Kategória: zátonylét

Beküldve:

Kiwi útlevél

 

Nem, sajnos arról még nincs szó, hogy nekünk lesz ilyen, egyelőre csak csendben vágyunk rá. Ámde az ország megunta a jelenlegi útelevelét és legott nekiállt kifundálni a következőt. Ennek minden bizonnyal biztonsági okai vannak, az ilyen dokumentumok biztonsági elemei egyre komplexebbek, a megszemélyesítés egyre bonyolultabb, senki sem szeretné, ha könnyű lenne hamisítani az útlevelet, amelyet kibocsájt.

1949

Hol vannak már a békés évek, amikor a magyar útlevélben is olyanok voltak, hogy „termete növésben”… Mára magyarország is e-passportot használ, benne okos chippel amin mindenféle adatok vannak vagy lehetnek. A zátonyon érvényben levő útlevél dizájnja ’92-ből származik, de 2006-tól már biometrikus azonosító adatok is le vannak tárolva benne.

1964

A következő dobás jövő év közepétől jön, az újonnan kiállított okmány nagyon kiwis és nagyon egyedi lesz, telitömve számos biztonsági elemmel. Szakít az útlevél a megszokott országnév, alatta címer, alatta útlevél felirat megoldással, sőt a színekkel is. Az új darab, az eddigi kékkel ellentétben, fekete lesz, ami itt a „nemzeti szín”, rajta angloul és maoriul az ország neve, a címer, ami kicsit összement a mosásban és az éleknél pedig a páfránylevél mintázata, mindez ezüsttel nyomva. Nagyon kiwis.

ez van most

A miniszteriális ember szerint most majd nem lehet összekeverni az izélandi útlevelet semmivel és ahogy elnézem tényleg nem. Természetesen ebbe is kerül chip benne mindenféle tudományos adattal, amiről semmit sem tudok, de nem is izgalmas. A lényeg, hogy jól néz ki.

 

.

Beküldve:

Szemüveg

 

Van nekem szemüvegem. Nekem szemüvegem van. A gyerek szerint „szemüg” van apának. Ez nem is baj, csak éppen a szemügem papucsa elmállott, letört és hirtelen fura nyomás volt az orromnál anélkül, hogy a kávéban hagytam volna a kanalat.

A sírógörcs jött rám, mert egyrészt a másik szemüvegem korántsem olyan kényelmes, ésviszontsőtpláne nincsen neki képessége, hogy erős napfényben besötétedjen és ezzel megóvja a retinámat a porráégéstől. Eddig is gondoltam, hogy erősen hozzá lehet szokni ehhez a besötétedős szemügéhez, de nagyon, az itteni nap pedig fokozottan jelzi, hogy nem lehet viccezni.

Ígyhát a jogosítványszerzős események után elballagtunk Csanáddal a közeli parasztbótba (farmers), hogy találjunk egy optikust, aki nem csak napszemüveget akar eladni, hanem esetleg be tud avatkozni ilyen kényes helyzetben is. A szemüveg itt sem olcsó, úgyhogy amíg nem nagyon muszáj, addig nem csináltatnék újat, bár amúgy is lesz még kiadás, mert szükség lesz dioptriás napszemüvegre, anélkül itt kivakul az ember, pedig hol még a nyár?

Beromboltunk az optikusnéninhez és mondtam neki mi a baj, vlahol mélyen belül már megvolt fejben a beszélgetés, hogy „nincsalkatrész, nevicceljenuram, csak a lali ért hozzá, de idén már nem lesz bent, viszont tudunk ajánlani egy pompás keretet hétszáz dollárért…” Ezzel szemben a néni mosolygott és megkérdezte, hogy mind a két tappancsot cserélje-e, vagy csak azt amelyik eltörött, mert ha mindkettőt cseréli, akkor az 10 dollár.

Ijedtemben mondam, hogy mindkettőt legyen drága kicserélni, kért 10 percet, mi meg odébbkotródtunk a plázában megnézni a könyvesboltot. Ahol lehet kapni plüss wall-e-t, de erről nem szívesen beszélnék bővebben, figyelembe véve, hogy milyen hatással volt mindez Csanádra. Pár perec múlva visszamentünk, kicserélte, adott a szemüvegtokomba egy szemüvegtörlőkendőt ajándékba, fizettem tíz dollárt és ismét van szemügem.

 

.

Beküldve:

Jogsi – elmélet

 

A jogosítvány megszerzése magyar eredetű bevándorlóknak nem olyan egyszerű, mintha valaki olasz vagy német jogosítványt lobogtat. Ennek nem az az oka, hogy bármi különbség lenne az olasz és a magyar jogsi között (az EU-s, káryaformájú jogsiról beszélünk, amelyek egyformán érvényesek az EU területén) hanem a magyar köztársaság diplomáciai érdektelensége okozza. Van ugyanis az a bizonyos lista, mint a nyuszikáé, de erre felkerülni jó, de felkerülni csak úgy lehet, ha a magyar állam fel akar kerülni. Nem akar, minek is, izéland úgyis olyan messze van, kit érdekelnek az itteni magyarok. A magyar szemléletmódot jól jellemzi, hogy a legközelebbi hivatalos kapcsolat a magyar állammal Canberrában érhető el, ami azért nincs annyira közel. Pláne, ha mondjuk az ember az útlevelét veszti el, ami híján esélye sincs Canberrába eljutni.

helyes válasz: A

Na mindegy, a lényeg, hogy az itteni magyarkáknak, akiknek van kettő évnél régebbi, érvényes jogosítványuk, szükséges elméleti és gyakorlati vizsgát is tenni és át kell esni egy szemvizsgálaton. Ez persze nem akkora kaland, aki rendszeresen vezetett otthon is, annak csak pár apróságot kell megtanulni, főleg a zátony sajátos és egyedi elsőbbségadási módszerét, meg olyan lényeges finomságokat, hogy mit csináljunk, ha szembejön egy falka birka.

helyes válasz: A

Mivel nekem már elég régóta van jogosítványom, beballagtam vele és annak hiteles fordításával az AA takapunai fiókjába és odahelyeztem szándékomat. A hiteles fordítás NEM az országos fordítóiroda című bagázst jelenti, hanem töredék áron hitelesített angol fordítást. (köszönjük alássan a fordítónak!) A miénket a konzul hitelesítette, de nem csak ő alkalmatos erre, hanem bárki aki rajta van az elsimert fordítók listáján. Annak ellenére, hogy az oldal szerint a nemzetközi jogsi fordításnak minősül, ez ránk nem vonatkozik, a kommunista időkből nyakunkon maradt ellenőrzőkönyv-szerű, kézzel kitöltött magyar nemzetközi jogsi egy kalap szamócát sem ér. Egész egyszerűen nem kezelik okmánynak, és ezért nem lehet senkire haragudni, tényleg nem az.

helyes válasz: B

A kedves ázsiai jóember legott sokkot kapott, amikor meglátta, hogy a konzul hitelesítette a fordítást, neki ezt le kellett ellenőriznie a Land Transportnál, hogy tényleg lehet-e ilyet. Elfaxolta a cuccot valahova, ahol nyilván dolgoztak is, mert nemsokára, úgy félórácska várakozás után már nyígott is, hogy mehet a buli. Két dokumentum kell ahhoz, hogy bebizonyítsa az ember, hogy tényleg ő az, aki, (az otthoni jogsit nem tudom miért nem számolják bele) én az útlevelem és a minap kézhezkapott autóklubos tagsági kártyámat vittem. (amit egyébként a saját szabályaik szerint csak akkor fogadhatnának el, ha egy évnél régebbi, de sebaj) Egyébként a konzul úr hitelesítése máshol simán, kérdés nélkül megy, szóval itt a srác volt kicsit higyismondjam. Na kiderült, hogy én vagyok én, kitöltöttem a papírt, hogy milyen jogsit akarok és, hogy a szerveimet viheti aki akarja, ha baleset ér. 

helyes válasz: A

Ezután egy roppant komoly látásvizsgálaton estem át, bele kellett nézni egy masinába, amiben belül volt egy olyan, mint a szemészeten, monnya a betűket a második sorban, meg valami pislogós lámpával kifigyelték, hogy van-e periférikus látásom, és kész. Ezután kaptam egy két lapból álló tesztet, ahol minden kérdés mellett van 4 lekaparható négyzet, ha a helyes válasz mellettit kaparja le az ember, akkor 

 

  • lát egy pipát
  • nem dobott ki 84 dollárt feleslegesen
35 kérdés van és 32 helyes válasz esetén még kapunk lehetőséget, hogy gyakorlatban is bebizonyítsuk, hogy nem vagyunk veszélyesek a társadalomra, legalábbis autóval. Mivel egy hete minden nap 1-2 órát teszteket csináltam a neten, a kérdések mind személyes jóbarátaim lettek, leszámítva egyet, amit sose láttam, de állítólag benne van a road code-ban, de azt se láttam sose. (tetőn szállított izé vége milyen messzire nyúlhat előre a sofőrülés háttámlájához képest? Nem két méter, mert én arra tippeltem, de nem nyert.) Így egy hibával megoldottam 8 perc alatt (egy óra van rá), ennek következtében szintet léptem, hehe, mehettem megbeszélni a gyakorlati vizsga időpontját és kaptam egy ideiglenes jogosítványt, ami egy sajtcetli. No, meg kifizethettem 70 dollárt és 80 centet, ami a gyakorlati vizsga díja, maga a vizsga jövő kedden lesz. 
az ilyen helyzet kereszteződésnek minősül, a piros autónak van elsőbbsége
Beküldve:

Kiwi ikonok – Új Zéland lobogója

 

Izéland zászlaja követi a Commonwealth szimbolikáját, 1869 óta van használatban és 1902 óta hivatalos. Bal felső sarkában a Union Jack, nagybritannia lobogója, jobbra pedig a dél keresztjének négy csillaga, mindez kék alapon, amely nagy kékség az óceánt és a kék eget szimbolizálja. 1840 és 1902 között a brit Union Jack volt a hivatalos lobogó.

Ezt a lobogót megelőzte több, kicsit egyszerűbb megoldás, amely csak pár évig volt szolgálatban, 1867-1869-ig. Ennek a jobb alsó sarkában látható az NZ betűjel, amely egyértelműen megkülönböztette a Brit Kormányzóság újzélandi hajóit. Nem meglepő módon a szimbolika tengerészeti eredetű, a Crux (dél keresztje) négy csillaga is egy tengerészet által használt lobogóról került át a hivatalos zászlóra. Az eredetin a négy csillag egy fehér korongban volt.

Természetesen nem csak a brit eredetű izélandiaknak van lobogója, 1834-ben a maori törzsfők közös megegyezéssel kiválasztottak egy lobogót, amely az Egyesült Törzsek Lobogója lett. A britek által felajánlott verziókból csak azt az egyet fogadták el, amelyben nem volt benne a brit Union Jack, hanem egy módosított Szent György kereszt. Ezt egészen a Waitangi szerződés utánig használták (1841-ig), hajókon és szárazföldön is. A nemzeti lobogó kérdése egyre égetőbb lett, nemcsak a függetlenség miatt, hanem az újzélandon épült hajókra se volt mit tűzni. Az United Tribes lobogó mai napig lobog Waitangiban és a szerződés deklarálásának évfordulóján, a Waitangi Day-en.

 

A nemzeti lobogó (civil) tengerészeti változata a vörös alapon megjelentetett Union Jack és Crux, ezt használja a legtöbb nem állami hajó. (Az állami hajók a kék alapú lobogót kötelesek viselni, a haditengerészet pedig fehér alapút) A kereskedelmi hajók, amelyek az Egyesült Királyságban vannak bejegyezve, szintén ezt a vörös alapú (red ensign) lobogót használják.

Melőtt rátérnék a poszt valódi témájára, mutatok még két különleges lobogót, mind a kettő hivatalos, és csak megfelelő alkalommal használhatóak. Az első a királynő (II. Erzsébet) saját lobogója, csak és kizárólag akkor használatos, ha Újzélandon jár őnagysága. A második, pedig a korona által kirendelt Governor General lobogója. Van még sok egyéb, mint a haditengerészet és a légierő saját zászlajai, de ez most nem annyira fontos. 

1990 óta létezik „maori lobogó” amit úgy hívnak, hogy Tino Rangatiratanga, amelyben a fekete szimbolizálja a Te Korekore (létezés lehetősége és a sötét amelyből a föld kiemelkedett), a fehér Te Ao marama (fény világa és megértés) valamint a vörös, Te Whei Ao (születés és Föld Anya). Középen a koru, a születés, az új élet és a remény jelenik meg.

Maga a Ministry for Culture and Heritage (Te Manatu Taonga) külön tárgyalja honlapján a jelenlegi lobogó használatának adekvát módozatait, méretezését és hajtogatását, a hivatalos használat rendjét,  és persze, hogy hány fokos szögben vannak egymáshoz képest a csillagok. 

Az igazán érdekes most jön, ugyanis ez a „nemzeti lobogó” dolog korántsem olyan merev ragaszkodás, mint amihez mi szokva vagyunk, és bizony komoly lobbitevékenység folyik, hogy az ország lobogója megváltozzék. Ez persze nem olyan könnyű mulatság, az 1981-es keltezésű Flags, Emblems, and Names Protection Act meglehetős alapossággal definiálja a nemzeti szimbólumokat és azok használatát.

Az első nekifutás 1979-ben történt, amikor Allan Highet belügyminiszter felvetette a lobogó esetleges cseréjét. Már addig is sok egyéni lobogóterv készült, de inkább csak saját használatra vagy a művészi önkifejezés keretein belül. Highet keresett is egy grafikust, hogy tervezzen egy új lobogót, amelyben a ponga (páfrány/silver fern) is benne van. Ez még kevés érdeklődőt vonzott. 

1983-ban Hundertwasser tervezett egy nem hivatalos zászlót a kiwiknek ajándékba, amikor megkapta az állampolgárságot itt. (A hetvenes években járt a zátonyon.) Ez a híres „Koru Flag”, amely már elvonatkoztat a brit gyökerektől, a hangsúlyt a maori alapokra helyezi. Benne balra a tradicionális maori szín, a fekete, majd a születő páfránylevél zöldje. A koru a remény, a jövő és a fejlődés szimbóluma a maori kultúrában.

1998-ban a miniszterelnök Jenny Shipley, az akkori kultuszminiszterrel egyetértésben javasolta, hogy az amúgy is népszerű, mármár „másik újzélandi zászló”-ként a köztudatban élő, fekete alapon fehér páfránylevelet ábrázoló lobogó legyen a hivatalos lobogó, hasonlóképpen a kanadai zászló juharleveléhez.

2003-ban megalakult az NZ Flag.com nevű nonprofit szervezet, amely a lobogó lecserélésének propagandájával foglalkozik, ma is működik. Remek érveket sorakoztatnak a lobogó cseréjének ideája mögé, elsősorban azt, hogy a jelenlegi lobogó nem inspiráló, nem képviseli az ország egészét és nem jövőbe mutató. Nehezményezik továbbá, hogy a jelenlegi csupán egy haditengerészeti zászló, az újzélandiak sosem döntöttek úgy, hogy ez legyen a lobogójuk, és ideje volna szavazni az újról, hogy mindenki közösen dönthessen. Ráadásul túl erős benne a brit kolonializmus ábrázolása. Az általuk ajánlott zászló az alábbi:

Maga a silver fern (Cyathea Dealbata vagy maoriul ponga) egy szép növény, a levele színe zöld, a fonákja ezüstös, holdfényben is remekül látható, ami fontos volt a bokrokban bukfencezőknek és már a maorik is ágyat építettek belőle, és már a búr háborúban is szerepelt hadijelvényként. Nem csak elsősorban sport vonatkozása van, bár az All Blacks is páfránylevelet viselt, amikor legelőször külföldön játszott 1884-ben, és a mostani olimpián is fontos része a zátnyolakó sportolók ruházatának. 

Emellett sok más tervezet is megtekinthető, (itt még másabbak) érdemes is, szerintem egészen jópofák is vannak, a fekete alapú „hivatalosnak” még használati útmutatót is készítettek.  Nekem legjobban a Jeffy James által készített tervezet tetszik (a fekete alapon fehér kicsit túl stilizált már szerintem)

Egy másik próbálkozás 2004-ben tett javaslatot a lobogó cseréjére, az általuk kínált verzió is egészen jól értelmezhető gondolatmenet, (Jason Paul Troup tervezte) beleolvadt az Nz Flag.com-terveibe. Van egy blog is, ahol néhány lobogóterv megtekinthető. 

2005-ben egy Aucklandi ügyvéd, John Cox, létrehozott egy New Zealand Flag Institute nevű szervezetet, válaszul a 2003-as kezdeményezésre, ő a jelenlegi lobogó megtartása mellett lobbizik. 

A csere mellett kardoskodók legnépszerűbb érvei:

 

  • – a jelenlegi lobogó túlságosan hasonlít az Ausztrálhoz
  • – túl brit
  • – nem ábrázolja a maori örökséget
  • – nem kötődik eléggé a földhöz
  • – túl sok verziója van (tengerészet, légierő, ker.tengerészet, stb.)
  • – nincs érzelmi kapcsolat a kiwik és a lobogó között
A jelenlegi megtartása mellett pedig ezekkel érvelnek:
  • – újzélandi
  • – van érzelmi kötődés hozzá
  • – megjeleníti a brit elődöket és a birodalmat és hogy a sziget a déli féltekén van
  • – szép színes
  • – ez alatt a lobogó alatt harcoltak a háborús veteránok
  • – száz éve megvan
  • – annyira nem is hasonlít az Ausztrálra (meg vannak azonos zászlójú országok is)
Bárhogy is lesz, egyvalami teljesen biztosnak látszik, ha elegen akarják, akkor lehet majd szavazni az új lobogóról és ha úgy döntenek, akkor megváltoztatják, demokratikusan. Sőt, lehet, hogy megérjük, hogy Újzéland köztársaság lesz, ki tudja? Már felmerült az ötlet. 
.
Beküldve:

Birkák abuzálására alkalmatos készség

Na nem személyesen, kérem, hiszen gumicsizmám sincs, ami nélkül úgysem abuzálható szabályosan a birkanépség, vásároltunk egy adekvát eszközt a célra. Vasárnapon erős izgalmi állapotban behatoltunk az autópiacra, hogy körülnézzünk, és leltünk is soksok népeket, akik mind eladni vagy venni akartak, annak ellenére, hogy ömlött az eső.

Az alapvető igény az lett volna, hogy vásároljunk egy működőképes második kocsit, amibe mind beférünk és kirándulni is lehet vele, az se baj, ha nem benzinges. Gyors körbenézés után egy volt ami érdekesnek tűnt, azt el is vittük megnézni egy körre, a tulaj egy barátságos kiwiember volt, aki egészen addig volt jókedélyű, amíg meg nem hallotta az ajánlatomat.

Hosszas alkudozás után (kért telefonos segítséget is) még jó 15%-ot leharcoltam az árból, majd elcsattogtunk a postára átiratni, aztán meg haza. Nagyon jópofa jármű, elég nagy is, jó magasan ül az ember benne és mindenféle kütyü van benne amelyet az ördögi delejesség késztet működésre. Úgy híjják, hogy Isuzu Wizard és egy három literes TD motor van benne. Kapcsolható összkerékhajtás meg felező vagy mi, hogy szántani is lehessen vele. Van neki nagy csomagtartója meg nagy kereke meg bigyók. ’96ban gyártották és 168ezer km van benne.

Még ezzel sem tudunk nevezni az átlagos itteni magyarok járműgyűjtő versenyére, annyira alacsony a költsége a járműtartásnak, hogy hajlamos az ember egész flottákat legeltetni a lakóhelye közelében. Mi ennél sokkal szelídebben csináljuk, mindösszesen három járművünk van és a legelső szerzeményünk nemsokára búcsúzik tőlünk, sajnos annak komoly gondjai vannak, végül is csak hat hónapra vettük és annyit becsülettel ki is szolgált. Na, ha elment, akkor marad két járgány, felnőttenként egy, ahogy a gyerek mondja, a „szürkeató” meg a „nagyató”.

Beküldve:

Füstölt kolbászok

 

Sajnos a hizamos esőzések és a magas páratartalom együtt kedvezőtlen hatást gyakoroltak a kolbászállományra. Az ültetvény (igazából függesztvény) a kezdődő penészedés jeleit mutatta, annak ellenére, hogy folyamatosan huzatban csücsültek, úgyhogy sürgős beavatkozást igényelt a helyzet.

Tulajdonképpen még egy hetet kellett volna száradniuk, de sajnos erre nincs mód, inkább korábban elteszem őket, mint mindet elveszítsük, mert megrohadnak szegények. A megjelent kezdődő penészedést eltávolítottam és az egész készletet hidegre tettem.

A szalámikkal kevesebb a gond és azok műbélben vannak, szóval ott könnyebb a helyzet, és a penészkedés is kevésbé jelentkezett, úgyhogy őket még hagytam a szélben lógni, nekik nagyobb szükségük is van rá, mint a kolbiknak, amik majdnem készen lettek két hét alatt. Hát ez a helyzet. Száraz hűvös hely kéne, ehelyett van közepesen hűvös és szárazságról egyáltalán nincs szó.

Nincs mit tenni. Időjárás van.

Beküldve:

Bölcsi

 

Hosszas drukkolásunk meghozta gyümölcsét, ma felhívtak a bölcsiből (vagy oviból, mindegy), hogy felszabadult egy hely és mehet a gyerek beszokni, majd bejárni. A bölcsi kérdés azért izgalmas, mert a legtöbb ilyen intézmény napközi jelleggel működik, sok gyerek nem is mindennap jár, csak heti 2-3 alkalommal pár órára.

Az ilyen megoldás számunkra nem működik, mert ez azt jelenti, hogy itthon van a gyerek és egyikünk nem dolgozik. Mivel mindenféle engedélyünket és itt tartózkodásunkat nej melója alapozza, ezért nyilván eddig én voltam itthon a gyerekkel. Nekünk egész napos childcare kell, ami olyan, mint az otthoni bölcsi, reggel leteszi az ember a rövidlábút és délután érte megy. A két esemény között meg termel az ember egy kis GDP-t, meg bölcsirevalót.

Az ilyen egésznapos mulatság ritka is meg drága is és még sorba is kell állni érte, mert itt nincs okoskodás, ha van hely, akkor van, ha nincs, akkor nincs. Mivel a műintézményeket darab gyerekre licencelik, ahány főre van engedély, annyi lehet ott napközben, a többi meg vár a sorára, ahogy mi eddig. A jövő héten beszoktatás, ami minimum 3 nap, de mivel időnk az pont van, mindennap megyünk majd. Az utána következő héten pedig már élesben vetjük be a kiscsajt.

Azt kérte a főnéni, hogy a fontosabb kifejezéseket írjuk le magyarul is és majd meg kell tanítanom neki a pontos kiejtést, így majd az alapvető kommunikációban nem lesz olyan elveszett a gyerek. Nyilván ha magyarul (vagy ahhoz nagyon hasonlóan) megkérdezik majd tőle, hogy éhes-e, akkor legalább bólogatni tud. A főnéni szerint ez bevett gyakorlat náluk, ő 4 nyelven beszél és még oroszul, horvátul, koreaiul, szerbül is képes egrecíroztatni a kis nyavajásokat. Ehhez jön jövő héten a szép magyar nyelv is.

A bölcsi egyébként közel van, 7:45-től este hatig lehet ott raktározni a gyereket, van szabadtéri része meg beltéri része meg alvós része meg evős része és nagyon pofás az egész és nagyon kedvesnek is tűntek a smasszerok is. Többször voltunk benn, mindhármunknak szimpatikus volt a hely, ráadásul a főnéni valahol itt lakik a közelben, a zöldségesnél össze szoktunk futni. 

Na ha ez is megvan, akkor mehetek én is dolgozni, és jöhet a két fizetésből gazdálkodás. Ha meg a gyerek eléri a három éves kort, akkor asszem fog neki járni az ECE (Early Childhood Education) ami valamelyest enyhít a dolog anyagi részén, ezt az állam adja 3-5 éves korig, ennek majd alaposan utánajárunk, ha eljön az ideje, egyelőre az a lényeg, hogy végre járhat bölcsibe a lányunk.

 

.

Beküldve:

Zátony és a szesz

 

Izéland komoly problémákkal küzd, egyike ezeknek az alkohollal kapcsolatos mindenféle gond, ideértve a közvetett és közvetlen hatásokat, közbiztonságot, közlekedést és önkormányzati hatásköröket. Kicsit másképp isznek, mint ahogy mi az alkeszokat elképzeljük, de azért a probléma komoly.

Nem csak komoly, hanem többrétegű is a probléma, ugyanis a pia nem drága, a mindennapi, domesztikált alkoholizmus alapvető kelléke az olcsó bor (amely meglepő módon iható és nem is vakulsz meg tőle) szinte bárhol elérhető, ráadásul erős árverseny van, egy üveg minimál már 8 dollár körül vásárolható, a házibulik bázikus terméke a „kockabor” pedig már 15 dollárért elérhető (3 liter). A sör nem izgalmas, aki itt sörtől be tud rúgni, azzal valami baj van, aki pedig sörből össze tudja szedni az autóvezetést kizáró 8 ezreléket, az csal és a 12 sör előtt bevett egy fél üveg viszkit.

Az állam igyekszik mindent elkövetni, hogy az alkoholizmus visszaszoruljon, minden létező platformon dolgozik az ügyben. A közterületek nagy részén egyáltalán nem szabad alkoholt fogyasztani, ideértve a strandokat, játszótereket, közparkokat, az ilyen övezetekre tábla figyelmeztet és a rend éber őreinek mindenféle joguk van elszedni a piát a néptől.

Emellett folyamatosan megy a tévében több „hirdetés” amely igen szemléletesen ismerteti a különböző hátrányokat és következményeket, személyes kedvencem amely azzal a felirattal zárul, hogy „if you drink then drive you’re bloody idiot”, szabad fordításban: „ha ivás után vezetsz, k.aszott hülye vagy”. Az alkholhoz köthető sok bűncselekmény közül talán a legkomolyabb figyelmet a családon belüli erőszak kapja, ennek külön kampánya van, de ez majd külön posztot kap, sajnos.

Az állam nem csak meggyőzés és büntetés útján harcoz a szittyózás ellen, a kereskedelmi forgalomban kapható italok hozzáférését is igyekszik nehezíteni, átlagos trafikban nincs pia, a nagy szupermarketekben és a likőrboltokban juthat az ember piához, no meg a fura történetű convenience boltokban, amire még kitérek. 18 éves kor alatt nem vásárolhat az ember legálisan szeszt, de a szupermarketek odáig mennek, hogy ha szemre 25 éves kor alatt vagy, akkor megtagadhatják, hogy neked eladjanak piát (és/vagy cigit). Tőlem már kétszer is elkérték a jogsimat, hogy megnézzék, nem vagyok-e korghatár alatt, de ezt betudom különösen intelligens tekintetemnek és a babaarcomnak. Az a bolt, ahol megszegik a szabályt és mégis értékesítenek tiltott holmit a méreten aluliaknak, az súlyos büntire számíthat, ismétlődés esetén pedig simán megvonják az alkoholárusítási engedélyét.

A vendéglátóipari egységekben sincs mindenütt alkohol, illetve van ahol sör van, de rövid nincs, akinek teljeskörű árusítási engedélye van, az büszkén kiírja a bejáratra, hogy „fully licenced” de természetesen ott sem szolgálnak ki 18 éves kor alatt.

A kényelmi, vagy convenient boltok úgy jöttek létre, hogy a kisboltokban (dairy) nem lehetett piát kapni, ma sem lehet, viszont az emberek szívesen vettek volna egy pár sört hazafelé, anélkül, hogy egy likőrsztórba vagy egy szupermarketbe elmennek. Ígyaztán olyan kisboltok jelentek meg, ahol van is pia, meg mindenféle kényelmi dolog (csoki, ropi, csipsz, ücsi) mégse dairy-k, és mindenki boldog lett.

Egészen eleddig, mert a kisboltrablások emelkedő száma, és a múlt héten elkövetett fegyveres rablás, amely során mellbe lőttek egy derék boltost, aki meg is halt (Navtej Singhnek hívták és 30 éves volt), végre cselekvésre ösztönözte a kormányt. Előterjesztettek egy javaslatot, amely szerint (más egyebek mellett) a 150 négyzetméternél kisebb alapterületű boltok alkoholárusítási engedélyét megszüntetik, az alkohol elleni harc nevében. 

Ettől persze sokaknak ledobta az agya a szíjat, bár amolyan állami logikával nyilván követhető, hogy ha nem tud piát árulni a kényelmi bolt, akkor bezár, ha pedig bezár, mert tönkremegy, akkor ugye nem is fogják lelövöldözni a boltosokat. Nem szoktam mindenben egyetérteni Rudman úrral, akit rendszeresen olvasok, de most teljesen. 

A kisboltok megélhetésének java része a piából van, ergo a kereslet adott, most majd a nép elmegy a kisbolt helyett az eggyel nagyobb boltba és ott szerez be, a boltrabló is a nagyobb boltba megy és ott lő le majd nem egy, hanem három alkalmazottat. Aztán becsukják a 400 négyzetméteresnél kisebb boltokat, aztán meg a szigetet. Nekem picit okosabbnak tűnne, ha a bűnözőket kergetnék, nem a kisboltot, aki működik, adózik, kereskedik és békésen kiszolgálja azok igényeit, akik esetleg vennének egy üveg bolt a vacsihoz, anélkül, hogy autóba ülnének és elberregnének a szupermaketbe.

Maga az alkoholizmus elleni küzdelem szép és nemes harc, szó se róla, fontos is, de így ez lópikulát sem fog érni. (finom analógiaként jelzem, hogy a Bp.-en a IX. kerületben már futottak egy ilyen kört nem sok sikerrel) Természetesen hosszú távon mindenkinek jobb, ha nem vedel annyit a nép, mert kevesebbet kell költeni egészségügyi ellátásra, tovább marad egészséges az adózó, biztonságosabbak lesznek az utak, tán még a nap is melegebben süt majd. Az igazság az, hogy inni viszont mindig fognak és mindig lesz egy pár százalék aki vandamme-ra issza magát, aztán szétdobja a kocsmát vagy leesik az útról. Okosabb lenne ezt a kis százalékot kezelni, mint magyar módra általános rendelkezéseket életbe léptetni.

A most beterjesztett törvénjavallat egyébként tartalmaz még olyant is, hogy 

 

  • – Nagyobb beleszólás a helyi közösségeknek, hogy hol és hogyan lehessen alkoholt árulni
  • – 20 év alatti korban, korlátozott jogsival zéró alkohol tolerancia
  • – beszüntetni annak elfogadását a boltban, hogy „apunak viszem a sört”
  • – „három hiba és repülsz”, aki 3szor ad el kiskorúnak piát attól örökre megvonják az engedélyt
Az első pontot leszámítva mind okos húzás, sőt alapvetően az is az lenne, hogy a kisközösségek mondhassák meg, hogy akarnak-e alkoholt is árusító üzletet a közelükben. Itt majd megvívnak a nyugdíjasok a fiatalokkal, aztán győzzön a jobb.
Összességében nekem azt teszik, hogy foglalkoznak a problémával és látszólag gondolkodnak is, nem csak javasolnak, ellenben azt kemény érvnek látom, hogy nem a boltos a hülye, aki árulja a szeszt, hanem az aki bátorra issza magát és boltosokat lő le. Hülye analógiával mondhatnám a vasedényt is, ahol ugye késeket árulnak mindenféle méretben, sőt csecsszopók is vehetnek 40 centis csontozót, mégsincsenek korlátozva az ilyen boltok, annak ellenére, hogy a késelések közel 100%-át fényes nappal szabadon vásárolható eszközökkel követik el. Vagyis: nem a boltokat kell becsukni, hanem a bűnözőket.
Beküldve:

Shakespear Park BBQ

 

Magától értetődő módon, hogy a bútorcipelés szóba sem került, az időjárás kitett magáért és kóstolót nyújtott a nyári napból. Már reggel ragyogott az idő, úgyhogy Markóék végre megorganizálhatták a rágóta halasztódó barbizást. Persze így is hideg volt, mint a rosseb, de nagyon jól mulattunk.

 

Hosszas válogatás után, végül is Shakespear Parkra esett a választás, mert mindenhol máshol vagy bookolni kell a nyilvános barbira vagy nekünk kellett volna vinni gázost, Shakespear Parkban viszont van fával működő, fát pedig lehet venni a benyakúton bárhol, ez volt a legegyszerűbb megoldás.

 

A park a Whangaparaoa félsziget legcsúcsában van, tőlünk északra, nincs nagyon messze, egy jó fél órás autókázással elérhető. Mivel még nagyon nincs szezon, ezért nem is voltak sokan, bár fura módon ez egy elvleg zárt terület, (hétkor becsukja a kaput az automata) ahova kutyát nem is szabad behozni, emiatt mi haza is vittük Zsolt kutyáját, viszont a parkban rajtunk kívül kivétel nélkül mindenki más kutyával volt. Fura. Viszont az egész félsziget gyönyörű.

 

A parkolótól pártíz méterre megleltük a barbi körül a csapat másik felét, nemsokára Joci is csatlakozott a hatalmas motorján, szóval végül lettünk bőven a sok kajára. Kolbászkák, halacskák, saláta, sör, szóval nem tétlenkedtünk. Ekkor még a napocska is finoman sütött, a környezet pedig csupaszép volt, halkan legelésző pukekókkal és hangosan visítozó madarakkal.

 

A pici öböl túlfelén, a messzeségben látszott a CBD felhókarcolóinak sziluettje, körben minden zöld, meg irdatlan szél meg felhők, meg csönd, leszámítva a sülő kaja sercegését. MInden ilyen helyen van tisztességes mellékhelység, a szemetet meg hazaviszi az ember kidobni, úgyhogy kellemesen civilizált az övezet. Korai szezonnyitó barbinak remek volt a kaland, bár amikor lement a nap, akkor kezdtünk kockásra fagyni és nagyon hálásak voltunk a kocsi fűtésének.

 

 

Még mindig korai kissé az ilyen kimozdulás, ácsorgós outdoorhoz nincs elég meleg, de már nincs sok hátra és itt a nyár. Mindezzel együtt a kislányunk bazisok kagylót gyűjtött, amit most rakosgat az éjjeliszekrényére. A cockles itt szabadon felszedhető a partról és felfalható, annyi korlátozás van, hogy naponta fejenként 50 darab a maximum amit ki lehet kapirgálni a vízparton. Ezt mi kihagytuk, egyrészt apály volt és csicsogós a part, másrészt meg asszem a kagylóevéssel még várunk kicsit.

.

Beküldve:

Bútor

 

Hosszas egyeztetés és telefonálgatás után a héten megállapodtunk a maláj asszonnyal, aki Abu Dhabiba költözik, hogy hétvégén elhozzuk a bútorokat végre. Márkkal 9 után vágtunk neki, a szokásos menet volt, utánfutóbérlés, és gyia.

Természetesen Hendersonból kell bútort venni, de hát már megszoktuk, hogy itt minden messze van. Az még természetesebb, hogy egész héten végig jó idő volt, viszont tegnap este óta szakadt az eső, vagyis pont ilyenkor kell bútorokat cipelni, jellemző.

A maláj néni összekészített mindent, sopánkodott egy sort, fizettem és bepakoltuk a cuccost, letakartuk nejlonnal az egészet, lekötöztük és a szemerkélő esőben hazaindultunk. Számomra teljesen meglepő módon mindenféle bonyodalom nélkül hazaértünk és bepakoltuk a lakásba a cuccost.

Miután visszavittük az utánfutót, Markót hazadobtam és elrendezgettük a holmit amit beszereztünk. Egyre lakásszerűbb a házikónk. Eyg füst alatt szereztünk egy fiókos izét amin a tévé áll, két komódot, egy bazi nagy tükröt, két éjjeliszekrényt, 4 kis polcot és egy fisher&paykel szárítógépet. Most annyi fiókunk van már, hogy az nem is igaz talán.