Ez a bevándorlós hivatal nagyon jópofa és üffélbarát, mondjuk nyilván megengedhetik maguknak, végül is nem ők akarnak belénk vándorolni. Meg aztán, a hivatal, az hivatal, nincs menekvés. Már az is jópofa kaland volt, hogy visszaküldték az egész miskulanciát amikor nem jutotak a kis pénzükhoz, sebaj. Viszont valami szisztémájuk van, amitől az ember online tudja követni a kérelmével kapcsolatos eseményeket.
Elvileg.
Mi mindenhova írtunk email címet a beadványra, hogy nehogy lemaradjunk valamiről, ettől függetlenül a nej egy fia ímél nem sok annyit sem kapott, se sms-t, a gyerek csak sms-t, én viszont kaptam helyettük is, raklapszám mindkettőből. Az elv remek, „onlájn követhetőség”. Ez teoretice azt jelentené, hogy az egyszeri bevándorló kap egy levelet, az abban levő pinkóddal regisztrál és már látja is, ahogy a szorgos kezek tologatják az aktáját. Esetünkben pont az a versenyző nem kapott, akinek a munkavállalási engedélye az alapja a másik engedélyeknek.
Gyakorlatban kicsit másképp néz ki, ugyanis szemmel láthatóan soksok független rendszer van összefésülve, amitől a kimeneti oldal kicsit szokatlanná válik. Picit olyan érzésem volt, mint amikor egymás alá rendelt magyar hivatalok próbálnak közös informatikai rendszerhez kapcsolódni, de mind csak a saját szisztémájára esküszik, úgyhogy két hivatal közé kell vagy húsz interfészt íratni, amelyek hibái álatlában összeadódnak, végeredményben meg át tudja faxolni Marika az adatokat, ha szépen kéri az ember.
Itt a bevándorlós hivatal több módon is tartja az emberrel a kapcsolat, tiszta huszanegyedik század, küldenek például sms-t meg emailt és ott a weblepjuk is. A rendszerek, mármint az sms és az email küldő szerintem sosem hallott egymásról, és róluk még biztosan nem hallott a webes felület. Annyira nincsenek szinkronban, hogy az sms-es értesítőkben más beadási dátum van, mint a webes felületen, amely 8 órával azután, hogy az emailos rendszer értesít, hogy változás állt be a státuszodban, még nem tud a változásról. Szépíti a dolgot, hogy telefonba képesek teljesen mást mondani, mint amiről írásban értesítenek… Ha rosszindulatú lennék aszondanám, hogy van egy néni polisztirol otthonkában, aki kézzel bekapálja a változásokat, ha vannak, és ha ráér. Persze nem így van, még nem láttam itt otthonkát.
Egyébként a rendszer tényleg „el van határozva” alaposan, igyekeznek kizárni a korrupciós lehetőséget, és ezt amolyan kiwi módra csinálják, többek között a rendszerből nem lehet törölni. Nem nehéz, vagy különleges jogosultságok kellenek hozzá, hanem nem lehet. Sehogy. Van egy pajtásunk, akivel az esett meg, hogy felhívták, hogy mi van a bőrbetegségével, amin igen elcsudálkozott, mert neki olyasmi nem is volt, de kiderült, hogy véletlenül valaki más egészségügyi vizsgálati eredményeit is csatolták az aktájához. Mondta, hogy azt töröljék, de azt nem lehetett, csak felvinni még egy iratot, ami arról szolt, hogy az aktában lelhető egyik (amúgy más nevű, más nemű emberkéről szóló) health report nem is oda tartozik… (halkan jegyzm meg, hogy a health reportra is kell fényképet ragasztani, és a név, nem, kép se zavarta meg az ügyintézőt)
Mindenesetre ma délelőtt kaptam kettő emailt, amelyben ugyanarról értesítettek, hogy változott a státusz, amely eddig „pending” volt. Megpróbáltam gyorsan lecsekkolni a változást, de az oldal átmenetileg nem volt elérhető, így csak idegeskedtem, hogy mi a frász változott, amikor délután 4 felé rá tudtam nézni végre, akkor pedig semmiféle változás nem volt, a státusz pedig pending volt, mint előtte.
Az a jó ebben a hivatalban, hogy minden vízumfajtát máshol intéznek, annyira máshol, hogy van amit Wellingtonban, van amit Palmerston Northban, és Aucklandban is 3 különböző branch van, hogy legyen hova küldözgetni a papírokat. Ez biztosan jó meg decentralizált, tehát ha Wellingtonra ráesik az ózonlyuk, akkor még a student vizákat el lehet intézni… igazából egy ekkora országban semmi nem indokolja, hogy így szét legyen szedve a dolog, de hát ez csak az én kis permitigénylős véleményem, mindenesetre szerintem ahhoz könyökvédővel kell születni, ötgenerációs hivatalnokdinasztiában, hogy egy család három tagjának 3 különböző vízumát 3 különböző helyen csinálják meg, ahonnan meg úgyis elkerül a matricaberagasztó részlegre (labeling, tényleg) majd onnan a postára…
Az egész processz roppant idegesítő tud lenni, olyan apróságokkal, ami egy átlag magyar ügyintézéshez szokott embernek az idegeire megy. Az egész beadványt az útleveleddel együtt egy borítékban bedobod egy fadobozba, erről semmiféle átvételi elismervényt nem kapsz, csak napokkal később egy sms-t, hogy megkapták, köszönik alássan. Aztán jön a futár és egy vacak postai küldeményben visszakapod az útleveldet amit itt annyir anem könnyű pótolni, hogy legközelebb Canberrában lehet. Otthon még arról is papírt kérsz, hogy kaptál egy igazolást és mindnekivel lepecsételteted, átvetetet érkeztetteted, őrizgeted évekig, mert ki tudja mikor sújt le rád a hivatal. Fura, na.
No, de hát nem nekem kell megváltani a világot, biztosan kell a sok munkahely vagy mittomén, lényeg, hogy este 10kor megint megnéztem, hogy hátha, és bezony, könnyek szökkentek elő fogam kerítésén, belerecegett a szűm az elém táruló látványba, van ám itt változás, csak lassan ért át innen oda. A státuszom „approved” lett, vagyis én is megkaptam a munkavállalási engedélyt, már csak ide kell érjen az útlevelemmel a postás. Remélem a gyerek is megkapja a maga vízumát az enyémmel együtt.
