az új doktor

Lelkes hívei vagyunk a Dr Who sorozatnak, legalábbis a felújított verziónak, volt is erről már szó a blogban. Mint minden lelkes hív, mi is nagyon vártuk a tavalyi négyrészes izé után a rendes sorozatot az új dokival, nem is akartam az elején írni róla, mert a doktorváltás igényel némi megszokást a nézőtől, de most pár rész után kezd összeállni a kép.

„az új doktor” bővebben

Video, hegy

Valójában semmi érdekes, csak lanovka. Szép táj, jó zene. Enjoy.

(öt és fél perc, ha HD-ben érdekel, klikk ide)


.

Film – The Bucket List

 

A 2007-ben készül film kiváló darab, néha vicces, néha nem, néha pedig nagyon nem. A két főszereplő viszont elképesztően jól formált figurák, mondjuk nem is lepődtünk meg, Jack Nicholson és Morgan Freeman sem ma kezdte a színészkedést.

 

A történet röviden, a milliárdos rideg, különc üzletember és az egyszerű, de okos autószerelő hasonló rákkal kerül kórházba, egy szobába. A történetet kicsit szépíti, hogy a kórház is a milliárdos üzletemberé, akit a titkárán kívül senki nem látogat, ellenben az autószerelőhöz bejár a népes család. Az autószerelő (minden tévékvízek megfejtője) írni kezd egy listát, ez lesz a Bucket List. (bucket: vödör, angolul a „beadja a kulcsot” az ‘to kick the bucket’, vagyis felrúgja a vödröt) Lista arról, amiket még szeretne megtenni halála előtt. Közben lassanként összebarátkoznak.

 

Miután mindketten megkapják a rossz hírt, hogy csak hónapjaik vannak hátra, hirtelen fontos lesz a maradék kis idő és nekivágnak, hogy a lista elemeit szépen kipipálgassák. Néha vad ötletek néha csak szép helyek, de legalább módszeresek. Van is hepiend meg nincs is, de nem is kell, a film kerek, jó képek, jó párbeszédek, jó konfliktusok, kis fekete humor, kis dráma és remek színészi munka.

 

Nekem tízből tíz. Rekommendálom.

Film – Sweeney Todd

Tim Burton megint odarakta, nem is kicsit. A Sweeney Todd kiválóan hozza a jól ismert, de megszokhatatlan Timburtonos hangulatot, a történet pedig egészen magával ragadó, annak ellenére, hogy szerintem elég lapos lenne, ha ilyen rendezés és ilyen színészek munkájának eredményeként látnánk.

Mivel a Sweeney Todd eredendően musical műfajban született, ez a feldolgozás is szinte musical, bár abból is meglehetősen dark és véres. Annyira véres, amennyire csak lehet, gyakorlatilag a best boy-on és a rendezősegéd rokonán kívül mindenki meghal, és szó sem esik ágybanpárnákkköztről. Közben sűrűn énekelnek.


 

A sztori röviden, egy boldog házaspár egy kislánnyal, a muki egy boldog borbély (Johnny Depp), gyönyörű feleséggel, akire szemet vet a csúf bíró (Alan Rickman) aki hatalmával visszaélve koholt vád alapján elviteti a borbélyt, hogy rátegye a kezét a nőre. Rá is teszi, a gyeremekt pedig adoptálja és bezárva tartja a palotában.

 

 

Akkor kapcsolódunk a történetbe, amikor a borbély visszatér a sötét londonba és ott találja magát, bosszúvágytól fűtve régi lakásukban, amely alatt kis sütödét üzemeltet egy nőszemély ( Helena Bonham Carter ) és a város legrosszabb pitéit süti. Gyorsan kiderül, hogy mi történt a nejjel másfél évtizeddel korábban, mi a gyerekkel és borbélyunk új neve mögött régi, véres bosszú forr.

 

 

Na eddig mondom el, aki szereti Tim Burton világát, a kiválóan megformált karaktereket, a kissé setét világképet, az mindenképen nézze meg, az éneklés ellenére. Igen, még Alan Rickman is énekel. A kevés életben maradottak pont azok akiknek ez jól is áll, aki viszont változatos módokon elhuny, azokra jobbára rá is fér, különösképpen, ha ettek a pitékből.

A karácsonyi lidércnyomás, a corpse bride, az ed wood, a charlie és a csokigyár után ismét egy kiváló munka elé ülhetünk le. Kerek történet, jó zene, brutálisan jó, részletes vizuális világ… ajánlom!