Végre kinyitott tényleg!

Tegnap ugyan elmulasztottuk a fényes megnyitóünnepséget, amely minden bizonnyal az olimpiáét is elhomályosította volna, ha egy időben zajlanak, de ma Adrival és Eszterrel elsétáltunk a halacskaboltba. Már az utcán feltűnt, hogy a felirat “open now” és belül a csudák palotája várt bennünket.

Persze egy új bolt az mindig klassz, tiszta és jól néz ki, de ez halügyben fokozottan igaz, hiszen minden fehér jég, rozsdamentes acél és változatos színű halott vagy haldookló tengeri élőlény, szóval az összekép az kiváló. A személyzet is nagyon kedves, lelkes és minden bizonnyal ők még a jószágok nevét is tudják, meg, hogy mit hogyan kell elkészíteni és eszegetni. Ráadásul ez a cég, az OCEANZ saját flottával rendelkez, halászik és forgalmaz, és benne van a kis keze az az Auckland Fish Market nevű, igen jól szervezett halpiacban, ahol a zátonyon egyedülálló módon, holland árverésen lehet ultrafriss jószághoz jutni. (erre a piacra látogatóként mindenképpen el szeretnék jutni, ha sikerál, akkor posztolok is róla. Az aukció végignézhető simán, de a reggeli fogást csak a vásárlók láthatják fél hatkor. )


Nem mondom, hogy olcsó a hely, ellenben az áru mindig friss (biztosra mentünk, tegnap nyitottak) pár órája még a nagy kék óceánban úszkált/mászott/kalimpált, most pedig a jégen hever. Az egész kirándulásnak megadta az alaphangot, hogy a kukásautó sofőrje a gyereknek ajándékozta a – ahogy ő fogalmazott – “co-pilot”-ját, egy nagyon helyes macit, aki a mellette levő ülésen csücsült bekötve. Mondtam, hogy nem kell nekünk adnia, csak azért mert a gyerek akarja meg nyafog érte, de azt mondta, hogy a macinak is jobb, ha gyerek mellett van, jobban fogja érezni magát.

Ezután a halboltban kapott a kisasszony egy lufit, szóval tele lett a keze, ami nem is volt baj, mert eléggé elcsodálkozott egy-egy tengeri herkentő láttán, a homároktól teljesen kész lett, azt nem is értette, mert antennák meg mocorgó lábak, szóval nem tűntek számára ételszerűnek. A halacskákkal rendben volt, azt felismeri, szereti, nem véletlenül nézettük vele annyit a Némó nyomábant.

A legviccesebb cucc a “magyar füstölt lazac” volt, meg is próbáltam kiszedni a néniből, hogy ez mitől hungarian, (hirtelen nem rémlettek fel a magyar tengeri kikötőkben reggel kirakodó magyar halászhajók) a néni pedig azt magyarázgatta, hogy azért hungarian, mert, amint látom, borssal van megszórva és együtt füstölve. Próbáltam érvelni, hogy ugyebár én is magyar vagyok és nem vagyok borssal beszórva, de nem hallgatott rám, bár a szemében ott volt a könyörgés, hogy azért ne beszélgessek erről a többi vevővel.

Sikerült kiválasztanom egy életnagyságú snappert, amit Manuel azonnal felbontott és a vevő óhaja szerint filét csinált belőle. Az egész filézés mutatvány kb 9 másodperc alatt zajlott le. Adrival jól felkészültünk, hogy most kilessük hogy csinálja, (több szem többet) és majd otthon mi is meg fogjuk tudni oldani. Végeredményben az alaposan megfigyelt filézési folyamatot úgy foglaltuk össze, hogy: “a fejénél kezdte”. A többi csak késvillogás. Nem ez volt Manuel első filézése.

Most pedig itthon figyel a hűtőben, befűszerezve majd egy kiló friss snapper, ebédre megsütjük és megesszük. Az igazsághoz tartozik, hogy ez csak egy halbolt, nem több, viszont nekem nagy élmény egy ilyen, se a hetedik, se a tizenharmadik kerületben nem szoktam meg az ilyesmit, amit meg otthon a hiperek jegéről lehet vásárolni az a kanyarban sincs egy ilyen kis bolthoz képest se. Nyilván hátrányból indulunk, tenger híján…

.

Live Jazz

 

Este bekocogtunk a városba, ahol péntek este lévén egészen jó kis élet volt, a hűvös este és a futó záporok ellenére. Aucklandban több helyen is van élő jazz, amit az ember szívesen hallgat egy pohár bor vagy egy sör mellett.

Választásunk az Umbria nevű helyre esett, ahol igen dekoratív pincnöklánykák serénykedtek egy hangulatos kis téren, a kockaköcekre kitett asztalok között és egy kellemes jazz trio játszott. Dob, billentyű, bőgő. A dobszerkó mögött egy kedves öregember dolgozott, talán még nálunk is jobban élvezte az egészet, amikor végül elpakoltak és hazamentek még odajött megköszönni, hogy meghallgattuk és elköszönt.

 A placc majdnem tele volt, ahogy láttam vacsorázni is lehetett volna, de ezt már elintéztem itthon, úgyhogy maradt a jazz, a bor és a társaság. Időközben kétszer is eleredt az eső, de senkit sem zavart, részben azért mert fűtőkészségek voltak elhelyezve a téren, no meg hatalmas ernyők alatt mulatozott a közönség, úgyhogy csak a pincnökök áztak, de ők meg nem zavartatták magukat különösebben. Mi se.

Amúgy az utca tele folt ujjatlan ruhácskákban flangáló lánykákkal, miniszoknyákkal meg rövidgatyás srácokkal, amit kicsit nehezen viseltünk polárban meg esőkabátban. Ráadásul a lengén öltözöttek keveredtek a melegebb helyekről érkező népséggel, akik viszont síkabátban közlekedtek meg bundacsizmában, elég viccesen néztek ki együtt.

(a felvételek minőségéért pardon és grácia, ennyit tud a kis kütyü)

 

.

Szüret

A kertünkben többféle gyümölcsfa is lelhető, nektarin, őszibarack, feijoa és valami grapefruit-féleség. Amikor ideköltöztünk, akkor a gyümölcsök szép mélyzöldek voltak a fán és bár nem volt rossz ízük, de erősen citromba hajló, savanyú lé jött ki belőlük. Gyanítom, hogy a természetes keresztbeporzásnak köszönhetően a növény már inkább olyasmi, mint amit a kutyáknál úgy hívnak, hogy “játszótéri keverék”. Ha valaki véletlenül tudja, hogy ez mifene növény, ne legyen rest megosztani a szerkesztőséggel a kommentek között!

Mostanra majdnem tökéletesen érettek, a színük narancsos árnyalatú sárga és sajnos a fa nagyobbik része átlóg a szomszédokhoz. Viszont ma az eső ellenére kimentünk a gyerekkel és leszüreteltünk vagy öt kilót belőle és mivel orvul, előre megfontolt szándékkal beszereztem egy citrusfacsarót, kitekertük a gömbökből a lét. Most a gyümölcskosarunk környékén már kritikus tömeget kezd elérni a vitaminok mennyisége.

Meglepő mennyiségű lötty van bennük, pedig a héjuk vastag. Viszont a gyümölcsök belsejének és a belőlük facsart lének olyan színe van, amit csak begombázott marketingesek képesek megálmodni és leküldeni a termékfjelsztésre, ahol a félhomályban élelmiszervegyészek űzik sátáni mesterségüket.


Gömbönként kinyerhető kb. nettó egy deciliter tiszta gyümölcslé, ha az egyik nagyobbacska, akkor a kétdecis pohárba be se fér a csavarmány. Mi ma egy liter körül ittunk meg a gyerekkel és persze kapott nejecske is egy rendes adagot, amikor hazatért a GDP rá eső részének előállításából. A lé íze legközelebb a grapefruithoz van, erős mandarinos és narancsos beütéssel, nem túl édes. Az egyetlen káros hatása az, hogy olyan leszek, mint popej, vagy egy megszállott játékgépező, a jobb karom látványosan nő a sok facsarástól.

.

Akoranga station

A tömegközlekedés örvendetes fejlődésnek indult a körzetünkben, egyre több busztársaság egyre több buszát látni, és az északi buszútvonal is egyre népszerűbb. Annyira komlyan vették a dolgot, hogy az autópálya dugóit egy rém egyszerű módszerrel oldották fel a buszok számára, építettek egy párhuzamos autópályát, kétsávost, csak a buszoknak. Ezen több hasonló kinézetű állomás épült, innen indulnak és ide érkeznek a north shore mindenféle buszai.

Az autópályára vezető Akoranga Drive elhalad az AUT kampusza mellett, ezen is jár busz, de az igazán klassz, hogy a kampuszon keresztülsétálva elérhetjük az Akoranga Station nevű buszállomást. Már az egyetemi területen sétálva is jópofa dolgokat láthatunk, például az egyetemi könyvtár épületét vagy egy golf-edzőtermet. Meg a fletcher következő építkezését.

A kampusz egészen az autópályáig tart, a peremén egy mesterséges és fedett deszkaösvény kanyarog végig, amely a buszállomásra vezető, az autópálya soksok sávja felett áthaladó zárt üveghídban végződik. Mondjuk az itteni esőktől a fedél nem nagyon véd, de nyáridőn kényelmesen megóv a tűző naptól és a magas UV sugárzástól. Kellemes rajta sétálni, magától értetődő módon kerekesszékkel is lehet közlekedni rajta, ahogyan a buszállomáson is. No, meg bringával, amiről csak a hídon kell leszállni.

Az állomás teljesen el van választva a pályától, nem is hajthat be más, csak a buszok, a két fő része között is kishíd van, szörnyen biztonságos, világos és szerintem szép is, bár nincs agyoncsicsázva. Nem is kell, nem is ez a cél. A cél az, hogy az egyetemisták a busztól be tudjanak sétálni az oskolába anélkül, hogy szintben keresztezniük kellene forgalmas közelekedési útvonalat. Van benne lift, kerékpárparkoló és kerékpártároló is, amely kétdolláros érmével üzemel. (ha mész a bringádért, akkor visszakapod a pénzikéd, mint a bevásárlókocsiknál, a buszra nem lehet felvinni bringát csak összehajthatót).

Délután négy körül voltunk arra sétálni, ahhoz képest elég üres volt az állomás, akár mondhatnánk néptelennek is, de azért 1-2 lézengővel összefutottunk. Ellenben az egész tiszta, rendes, nincs se összetörve, se összefirkálva, minden tájékoztató tábla megvan, szóval egyben van az egész. És persze a töküres állomáson minden standnál van utatájékoztatás, hogy mi indul mikor. Nagyon klassz kis pályaudvar.

 

Itt egy található egy leírás az építkezésről (pdf) és itt pedig egy másik képgyűjtemény.

Adóváltozás

 

A zátonyon az adórendszer roppant egyszerű és átlátható, azt kell tudni, hogy milyen formában jut az ember jövedelemhez és onnantól minden elég egyszerű. Természetesen az interneten is be lehet vallani az ember adóját, az sem okoz gondot, ha a dolgozó több helyről is szerez jövedelmet, a kombinációk sem végtelenek és az eljárás gyakorlatilag az olvasás-írás és az alap aritmetikai tájékozottságot kívánja meg.

Ha valakinek mégis nehézsége támadna, akkor azért van az adóhivatal, hogy fel lehessen hívni vagy kérni konzultációt, és segítenek bevallani, itt az adó beszedése és nem a behajtása a cél, ráadásul az adócsalás nem népszerű sport, ha pedig lebukik az ember, hogy adót csalt, akkor irdatlan büntetéseket kell fizetnie és némi társadalmi kitaszítottság is jár vele, az egyszerű zátonylakó is tudja, hogy az adócsaló őt lopja meg, nem az államot, pláne nm a kormányt.

A jövedelemadó kiszámításához pofonegyszerű szoftvereket is lehet kapni, de teljesen felesleges pénzt adni érte, itt van egy primitív webes lehetőség, csak pötyögjük bele éves jövedelmünket és megmondja mennyi adót kell befizetnünk. (ez csak magánszemélyeknél játszik, nincs kombinálva mindenféle áfákkal meg részvénypakettek nyereségével)

Írjunk bele egy tetszőleges számot egész dollárokban és megkapjuk, hogy mennyi dollárzokat kell odaadni az államnak idén, 2010-ben és 2011-ben. Nézzünk három példát éves huszonkilencezer, negyvenezer és hatvanezer dolláros jovedelemmel:

Annual income: 29000 

October 2008

Tax cut (p.a.) = 620
Tax cut (per week) = 11.92
Old tax = 5520
New tax = 4900
Average tax rate (old) = 19%
Average tax rate (new) = 16.9% 

April 2010

Tax cut (p.a.) = 917.5
Tax cut (per week) = 17.64
Old tax = 5520
New tax = 4602.5
Average tax rate (old) = 19%
Average tax rate (new) = 15.9% 

April 2011

Tax cut (p.a.) = 1130
Tax cut (per week) = 21.73
Old tax = 5520
New tax = 4390
Average tax rate (old) = 19%
Average tax rate (new) = 15.1% 

 

Annual income: 40000 

October 2008

Tax cut (p.a.) = 860
Tax cut (per week) = 16.54
Old tax = 8070
New tax =
7210
Average tax rate (old) = 20.2%
Average tax rate (new) = 18% 

April 2010

Tax cut (p.a.) = 1157.5
Tax cut (per week) = 22.26
Old tax = 8070
New tax =
6912.5
Average tax rate (old) = 20.2%
Average tax rate (new) = 17.3% 

April 2011

Tax cut (p.a.) = 1370
Tax cut (per week) = 26.35
Old tax =
8070
New tax =
6700
Average tax rate (old) = 20.2%
Average tax rate (new) = 16.8% 

 

Annual income: 60000 

October 2008

Tax cut (p.a.) = 860
Tax cut (per week) = 16.54
Old tax = 14670
New tax =
13810
Average tax rate (old) = 24.4%
Average tax rate (new) = 23% 

April 2010

Tax cut (p.a.) = 1157.5
Tax cut (per week) = 22.26
Old tax = 14670
New tax =
13512.5
Average tax rate (old) = 24.4%
Average tax rate (new) = 22.5% 

April 2011

Tax cut (p.a.) = 1670
Tax cut (per week) = 32.12
Old tax =
14670
New tax =
13000
Average tax rate (old) = 24.4%
Average tax rate (new) = 21.7
%   

Leegyszerűsítve a dolgot a két példában a jelenlegi és a 2011-es állapot között az alábbi különbség mutatkozik:

29000/év 

  • Jelenlegi adó mellett megmaradó jövedelem = 23480 (29000-5520)
  • Új adórendszer mellett megmaradó jövedelem 2011-ben = 24610 (29000-4390)
  • amennyivel több marad : 1130 dollár évente 
  • átlagos adókulcs változása : -3,9% (19% – 15,1%)

 

40000/év 

  • Jelenlegi adó mellett megmaradó jövedelem = 31930 (40000-8070)
  • Új adórendszer mellett megmaradó jövedelem 2011-ben = 33300 (40000-6700)
  • amennyivel több marad : 1370 dollár évente 
  • átlagos adókulcs változása : -3,4% (20,2% – 16,8%)

 

60000/év 

  • Jelenlegi adó mellett megmaradó jövedelem = 45330 (60000-14670)
  • Új adórendszer mellett megmaradó jövedelem 2011-ben = 47000 (60000-13000)
  • amennyivel több marad : 1670 dollár évente
  • átlagos adókulcs változása : -2,7% (24,4% – 21,7%) 
A sok politikusi nyilatkozat meg a koncepcióváltás lassan meghozza a gyümölcsét, nem egy csapásra, de évek során lassan csökken az adó és több pénz marad az embereknél. Az is jól látszik, hogy a magasabb jövedelműeket kisebb mértékű csökkentés fogja érinteni, mint az alacsonyabb jövedelműeket. ( az átalgjövedelmekkel kapcsolatban itt egy tavalyi felmérés pdf-ben és itt a statisztikai hivatal oldala annak akit komolyabban érdekel, szuper kis felmérések és elemzések vannak minden témában a tursiták számának alakulásától a munkanélküliségi mutatókon át a GDP változásaiig)
 
Szóval itt nem csak beszélnek a levegőbe, hanem történik is valami, ami elég időszerű is volt, és persze nem utolsó sorban ugyebár választási év van, tehát nem mindegy, hogy ki kampányozhat az adócsökkentés mindig népszerű ideájával. Valószínűleg ez nem menti meg a kormányt, aki kemény szufficitet halmozott fel évről évre, teljesen feleslegesen. 
Az egész változásból nem is maga az adócsökkentés a nagy kaland, amellett, hogy az élelmiszerek és az energia árának emelkedése a zátonyt sem kerüli el,  van miből csökkenteni anélkül, hogy gondot okozzon a költségvetésnek. A nagy kaland az, hogy ha itt megzavaznak valamit, akkor meg is csinálják (nyilván van kivétel) és évekre előre gondolkodnak. Gyanítom, hogy busásan megtérül.

 

 

 

 

Kiwi környezettudatosság II. – civilek

 

A környezettudatosság civilséget érintő része mindig necces, az ember könnyen legyint, hogy jó, van pár hülye, aki próbálkozik minél kevesebb kárt okozni a jelenlétével, de hatmilliárd úgyis többet jelent, kár a gőzért. A civil környzettudatosság persze könnyen félreértelmezhető dolog, hiszen egy fél kutyatápgyár több környezeti terhelést jelent, mint egy kis falunyi jóember, de érdekes fejelmeények miatt mégis beszéljünk róla. Most kivételesen nem csak kiwikről.

Kis kutakodás után leltem egy nagyon érdekes kiwi kezdeményezést, ahol is egy házaspár igyekszik a lehető legkevesebb háztartási hulladékot kibocsájtani. A christchurchi Matthew és Waveney egy kutyával és két csirkével vágtak bele ebbe a kalandba. Február óta élnek így, klikkezzetek az oldalukra, hasznos tanácsok, indokok és észérvek, linkek, módszertan és lelkesedés.

Kövessétek nyomon ti is, hogyan alakul a világuk: the rubbish free year 

 Christchurch Városi Tanács Szemétoldala

 Állami szemeteljkevesebbet oldal 

Christchurch-i fenttartható környezet guruk 

EcoBob 

 

Az Eco-Centric blogot rendszeresen olvasom, ha új posztok jelennek meg benne, kevésbé gyakorlati, de hasznos elméleti megközelítéssel fordulnak a szerzők az élhetőbb jövő felé, szerintem érdemes betárazni a feedreaderbe.

Persze ilyen lelkes civilek nem csak a zátonyon teremnek, a The Rubbish Diet brit kezdeményezés hasonló céllal, a bájos hölgy blogjában alaposan követhetjük, hogy hogyan sikerült minimalizálni a háztartási hulladékot. Hasznos okosságok zero waste, komposztálás, újrafelhasználás kérdéskörökben és némi filozófiai motiváció is. Mit csináljunk a tojáshéjjal és az eldobható pelenkával, hónaljsprékkel és csontokkal. 

Van egy amerikai versenyző is, akire érdemes egy pillantást vetni, ő maga Beth Terry, aki a fakeplasticfish.com gazdája, nála is mindenféle megtudható arról, hogy hogyan kell és lehet csökkenteni a háztartási hulladékot, mit mivel lehet kiváltani és persze azt is, hogy végül is miért érdemes mindezzel küzdeni. 

A végére még annyit, hogy itt Aucklandban minden háztartásnak van szlektív hulladékgyűjtője, a mi körzetünkben a rendszer úgy néz ki, hogy van az előre fizetett kommunális hulladék zsák (prepaid rendszer) ami egyedi kinézetű és minden nagyobb boltban lehet kapni. Ezt megveszi a lakosság, majd ebbe dobálja a szemetét, és egy héten egyszer kiteszi a járda mellé, ahonnan elszállítják. A szerződött szemetes cégek csak és kizárólag egyfajta prepaid zsákot visznek el, ha mellé raksz valamit, akkor az ott is marad. Emellett van a szelektív kuka, ami teljesen olyan, mint egy kuka, csak nálunk éppen kék és sárga a teteje. Ebbe kerül az üvegpalack, műanyag palack, konzerv és sörösdoboz, szóval minden ilyesmi. Ezt kéthetente viszik el, előző este vagy aznap reggel ki kell tenni a járda szélére (úgy is hívják, hogy kerbside bin), hogy onnan fel tudja kapni és a pocakjába dönteni a kukásautó. (ami nagyon vicces, mert állva is lehet vezetni) Már a csak  papírkérdés van hátra, a papírhulladékot, újságot összekötözve vagy papírdobozban ki lehet tenni, amikor a szelektív kukát, tehát kéthetenként elviszik. 

A North Shore City önkormányzat már kutakodik, hogy mivel lehetne kiváltani az előre kifizetett narancssárga szemeteszsákok rendszerét, mert valami felmérésük aszonta, hogy elfárad a kukásember, ha jön és fel kell dbálni a zsákokat a platóra, meg ki is szakadhatnak a zsákok az meg egészségtelen. (annyi biztosan igaz, hogy a zsákot szétkapják a macskák meg a sirályok, tehát ha csak úgy kinn vannak akkor sérülhetnek) Hát nemtudom, majd meglátjuk mi lesz ebből, egyelőre nem sok reményt fűzök a dologhoz, a minap olvastam, hogy Auckland két területén már lecserélték a szelektív kukákat olyanra amibe a fém, üveg és műanyag mellett a papírhulladék is mehet (micsoda innováció!), ezeket onnan lehet felismerni, hogy kék a tetejük. Viszont a kelet-aucklandiaknak a nyugat-aucklandiak kukaelszállítási menetrendjét postázták ki és viszont, így gyakorlatilag sikerült egy éves nekifeszülés után elérni a 100% elégedetlen fogyasztót. Na majd belerázódnak.

Nekem speciel semmi bajom a narancsszín zsákokkal, az ember pont annyit fizet amennyi szemete van, zsákot vagy háromféle méretben lehet kapni, és ha a zsákban teszel ki valamit, akkor azt el is viszik, nincs duma meg sopánkodás. Kíváncsi leszek mennyi idő alatt áll össze az új metódus, egyelőre még nem is reklámozzák, szóval van időnk izgulni. Most még működni látszik a zsákos szisztéma, ráadásul nekem az pont normális, hogy egy este és egy délelőtt hevernek egyforma szemeteszsákok a füvön, se előtte se utána nincs szemét az utcán.

 

 

Tél közlegény

 

Délelőtt elmentünk sétálni ebben a bánatos télvízben a gyerekkel, a közeli parkba, hogy kicsit kimozduljunk és a jó levegőn legyünk. Az eső csendes szemerkélt, ami nem nagyon zavart senkit, minket meg pláne. A fák alatt még eső sem volt és a 13 fok pár pulcsival kellemesen elégnek bizonyult. 

Jó nagyot mászkáltunk, csak a gyerek unta amikor apa fotózott, apa viszont sík ideg lett, amikor a tizedik tarka papagáj kapott sokkot és repült el észveszejtő tempóban, meghallva a gyerek telitüdőből elordított “apa nécsak madáj!” kiáltását. Mire átmentem volna berserker módba, mindig jött valaki, hol kutyasétáltató, hol gyereklegeltető, hol lokál nyugger, akivel kellett beszélni pár szót, vagy legalább köszönni és odamosolyogni, szóval csak megúsztam ép elmével. Ez amúgy nagyon kellemes errefelé, hogy a népek odaköszönnek egymásnak, és ezek a pár szavas kis beszélgetések teljesen emberléptékűek, senkitől nem kell meghallgatni az aranyérműtétjének a részleteit vagy hogy iszik-e a veje… Sokat segít, hogy a gyerek ott van, így általában ő a téma, kutyásoknál pedig a gyerek-kutya összehangolásának szórakoztató feladata oldja a hangulat.

Azt nem értem, hogy nyáron hol voltak ezek a színes papagájok, akkor nem láttunk egyet sem, most pedig hordákban csücsültek az ágakon, persze csak addig amíg meg nem érkezett a gyerek piros esőkabátban és hangosan csattogó pöttyös gumicsimmában. Papagájokon kívül láttunk még sok silvereye-t, hallottunk vagy öt tui-t lézerháborúzni és persze rigóval tele volt a fű, de az van a kertünkben is falkaszám. (silvereye is van a kertben a nektarinfán).

A tél, amint a képeken is látszik nem fagyos, még ha éjjel hideg is tud lenni, ez inkább az épületek hibája, nem az időjárásé, az idő enyhe, sokan még mindig strandpapucsban járnak, vagy rövidnaciban, csak most sálat és sapkát is viselnek. Na nézegessetek képeket, ilyen a tél itt északon. Mire a poszt megírásához jutottam persze ömleni kezdett az eső. Ez itt nem ritkaság, a tél soksok esőt jelent. Lehet, hogy az oroszoknál vagy kanadában a tél tábornok, a déli szigeten is minimum hadnagy, de itt csak közlegény lehet.

 

további bútor

Némi idegenkező segítséget igénybevéve (köszönjük alássan mégegyszer vateveréknek) megérkezett a következő ebédlőasztalunk, mely sorrendben a második leszen. Eleddig egy se volt, most pótolunk 🙂 Ezenközben zajlik a “régi” monszter asztal árverése a trédmín, reménykedünk, hogy az eladása hatékony veszteségminimalizálásba torkollik. Remélem tetszeni fog nejecskének, amikor hazatolja a bringát a gyárból. Egész modernságos, bár valami kellemetlen optikai csalódásnak* köszönhetően roppant kicsikének tűnik.

A szoba viszont egszen normális méretűre tágult így, hogy nincs feltöltve asztallal. Úgyhogy majd nekiállunk keresni egy megfelelő ülőbútort ami kényelmes és jól néz ki. No meg persze hóvégén a maláj nőcskétől is jön még cucc, jó lenne már azon is túl lenni. Az új székek viszont valami tudományos anyaggal vannak borítva, szerintem hasított műbőr (alkantara, na) viszont könnyű tisztítani. Aki már látott gyereket enni az tudja, hogy ez nem lényegtelen. És a newcomer bővíthető 150 centire, alapból viszont csak 120, ami hármunknak kényelmes a mindennapokban, ha meg jön valaki, akkor körbe lehet ülni rendesen.

*= hogy itt van egy több cinteremre elég kastélyasztal mellette

 

Nagy fenyőbútor

ez volt az első próbálkozás

 

Modern asztalosmunka

ez meg a legújabb szerzemény

El és tovább

 

Vasárnap reggel sajnos elhagyták a zátonyt Pukekóék, hogy további változatos tortúráknak vesse alá őket a bevándorzási hivatal, így kora reggel gyönyörű napfelkeltét tekinthettem meg a 16 autópályáról, útban Te Atatu félszigete felé. Onnan a reptérre, gyors búcsú és haza. Remélem mielőbb visszajönnek, immár rezidensként.

Megejtettünk némi újabb húsfelhalmozást, mert kifutottunk az egyhavi adagból, az utolsó kiló darált marhából még gyorsan megcsináltam életem első lasagna-ját ami nagyon fonom lett, de a tésztalapokkal való zsonglőrködést és a megfelelő sütőedény kiválasztását még gyakorlonom kell.

Este a magyar klubban voltunk, ahol még sosem, sajnos elég későn értünk oda, így már szinte csak a fiatalok voltak a dán kultúra házában, de így is találkoztunk pár ismerőssel, meg mégtöbb ismeretlennel.

Reggel a nej gyalog ment dolgozni és 20 perc alatt odaért, ráadásul újra süt a napocska, szóval a hűvös éjszaka után megint pulcsis idő van. Kabát nélkül kerekedtünk fel a gyerekkel, hogy kérjünk nekem is adószámot, meg feladjunk egy levelet, vettünk a péknél minimite-ot és hazajöttünk ebédelni. Ha szép idő lesz, akkor megyünk sétálni és csinálok szép téli képeket.

tél tábornok

 

Na ideért a zimankó, tegnap reggel is cudar hideg volt, ma meg már deres volt a fű és az utcán parkoló kocsik szélvédője is zúzmarás volt. Enyhíti a dolgot, hogy már nyolc körül elkezd sütni a napocska és finoman melenget, de azért 3 fok az 3 fok. Nem sok. Ilyenkor dühítő, hogy hurkapálcából és félfamentes rajzlapokból építkeznek, mert ilyen napsütés mellett fűteni se nagyon kéne, ha benn lehetne tartani a meleget.

Igazából persze ez nem valami harapós tél, az otthonihoz képest, ahol minuszok rohangálnak, csak otthon ugye fűtött lakások és munkahelyek vannak. Na mindegy, nem panaszképpen, hanem tapasztalatképpen mondom. Fel vagyunk öltözve és fűtünk is.

Olyan 11 órától már szuper a lakásban, mert besüt a nap és fűt helyettünk, a hatalmas ablakokon dől be a fényesség, tehát legalább nem depresszív sötétszürke az egész.

A gyönyörű asztalunk meg túl nagy, a fenébe is, megeszi az egész szobát. Pedig nagyon klassz. Mégis azt hiszem, hogy kénytelenek leszünk kisebbet venni, ezt meg eladni. Na majd még tetriszezünk egy kicsit, hogy hátha maradhat valahogy, ha nem, akkor megy vissza a trédmíre.