Netball és Touch Turbo

Ahhoz, hogy érthetlen sportokkal szembesüljünk általában elég angolszász környezetbe kerülni (krikett!), de a totális elmebetegségig is eljuthatunk, ha keresztezzük az angolszászságot a kiwi találékonysággal. Nézzük a címben említett két sportot.

A netball egy commonwealth-szerte népszerű labdajáték, amely eredetileg a női kosárlabdából származott el. A kosárlabdát az ezernyolcszázas évek végén találta fel egy James Naismith nevű kanadai tornatanár. Kisvártatva megjelent a női verzió, amelyet Senda Berenson faragott át a férfiak sportjából és tette alkalmassá arra, hogy nők is játszhassák. Utóbbinak egy tovább alakított változata a netball, amely sokban hasonlít a kosárlabdára, ám lényegi különbségek azért akadnak.

A netball a kosárlabdához nagyon hasonló pályán játszódik, a játék célja is hasonló, a kosárba juttatni a labdát, ugyanakkor a kosár mögött nincs palánk. A csapatok 7 főből állnak, mindenkinek megvan a maga pozíciója és feladata a pályán.

  • Goal Shooter (GS)
  • Goal Keeper (GK)
  • Goal Attack (GA)
  • Goal Defence (GD)
  • Wing Attack (WA)
  • Wing Defence (WD)
  • Centre (C)

A zárójeles rövidítéseket a játékosok viselik is a mezükön, hogy a bírók lássák, hogy mindenki a megfelelő helyen és a szabályok szerint vesz részt a játékban. A játék középkezdéssel kezdődik (centre pass) és minden kosár után innen indul a játék. A kezdőpassz joga felváltva illeti meg a csapatokat, nem függ attól, hogy ki szerzett pontot. A középkezdéskor csak a két (C) játékos lehet a pálya középső harmadában, a középkezdést jelző sípszóra a a (GD), (GA), (WD), (WA) játékosok beszaladhatnak a középső harmadba, hogy elkapják a kezdődobást.

A szabályok nem engedik meg, hogy a játékos éppen levegőben levő lába érintse a talajt, ha úgy emelte fel, hogy a labda a birtokában volt, ami a gyakorlatban másfél lépést tesz lehetővé a labdát birtokló játékosnak. Ugyanakkor a játékos állhat egylábon egyensúlyozva, mielőtt passzolna, ami a játékmenet leglényegesebb pontja. Tekintve, hogy a labdával nem lehet futni, és a labdát nem szabad három másodpercnél tovább birtokolni, a pontszerzés egyetlen módja a passzolás. Az megengedett, hogy a játékos maga elé üsse a labdát, majd a felpattanót értékesítse, de ez esetben nem foghatja meg a labdát két kézzel.

Mivel a játékosok kijelölt helyen mozognak és mindegyik a feladatának megfelelően helyezkedik, nem nagyon lehet előrejuttatni a labdát anélkül, hogy mindenki résztvenne a játékban. A játékosok nem érhetnek egymáshoz, még védekezéskor is meg kell tartani a legalább 90cm távolságot a támadótól (3 feet) a kontakt hamar kiállításhoz vezet, amit senki sem szeretne, mert a kiállításkor a vétlen kontaktáló fél sem kaphat passzot. A játékidő 4×15 perc, 3 perces szünetekkel az első és a második, valami a harmadik és negyedik negyed között, félidőben öt perc. A videót megnézve egyértelművé válnak a szabályok, ráadásul a Silver Ferns dupla hosszabbításban győzték le az ozzikat.

A netball roppant népszerű a commonwealth országaiban, és jobbára nők játsszák, bár vannak férfi csapatok is, de érdekes módon ezek nem sok embert érdekelnek a résztvevőkön kívül. Új-Zélandon is jól ismert a játék, sok iskolának van saját csapata, vannak országos versenyek és persze van szövetség és nemzeti válogatott, a Silver Ferns. Jelenleg az ország az első helyen áll az IFNA ranglistán. Mi abban a szerencsében részesülünk, hogy a szerkesztőségtől nem messze van egy bazi nagy netball aréna sok pályával, így gyakran látjuk a sportos lányokat fel-le szaladgálni. Amúgy a játék szinte teljesen élvezhetetlen lenne, ha nem lennének sportos, magas csajok benne, nem véletlen, hogy a férfi meccseket a kutya se nézi. A játék persze a jó csajokkal is élvezhetetlen, de legalább a látvány miatt megéri. A legidiegsítőbb számomra, hogy villámgyors, ügyes passzokkal és helyezkedéssel eljuttatják a  labdát a kosár alá, majd ott megáll az egész, a kislány kényelmesen elhelyezkedik és dob, miközben az ellenfele nyújtózkodik messziről, pont a legizgibb résznél áll le az egész balhé.

De térjünk át a legsúlyosabb csapatsportra, a Turbo Touch-ra, ami pont ugyanolyan mesterséges, mint a kosárlabda, egyiknél se kezdhetünk úgy mondatot, hogy már a régi görögök is…

A TT egy igen gyors játékmenetet biztosító labdajáték, amely számos egyéb sportból vett át elemeket, majd új szabályrendszerbe szorította ezeket. A TT-be a rugbyből, a netballból, a kosárlabdából, a touch rugbyből, és az Ultimateból került át elemek, viszont olyasmi a labda, mint a rugbyban. A TT-ben ugyanakkor lehet szaladni a labdával és lehet előre, oldalra és hátrafelé is passzolni, amitől eléggé mozgalmas lesz a dolog, sokat kell helyezkedni és okos stratégiát kell játszani. A labdát szabad fogni, ütni és dobni, viszont nem szabad rúgni.

18 perces meccsek vannak (2x9perc), támadáskor minimum két passz után lehet bejuttatni a labdát, addig a gólvonal mögötti rész nem aktív, a támadásra 25 másodperce van a csapatnak. Védekezéskor két másodpercig lehet a védőnél a labda. Egyszerre hat játékos lehet a pályán, a csapat maximum tíz főből állhat. A TT-t, a rugbyval ellentétben lehet teremben is játszani, sőt vegyes csapatok is részt vehetnek, amitől még pörgősebb lesz az egész. Mivel ez a játék most lesz csak két éves, nem csoda, hogy egyelőre nem terjedt el a világon, sőt, még Új-Zélandon sem általános, de az első meccsek már lezajlottak Ausztráliában is.

3 hozzászólás “Netball és Touch Turbo” bejegyzéshez

  1. Elég érthetetlen, hogy mit élveznek ezeken a játékokon, de azért jópofák. A netball videón 3:47-nél Gy. Németh Erzsébet látható 🙂

  2. Én eddig csak hallomásból ‘ismertem’ ezt a sportágat. Érdekes volt ezt a videót végignézni. Köszi Pappa!

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.