Muzik – április

Áprilisban sem maradunk zene nélkül, bár a mostani zsákmány sem utolsó, a jövő hónap lesz a mindentvivő, felfedeztem magamnak Roy Eldridget és be is táraztam előre belőle, vastagon. Na, de nézzük mi sodródott le az információs szupersztráda zenei vebkikőtőjéről.

Az első két album ugyanattól a művészembertől származik, Eddie Palmieritől, aki 1936-ban született New Yorkban, de ezt nézzük el neki, mert fantasztikus zenész. Nyilván nem tekinthetünk el attól, hogy szülei a születésekor éppen tíz éve érkeztek meg a festői Puerto Ricoból, magukkal hozva a latin örökséget, amelyet nem voltak restek a kis Eddiekére hagyományozni.

eddiepalmieri50anos

Rémisztő című “a mester ötven anyósa” című albumot bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a fergeteges, nyughatatlan latin világot, kis jazz beütéssel. Ezen az albumon van talán a legjellegzetesebb Palmieri track, a “Vamonos pal Monte”, ami nem egészen négy percben szinte mindent elmond a művészről és a zenéjéről.

eddiepalmiericaliente

A másik album a Ritmo Caliente is hozza a formát, talán kicsit kidolgozottabb, másképp hangszerelt produkció, az elmaradhatatlan fúvósokkal és mindenféle latin kopácsolóhangszerekkel. Megfontoltabb, na, de ez persze nem jelenti azt, hogy a másik hebrencs volna, sőt. Hibátlan darab mind a kettő. Persze van ez a latinzene emészthetőségi határ (LEH) amitől az egészséges szervezet pár óra után sokkos állapotba kerül és trombitákat akar összverni kalapácsal, ez felsejlik, ha egymás után alkalmazzuk a két albumot, de erről nem Palmieri úr tehet.

soanjones

Folytassuk hát valami egészen klasszikus jazzel, amolyan jazz esszenciával, amit Sean Jones ad nekünk, amolyan hátradőlős, egészen más húrokat pengető (nudge-nudge) zenével, ami mellett lehet olvasni, pókerezni, beszélgetni, de akár csak úgy saját magáért hallgatni is, nem csalódik az ember. Semmi kortárs, lavóron csörömpölés-performansz, professzionális, klasszikus jazz, finoman megbolondítva itt-ott olyan finomságokkal, mint a herfli a Life Cyclesben, vagy a Sean’s Jones Comes Down-ban az az üdítő zongoraszóló, középtájt. Véletlen futottam bele, de a belehallgatás után éreztem a bugit és szerencsére messze az elvárásaimon túlmutató józene jött haza.

friedlander

A végére hagytam a legjobbat, a Broken Arm Trio-t, Erik Friedlanderrel. Csellista a jóember és nem fél használni azt, amihez ért. Húzza, vonja, pengeti a kis dobozkáját és kaszott jól csinálja. A pajtásai is elpöncögnek mellette, egyiküknek sem az első lemezfelvétele volt. Sok album közül szemeltem ki ezt, mert a kis Erik időnként fura dolgokat művel, némely kalandja nem fér bele az én értelmezési tartományomba, de ez finom. Még egy van a tarsolyomban, ha jövő hónapban befér Roy Eldridge mellé, akkor jöhet. Ezt egyébként erősen javallom, semmi barokkos túlzás, semmi kicsapongás, nincs brácsázás közben ledarált naposcsibe, sem lavórok.

Az utolsó két albummal simán elautóznék Wellingtonig, bár lehet, hogy visszafelé már kéne valami más, talán egy kis Miles Davis vagy Monk, vagy Dizzy. Dizzy a király, na. Csak kéne egy iPod, és/vagy rendes hangfalak, erőlködővel.

“Muzik – április” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Ez nem gyenge eresztés, de a jövő havi terveid még szebbek. Eldridge masszív királycsávó. Friedlanderre rákeresek, mert félművelt félnótás vagyok, ismeretlen számomra.

  2. Szia,olvastam egy korábbi cikkedet amiben írsz egy prepaid kártyáról amivel tudsz vásárolni a ps store-on.Európain is vagy az amerikai store müködik a vásárlás vele?

  3. nem tudom, mert itt NZD-ben kapom az arakat, mas store-t nem is probaltam. elvileg tudsz csak akkor van konverzio is, mert a kartyara NZD-ben tudok csak penzt rakni

  4. Szevasztok kedves távol élő magyarok!

    Ne haragudjatok, kicsit spamszagú amit most ide el fogok követni, de mindegy minek vesszük – most a Ti segítségetekre is szükséem van!

    21 éves pécsi gitáros gyerek vagyok, és mit ad Isten – bekerültem a jelenkor legnevesebb gitárosbajnokságának a döntőjébe, a legjobb 120-ba, nem is akárhogy —> egyedüli magyarként!!

    12 győztest választanak ki a közönségszavazatok és a zsűri döntésének kombinációja alapján, így minél több szavazatra van szükségem, így a tiétekre is!

    Kérlek, ha van a dologra KETTŐ percetek ÉS tényleg tetszik is amit művelek, dobjatok rám egy VOTE-ot itt:

    http://www.guitaridol.tv/online_final/entry/cutting_edge

    Az oldalra előtte regisztrálni de az fast and easy.

    Ja, azt még nem mondtad mit kap a 12 győztes:

    Háát, egyrészt kihívnak a London International Music Show főszínpadára játszani sok sok ezer érdeklődő, és szakmabeli előtt, a dolgot a BBC is élőben sugározza.

    ezen felül még egy-két apróság is jár (apróság = PRS gitár, marshall stack, 1000 font cash, stb)

    Bocsánat hogy csak így kéretlenül iderondítok, de mindenkire számítok!!!!

    Szervusztok,
    Bandi

  5. Pappito, unokateso?

    Bandi, a haj es a zene miatt mindenkepp jar a pont.
    Szavaztam!

  6. Nem, nem unokatesó, de Pécset szeretjük, gitárt szeretjük, meg azt is, hogy most már ő hordja a hajam 🙂

    vote !

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.