Uniformizált gyermek

Múlt hét végén elsőszülöttünk betöltötte az ötödik életévét, amivel egyszerre két dolog is történt, kidobták a oviból de bedobtuk az iskolába.

Vége a szuper életnek, mostantól nem az ovis nevelőket trenírozza a rövidlábú, hanem meg kell küzdenie az állami oktatási rendszer akadályaival, no meg nekünk is. Az elmúlt, közel három évben a kisded pompásan szórakozott, imádta az ovit és rengeteget fejlődött minden tekintetben, a testtömegképzéstől a betűk felismeréséig, szociális képességektől az angol nyelven lamentálásig. Az angolul pompásan beszélés miatt egy másik célt is kipipáltunk, ami mozgatórugója volt az ideköltözésünknek, a gyermek natív szpíker és továbbra is azt gondoljuk, hogy ez előnyére fog szolgálni a jövőben.

Mivel a gyermek három és öt éves kora között az állam támogatja az alany nevelését, hetente 20 órát fizet az oviből, ami egészen pontosan a gyermek ötödik szülinapjáig vehető igénybe, másnaptól viszont nem, és a helyi oviárak eléggé borsosak, a mi leszármazottunk is, mint annyi más helyi, a szölinapját követő nap, életnagyságban megjelenik az oskolában és nekilát tanulmányainak. Az iskolarendszer számos komplikált részleteivel nem untatom a blogolvasókat, egyrészt, mert a hatvan százalékát magam sem értem/ismerem, másrészt meg teli van körzetekkel meg körzeten kívüliséggel meg állami és nem állami intézményekkel meg decilisekkel.

Az iskolábamenés egyébként nem túl bonyolult kérdés a gyakorlatban, sajnálatos módon az az iskola amely 3 perc sétára van a házikónktól, az eléggé kellemetlen értékelést kapott (lásd fenti link) így úgy döntöttünk, hogy máshova iratjuk a gyeremeket. Az iskola edukációs attribútumai legalább olyan fontosak, mint a megközelíthetősége és persze az, hogy felveszik-e a gyereket. Bizonyos iskolák befogadnak kölköket a körzetükön kívüli régiókból is, úgyhogy mi is éltünk ezzel a lehetőséggel és pár iskola végiglátogatása, ovistársak szüleivel való konzultáció és webes kutatások alapján kiválasztottuk a takapunai áltisit, aki örömmel felírta a gyermek nevét a kis listájára, úgyhogy nekifogtunk a felkészülésnek, ami leginkább az iskolaszerek beszerzését jelenti.

Az iskolaszerek legfontosabb kelléke az iskolai egyenruha, amely nélkül nem lehet iskolába járni, viszont az iskolától kell megvásárolni, horror árakon. Én mellesleg nagy pártolója vagyok az iskolai egyenruhának, számtalan előnye van, kezdve a társadalmi különbségek eltakarásától (kék polisztirol iskolaköpeny, valaki?) odáig, hogy a gyermek nem rombolja le ruhatárának egyéb elemeit, valamint, hogy az utcán sétálva azonnal látszik egy gyereken, hogy hova tartozik, ami baleset vagy egyéb problémás helyzet esetén azonnali infó a gyerekről, nem beszélve arról, hogy visszatartó erő, ha a haszontalan megpróbálná felgyújtani a telefonfülkét, tudja, hogy ha ezt egyenruhában teszi, akkor félig már le is bukott.

Az iskolától kapott lista alapján beszereztük a füzeteket meg a ceruzákat meg a mindenfélét, így az egyenruhát is, amely el van látva az iskola színeivel és logojával, a gyermek pedig szupercuki benne. Péntek reggel tehát, egyenruhában, iskolatáskával, luchbox-al felszerelkezve megjelentünk az iskolában, ahol megjelent Mrs. Cox, aki a gyermek nulladikos tanereje lesz. A nulladik amolyan alapozó pufferosztály, amelyben addig vannak a kölkök, amíg fel nem készülnek az elsőbe menésre. Betűk, olvasás, írás, ilyesmi, Mrs. Cox pedig folyamatosan követi a gyerekek fejlődését és amelyik már megüti a mércét, azt átzavarja elsőbe. Mrs. Cox jó fej egyébként, a gyermek pedig kedveli őt, úgyhogy különösebb aggodalomra nincs okunk egyelőre.

Számítottunk kis drámai előadásra hétfő reggel, hiszen kislányunk három éve megszokott rutin után kerül teljesen más közegbe, de reggel nem volt semmi izgalmas, kapott széket, rajta van a neve (immáron helyesen leírva) és még az oviból megismert egyik kis gengszter haverja is ott van, szóval nem teljesen idegen a közösség. Az ovi utolsó évében rengeteget foglalkoztak az iskolábamenéssel, felkészítve a gyereket a váltásra, ami sokkal jobban sikerült, mint gondoltam, kicsit beszélgettünk Mrs Cox-al, kaptunk puszit a gyerektől, aki addigra kissé elvesztette az érdeklődését irántunk, úgyhogy leléptünk, mint kéjhölgy az ülőbútorról és elmentünk dolgozni. A nej felmarkolta a gyereket háromkor, Mrs Cox raportja csak annyit tartalmazott, hogy ebédidőben pityergett a gyerek egy kissé, de ez hamar elmúlt neki, délután pedig már vidám volt.

Az iskola maga egyébként nagyon jópofa, egyrészt van egy hatalmas kertje, fákkal meg játszótérrel meg homokbanugrándozási lehetőséggel, van neki egy pompás medencéje, amelybe heti kétszer bedobálják a nebulókat, van zeneterme meg mindenféle ilyen facilitás, plusz, mivel az intézmény a Pupuke tó mellett található, az iskolának saját optimist és laser flottája is van, amelyekkel vitorlázást tanulhatnak a kölkök.

A tanulók nemi megoszlása szépen kiegyenlített (lányok 52%, fiúk 48%) az etnikai pedig viszonylag jól tükrözi a környék viszonyait (NZ European/Pākehā 36%, Māori 8%, Chinese 9%, Korean 7%, Filipino 6%, British/Irish 4%, Indian 4%, Japanese, 4%, African 3%, Russian 3%, Middle Eastern 2%, Cook Island Māori 2%, Tongan 2%, other 10%), és 261 gyerek jár ide, meg a miénk. Hát így állunk, iskolás lett a rövidlábú, aki kis nyümmögő izé volt, amikor Új-Zélandra költöztünk.

9 hozzászólás “Uniformizált gyermek” bejegyzéshez

  1. Hm. Szép dolog ez. Pityergés miatt nem aggódni, simán be fog illeszkedni. Megnőtt a kis nyümmögger, oskolás lett. Öregszel Pappa. 🙂

    1. Úgy néz ki. A „kis nyümmögő izé” kifejezésből gyártottam. 🙂

      1. átfutott az újszókvalivikációs bizottságon és elfogadtuk, a nyümmögger mostantól hivatalosan is új szó!

  2. Tényleg szupercuki, uniformban is meg amúgy is.
    De az a kék kerek ufó a földön a tanteremben, na az micsoda?

  3. Az ottan egy mobilhomokozó alja. Nekünk az előző lakásban a kertben volt egy ilyen rendszeresítve, de átinstalláltuk a nagyszülőkhöz, amikor költöztünk. Kiváló termék, itt az óhazában is elérhető. Fontos, hogy még üresen a jó helyre kell beállítani, mert utána 80-100 kg homokkal telepakolva (az csak 4-5 zsák, megtévesztően kevés űrtartalomra!) sokkal kevésbé vicces mozgatni.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.