kert – sokkal szaporábban

A kiskertben vannak részleges előrelépések, sőt némi sikerről is beszámolhatok, ugyanakkor bizonyos mértékig érthetetlen folyamatok is működnek. Az agrászat néha érthetetlen. Ettől szép, mi?

kert-avokadohajtas

Na melyiket mondjam előbb, a jót vagy a rosszat? Maradjunk a jónál, úgyis péntek van. Ami jó, az a borsó, instant siker, minimális törődés mellett, bár azért az ultimate, gondozásmentes reteknél picit többet kell foglalkozni vele. Ámde az eredmény szinte garantált és dicsekedésre kifejezetten alkalmas. A törődés kimerül abban, hogy egyszer az ember bambuszból és a nejétől lopott fonalból épít egy kisebb űrállomást, amit majd a borsó belakhat. Lehet kapni ilyet ám készen is, plasztikból, de hát nem azért vagyunk kezekész, agrárorientált kertészek, hogy késztermékkel csúfítsuk el a DIY lendszképet, no meg szupertermészetesek is vagyunk. (meg aki már látott bordásfalat az tud ilyet csinálni)

kert-borsonap

A konstrukció ünnepélyes átadása után nincs más dolgunk, csak picit terelgetni a borsót, hogy a kunkori kacsokkal kalimpálva (hármas alliteráció, na csak mondom…) csimpaszkodjék a neki tervezett rácsokba és Kússzon a Nap felé. A viszonylag vacak idő ellenére is szépen fejlődött a növény és én beszereztem további bambuszokat, hogy kiépíthessem a következő dokkolómodult, a borsó kinőtte az alaptábort. Folyamatos virágzást követően, egy hete megjelentek az első, piciny, sötétzöld hüvelyek, vagyis a folyamat hatalmasat ugrott a borsóleves irányába.

kert-borsoviragok

Miután a héten leginkább gyönyörű napsütés volt, a borsó tombolva hozza a millió virágját és mászik felfelé mint a törökök az egri várra, egyre másra jelennek meg az újabb és újabb hüvelyek, mégis ekkernek lesz igaza, hogy a borsó kárpótol minden kellemetlenért, ami a kertben történik esetleg. A hétvégén leszedek egyet és megkóstolom, a színe már csodaszép, a sok virág pedig csalogatja a méhecskéket, minden üzemszerű.

Na de essék szó kicsit kevésbé örömteli dolgokról is, a paprika és az uborka megállt a fejlődésben. Tényleg járt a kertben a landlord felesége, aki nem egy Katarina Witt, de azért ilyen súlyos csapást nem kéne jelentenie a helyi élővilágra. A levelek kókadoznak, a virágzás kovergál a zéróhoz, pedig nem számítottam arra, hogy karneváli hangulat lesz, de az mégiscsak elvárható lenne egy növénytől, hogy a saját leveleit elbírja… Érdekes módon, még acélosabb korában simán virágzott és kettő darab csökött kis paprika is előbújt, de azóta szinte semmilyen fejlődést nem produkáltak a tövek.

kert-kokadtpaprika

Az uborka azzal kezdte, hogy lerohadt a kiültetéskor két leveléből egy, majd itt lefagyott az evolúció és egy hónapig minden mozdulatlan volt. Ezt betudtam annak, hogy a talaj maghőmérséklete nem érte el a 14 grádust, vagyis szegény ubor nehéz helyzetbe került és lesz ami lesz. Viszont egy hete süt, az egyik tő hozott is egy bágyadt, új levelet, de azért még nem lesz ebből innovációs sztahanov-emlékdíj. Egyelőre ahogy közeledünk a borsólevehez, úgy látszunk távolodni a lecsótól és a koviubitól.

kert-ubork

Első gyanúm a krónikus kiszáradás volt. A talaj felszíne meglehetősen szárazka, de alapos kutatófúrások eszközlése után azt tapasztaltam, hogy nem kell a vas-nikkel rétegig hatolni ahhoz, hogy megfelelő talajnedvesség értékeket kapjunk. Utánaolvastam és az a szabály, hogy a növény oda nyújtja a gyökereit ahol a víz van, szóval nem csak nézi tétlenül, hogy a gazdi öntöz-e, hanem mutat bizonyos személyes érdeklődést és tevékenyen közreműködik a saját tápanyagellátásában. Kétféle menüt is öszeállítottam, amelyek változatos tápot tartalmaznak és célzottan kijuttattam az operatív területre, megtámogatva friss termőfölddel, amelyet vékonyan elterítettem és esténként rendszeresen locsolok, meglátjuk, hogy ez használ-e.

A paradicsomok, hosszas komóció után életre kelni látszanak, legalábbis a színük a piszkosszürkéről zöldre változott, most kifejezetten növényszerűek, ami jelentős fordulatnak tűnik. Ha nőni is kezdenek, akkor két dolog is bebizonyosodik, az egyik, hogy korán kerültek ki, a másik, hogy túlélték mégis a visszatelepítést a vadonba.

kert-kicsirepaAz időjárás változása átbillentette a holtponton az aprójószágot is, a tesztsávba kiszórt sárgarépa és újhagyma magok lelkesen bújtak ki a földből, vidám sorokban fejlődgetnek, bár egyelőre picikék még, pár centisek, csupán. Ha életképesnek bizonyulnak, akkor a mizuna vidékére még telepítek belőlük, a friss újhagyma nagyon finom lesz, pláne a friss retekkel, amelyet pótolgatok, a kiszedett és felfalt növények helyére.

kert-ujhagymaElnézést a fotók minőségéért, általában nem szoktam életlen képeket feltenni, de tegnap képtelen voltam rávenni a masinát, hogy makró módban a zöldségekre fókuszáljon, mindenáron a talajt akarta fotózni, nem tudom miért., az erős szelet okolom. Ha lesz majd finom mapsütés, akkor ráfordulok a nikonnal.

“kert – sokkal szaporábban” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Lehet, hogy a paprikának kellene eszkábálni egy árnyékolót, mert a mieink az erős napfénytől szoktak ilyenek lenni. Ha nagyon kezd sütni a nap és sokáig nem esik az eső, akkor nem is szoktunk gazolni, mert ilyenkor védi a hasznonnövényt.:-)
    A borsó fogyasztható zsenge korában hüvelyestől is, szoktam pár egészet is a levesbe rakni. Ha jó sűrűn veted a magokat, fél-egy centi távolságra, akkor nem kell nekik támaszték,mert szépen összecsimpaszkodnak. Legalábbis itt a magyar borsók (Zsuzsi, újmajori, kelvedon, rajnai törpe), nem tudom, a zélandiak hogyan viselkednek 🙂

  2. Mitakarokmondani… szép öcsém be nagy kár, hogy apád paraszt volt, s te is az maradtál …. :-))))

  3. Ültettél koriandert?:) Anélkül nem igazi a guacamole, és a salsa. Lásd még: silantro csaxóltam…

  4. koriandert nem. tegnap majdnem oreganot, de a növényért sorba kellett volna állnom húsz percet és azt én nem. gyerekkel meg plánenem.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.