, a homároktól teljesen kész lett, azt nem is értette, mert antennák meg mocorgó lábak, szóval nem tűntek számára ételszerűnek. A halacskákkal rendben volt, azt felismeri, szereti, nem véletlenül nézettük vele annyit a Némó nyomábant.

A legviccesebb cucc a „magyar füstölt lazac” volt, meg is próbáltam kiszedni a néniből, hogy ez mitől hungarian, (hirtelen nem rémlettek fel a magyar tengeri kikötőkben reggel kirakodó magyar halászhajók) a néni pedig azt magyarázgatta, hogy azért hungarian, mert, amint látom, borssal van megszórva és együtt füstölve. Próbáltam érvelni, hogy ugyebár én is magyar vagyok és nem vagyok borssal beszórva, de nem hallgatott rám, bár a szemében ott volt a könyörgés, hogy azért ne beszélgessek erről a többi vevővel.

Sikerült kiválasztanom egy életnagyságú snappert, amit Manuel azonnal felbontott és a vevő óhaja szerint filét csinált belőle. Az egész filézés mutatvány kb 9 másodperc alatt zajlott le. Adrival jól felkészültünk, hogy most kilessük hogy csinálja, (több szem többet) és majd otthon mi is meg fogjuk tudni oldani. Végeredményben az alaposan megfigyelt filézési folyamatot úgy foglaltuk össze, hogy: „a fejénél kezdte”. A többi csak késvillogás. Nem ez volt Manuel első filézése.

Most pedig itthon figyel a hűtőben, befűszerezve majd egy kiló friss snapper, ebédre megsütjük és megesszük. Az igazsághoz tartozik, hogy ez csak egy halbolt, nem több, viszont nekem nagy élmény egy ilyen, se a hetedik, se a tizenharmadik kerületben nem szoktam meg az ilyesmit, amit meg otthon a hiperek jegéről lehet vásárolni az a kanyarban sincs egy ilyen kis bolthoz képest se. Nyilván hátrányból indulunk, tenger híján…

.

Beküldve:

Peking HD-t ad

 

Nem szarral gurigázik a sok kis kínai idén, az olimpiát komolyan vették. Legalábbis látszólag. Az egy dolog, hogy gyakorlatilag az ipar leállt pekingben, hogy csökkenjen a légszennyezés, meg szorgosan tanulnak a kínaiak sorban állni és nem köpködni, mert az is tilos lesz a játékok ideje alatt. 

 

Csudaszép épületeket lapátoltak össze, tudományos-fantasztikus zöld meg energiahatékony meg sosevoltmégilyenjó. Most meg azon morfondíroznak a nemkínaiak, hogy mihez kezdenek majd az épületekkel, utána. Nem félek, hogy nem oldják meg, az elmúlt 30 évben kína elég rendesen lelépett mindenkit, még ha érzékeny lelkű ejrópéerek fanyalognak is kicsit a módszereken. Sebaj, ez már vagy ötezer éve nem hatja meg kínát, ők generációkban gondolkoznak.

 

Eddig is voltak próbálkozások, hogy ilyen horderejű események egy részét HD-minőségben közvetítség, de most lesz az első eset, hogy az olimpiai játékok minden egyes frame-jét HD-ben fogják szétszórni a világba. Kigondolták, megcsinálták. Nem fanyalognak megtérülésen meg azon, hogy a kb. 4 milliárd nézőnek hány százaléka lesz képes megjeleníteni azt a jelet amit ők kiadnak a kezükből. Olimpia = HD. Viszlát fatengelyes SD, mehetsz a múzeumba.

 

1080p, vagyis a kedves néző, aki megnézi, hogy ki mekkorát ugrott vagy dobott vagy ütött, kap 1920×1080 pixelt és nézi amin akarja. Nem nekiálltak hekkelni meg tűnődni, hogy hogy lehetne szépet csinálni olcsón. Frászt. Bementek a bótba és megvették a frankót. Nem kétséges, hogy a közvetítési jogokkal és a technikai lebonyolítással megbízott cég, amelyet külön erre gründoltak, csak kapott valami kedvezményt, de kit érdekel?

 

 

A lényeg, hogy ott van Peking kellős közepén, abban az országban, ahol a központi bizottság azt nyilatkozta, hogy még 100 évig nem tervezik, hogy a kormányzat a demokrácia kérdéseivel foglalkozzon, a világ legmodernebb televíziós adáslebonyolító rendszere. Tessék megnézni az alábbi képet, eddig a sárga részt néztük. Most a kék jön. 2008 08.08. Peking.

 

 

.

 

Beküldve:

Na most jól nézünk ki

 

Hát erről nem tudok mit írni. Valaki mondja meg, hogy hogy lehet leszedni és mit csináljak a büdös kölökkel, aki egész eddig pontosan tudta, hogy ezt nem szabad. Most mégis. 

 

 

.

Beküldve:

Játék – pandemic II

 

A flashjátékok mekkáját a KMK blog jelenti, nevét sem véletlenül kapta, ezek a kis apróságok elvannak a weben, nem kell hozzájuk tudományos-fantasztikus felszerelés, általában ötletesek és mindenképpen kiválóak arra, hogy csökkentsük a GDP-t és a munkahelyünkön munkával töltött időt. Meglepően jó cuccok is vannak, mindenkinek javallom a KMK felkeresését, a sok lövegtoronyjáték között flashben olyan klasszikusok is fellelhetők, mint a Portal vagy az izometrikus megjelenítésű laser squad és klónjai, nem beszélve a logikai játékokról, amelyből csak egy példa a SHIFT című, amely alaposan megizzaszthatja a dolgozót. (ennek már a harmadik részénél tartanak)

A poszt témája a Pandemic II című logikai játék, bátran nevezhetjük járványszimulátornak, az elsőre kifejezetten beteg ötlet (éééted, beteg) rém egyszerű játékmenetet ígér, vagyis fogjuk a kórokozónkat és addig fertőzünk vele amíg mindenki meg nem hal. Elvileg a teljes lakosság kiirtása a cél. Ha ennyi lenne, nem is írnék róla, de a dolog ennél sokkal bonyolultabb és komolyabb. Kifejezetten sok gondolkodást igényel és korántsem triviális a megoldás.

 


A játékmenet lényege, hogy pontokat kapunk (hatékonyságunk függvényében) amely pontokat a kórokozónk fejlesztésére tudjuk fordítani. Vehetünk a pontok ellenében többféle, több szintű ellenállóképességet, különféle terjedési felületet (levegő, víz) vagy hordozókat (rovarok, rágcsálók), különböző tüneteket, amellyel fokozhatjuk a terjedés sebességét és a követjezményeket, viszont kockáztatjuk, hogy a betegség előbb feltűnik az embereknek. És itt jön a lényeg. Ha kórokozónk lebukik, a régiók elkezdenek küzdeni ellene. Ha például a kór terjed a levegőben és az egyik tünet a köhögés, akkor roppant gyorsan tudunk fertőzni, viszont a járványveszély miatt gyors ellenlépésekkel kell szembenéznünk.

 


Ennek sokféle módja van, a maszkok kiosztásától a helyi közlekedés megszüntetéséig, kórházak bezárásától a kikőtők és repterek leállításáig. Ezen felül az emberiség megpróbál vakcinát kifejleszteni a kórokozónk ellen, amit lassíthatunk, ha a jószágunk ellenállóképessége magas, és az is lehet, hogy a vakcina nem használ. Ha sikerül működő ellenszert kifejleszteni, onnantól nem tudunk újabb áldozatot megfertőzni, tehát ha megelőznek bennünket, akkor nem tudjuk kiirtani az emberiséget.

 


Először is ki kell választanunk a kórokozónkat, amely lehet vírus, baci vagy parazita. Mindegyik másképp fertőz, mindegyiknek mások az attribútumai, ideértve a rezisztenciákat vagy a fertőzőképességet. A menedzserjátékokhoz hasonlóan itt is cost-benefit egyensúlyt kell teremteni, és időnk az van bőven. Tehát nem baj, ha lassan fertőzünk, és jelentéktelenek vagy nincsenek is tünetek, ha így elérjük a teljes hatmilliárdos népességet, ha mindenki elkapta a betegséget, a gyűjtött pontokból könnyen letálissá tehetjük a vírusunkat vagy bacinkat.

 


Igen, tudom, hogy morbid baromság az egész, ugyanakkor a járványok valóban így terjednek, és a hatóságok valóban ezekkel a módszerekkel próbálják megállítani őket. Amíg logikai feladványnak fogjuk fel, addig komoly agymunka teljes sikert elérni. 

 

.

Beküldve:

MagSafe csatlakozó

 

Nem akarok ódákat zengeni, bár tudnék, a kis macbookom másfél éve könnyíti az életem, ráadásul mindezt okosan teszi. A legkirályabb feature pedig nem is a proci meg a macosix, hanem az egér kitalálása óta a legokosabb és legpraktikusabb ötlet, a magsafe tápcsatlakozás.

Ez annyira pofon egyszerű és kézenfekvő, hogy nem is értem, hogy miért nem alkalmazzák hordozható masináknál évtizedek óta. Ma sokadszor mentette meg a masinámat és a tápot egyszerre, nem is beszélve arról, hogy a gyerek jellemfejlődésében sem következik be az a jogosan megérdemelt törés, amit azzal szerezhetne, hogy lerántja a gépem.

A csatlakozó egy szimpla dugó, amelyet mágnes tart a helyén. Vagyis nem kell a papát bedugni a mamába, amitől aztán a megrántott tápkábel a csatlakozónál letörik, vagy rosszabb esetben a masinán belül keletkezik jóvátehetetlen kár. Kb. annyi erővel, mint amennyi egy hűtőmágnest a helyén tart, fixen rögzül a tápcsatlakozó a géphez. Amikor a kábelt valami terhelés éri – mint most az előbb, amikor a gyerek ráállt a kanócra – semmi nem sérül, csak elenged a mágnes és kész. Zseniális és húszfilléres ötlet. Decvatájkóllinnovésön. 

Sokadszor úszunk meg költséges javítást emiatt, és nem elsősorban a gyerek a veszélyforrás, én is rendszeresen felkelek a babzsákból, kezemben a macbookkal és rántom ki a csatlakozót. Nejem ibookja nem ilyen szerencsés, az ő tápcsatiján már látható némi deformáció, mert az a kis masina is mozgalmas életet él. Az már csak hab a tortán, hogy a csatit bármilyen állásban csatlakoztathatjuk és van rajta visszajelző led, amiről látjuk, hogy töltődik-e még, vagy kész van. Minden hordozható vacakban van vebkamera meg kórkettőduó meg jbl hang meg lézerturbódigitális surround. De csak az apple tud ilyen csatlakozót.

 

.

Beküldve:

Türelem halat terem

 

Amint már régebben írtam, itt a közelben készülődik egy OCEANZ boltocska, amely mindenféle friss tengeri cuccost ígér. Már amikor a cirkuszkocsiba költöztünk is reménykedtünk, hogy nemsokára kinyit, az ablakában volt is egy „itt hamarosan halas nyit” táblácska.

Aztán elmozogtunk a Lake roadról párszáz méterrel arrébb és még közelebb kerültünk a bolthoz, egyre erősebben reménykedve, hogy csak kinyit végre, mi pedig pár perc sétával szert tehetünk a friss reggeli fogás azon elemeire, amelyeket felfalhatunk.

Aztán, a múlt hónapban feltűnt, hogy szorgos mesteremberek barkácsolnak a tettehelyen, igazítják a tetőt, csinálják a virágágyásokat és egy tudományos-fantasztikus üvegajtót építenek befele, amin majd beözönölhet a blogger és tobzódhat a pikkelyesek között, mint Dagobert bácsi a pincében.

Rendszeresen molesztáltam a közeli benzinkutas dolgozókat, hogy mondják már meg, hogy mikor nyit ki a halas, de nagyon eltérő válaszokat kaptam, volt aki három héten keresztül csak azt mondta, hogy „még hat hét” szóval sikeresen visszatartották az információt a néptől. (monnyonle!) Egy idő után feltűnt egy bazi nagy tábla a bolt mellett, amelyen felirat hirdette, hogy „munkaerőt keresünk, hívd Mike-ot” de immár ez is csak sötét folt a boltocska történetében.

Tegnap megpillantottam az alagút végét, a táblán, amelyen eddig Mike telefonszáma állt, új felirat jelent meg: „4 days to go” vagyis 4 nap múlva nyitás. Pici szépséghiba, hogy ma is ugyanez a felirat áll ott, de most már mi is aktívabbak voltunk, a szemmel láthatóan nem nyitott boltba beromboltunk a gyerekkel és feltettük az adekvát kérdést a némbernek aki ott leledzett, hogy mikor is nyitnak valójában? Keresztkérdéseink súlya alatt megtörve, sírva vallotta be, hogy csütörtökön fognak nyitni és mereven elzárkózott annak megmagyarázásától, hogy hogy is jött ki a négy nap a táblán.

 

 

A zátonyra érkezésünk óta várjuk, hogy ez a nyavajás bolt kinyisson és fél évig úgy tűnt, hogy ez csak nekünk fontos. De most megtört a jég, tekintetes esküdtszék! Ha az időjárás, gravitációs anomáliák vagy a kiwi engineering nem szól közbe, (és az OZ-k se rohanják le NZ-t) csütörtökön halat eszünk!

Beküldve:

Gasztro – Füst

Ma jött el a nagy nap, hogy a füstről lekerült gyesznóalkatrészek végre méltó helyükre kerüljenek. Úgyhogy délután bepattantam a kocsiba és Tiborék felé vettem az irányt, hogy végre hazakerüljenek a hányatott sorsú husikák. Sajnos a túlnyomóan párás idő miatt a füst nem volt olyan hatékony, mint lehetett volna, de a türelem meghozta gyümölcsét.

A kolbász és a szalámi még kap pár hetet a friss levegőn, száradniuk kell, úgyhogy a mosókonyhánkban kialakítottam egy kis füstöltáru-utókezelőt, ahol most pihengetnek a cuccok, felfüggesztve. A többi holmi pedig elfoglalta megérdemelt helyét a hűtőben, várva a különböző alkalmakat, hogy megmutathassák mit is tudnak.

A legjobb dolog az egészből a füstölt rump steak lett szerintem, nagyon finom, nagyon jól esik a fröccs mellé és ha még érik egy kicsit, akkor még jobb lesz. A disznóságoik is nagyon jók, a füstölt oldalasnak már ki is gondoltam egy lehetőséget amiben részt vehet (székelykáposzta) a sonkából már vacsoráztunk is, és nagyon kellemesen hagyta magát enni.

A bónusztrekk a füstölt sajt és a füstölt lazac volt, ezek a jövőben még számos alkalommal fognak becsücsülni a tölgyfafüst fölé remélhetőleg, mert kiválóan sikerültek. Figyelembe véve, hogy itt az füstölési technika meglehetősen harmatos szokott lenni, ha viszont valamit nagyon megfüstölnek, akkor azt manuka fával teszik, amit – hogyan fogalmazzak finoman – nem nekünk találtak ki.

No, és még valami fontos: egy világ omlott össze bennem, de a disznósajt ehető. Nem szívesen ismerem el, de amit Tibor készített, az kifejezetten jóízű, finom hússal teli, szóval egyrészt még csak nem is hasonlít azokhoz a gyári vackokhoz, amit a vágóhídi hulladék, műszak utáni összetolásából hegesztenek. Nem lettem rajongó és feltétlen hív, de ami igaz, az igaz, remek cucc. Készült még májas is, majd felteszem ide a fotóját, de arról elfelejtettem csinálni, úgyhogy most csak bemondásra tessék elhinni, hogy klassz.

Beküldve:

Live Jazz

 

Este bekocogtunk a városba, ahol péntek este lévén egészen jó kis élet volt, a hűvös este és a futó záporok ellenére. Aucklandban több helyen is van élő jazz, amit az ember szívesen hallgat egy pohár bor vagy egy sör mellett.

Választásunk az Umbria nevű helyre esett, ahol igen dekoratív pincnöklánykák serénykedtek egy hangulatos kis téren, a kockaköcekre kitett asztalok között és egy kellemes jazz trio játszott. Dob, billentyű, bőgő. A dobszerkó mögött egy kedves öregember dolgozott, talán még nálunk is jobban élvezte az egészet, amikor végül elpakoltak és hazamentek még odajött megköszönni, hogy meghallgattuk és elköszönt.

 A placc majdnem tele volt, ahogy láttam vacsorázni is lehetett volna, de ezt már elintéztem itthon, úgyhogy maradt a jazz, a bor és a társaság. Időközben kétszer is eleredt az eső, de senkit sem zavart, részben azért mert fűtőkészségek voltak elhelyezve a téren, no meg hatalmas ernyők alatt mulatozott a közönség, úgyhogy csak a pincnökök áztak, de ők meg nem zavartatták magukat különösebben. Mi se.

Amúgy az utca tele folt ujjatlan ruhácskákban flangáló lánykákkal, miniszoknyákkal meg rövidgatyás srácokkal, amit kicsit nehezen viseltünk polárban meg esőkabátban. Ráadásul a lengén öltözöttek keveredtek a melegebb helyekről érkező népséggel, akik viszont síkabátban közlekedtek meg bundacsizmában, elég viccesen néztek ki együtt.

(a felvételek minőségéért pardon és grácia, ennyit tud a kis kütyü)

 

.