Új-Zéland
A repülés hajnalán nem voltak igazi szabályok, előírások és műanyagízű fröccsöntött egyenkaja, a repülés valós kihívást jelentett, igazi veszélyekkel és igazi hősökkel. Meg sok halottal. De az első repülések hatalmas eredménynek számítottak, hetente születtek az új és új rekordok. Új-Zéland több érdekes alakot is adott a repüléstörténetnek, lássunk elsőre egy csinos, (és huncut) hölgyet, Jean Battent.
A szerkesztőség már régóta töri a fejét valami hasonlón, de a végső lökést a hétvége hozta meg, amikor ellátogattunk a MOTAT-ba ismét és megtekintettük a repellőket az új lakásukban. Kezdődjön hát ezzel az NZ Aviation Week a pappito.com-on, jön mindenféle: Új-Zélandi repüléstörténeti érdekességek, ritkaságok, hősök egy hétig.
Az elmúlt hetekben egyre nagyobb izgalommal figyelte az egész ország a meccseket, azzal a titkos reménnyel, hogy Új-Zéland 1987 után újra megszerzi a Webb Ellis kupát. Meg is szerezte, ha nem is könnyen.
Elég komoly baj kezd lenni Taurangánál, ahol egy konténerszállító hajó zátonyra futott ötödikén és szivárog belőle mindenféle, elsősorban olaj és gázolaj, de a helyzet fokozatosan romlik, a szennyeződés már elérte a partot. A kapitány ma reggel már a bíróságon volt, óvadék ellenében szabadlábon védekezhet.
Pár éve már írtam arról, hogy a zátony hogyan viszonyul a fegyvertartáshoz, úgyhogy erre most nem térnek ki részletesebben, azóta sok változás nem történt, a fegyvertartási engedély megszerzése a gyakorlatban nagyjából pont úgy megy, ahogy arról korábban említettem, bár most már nem egy, hanem két igazolványkép kell a folyamathoz. .
Még pár óra és elkezdődik a RWC, az év legnagyobb sporteseménye, a város pedig már most teljesen megőrült.
Szeptember elsején, a közlekedéi miniszter, Steven Joyce aláírta a tervezett kresz módosításokat. Sokminden változik majd, de a legfontosabb, hogy a világon itt egyedülálló kanyarodási-elsőbbségadási szabály is eltűnik, helyébe pedig a mindenhol máshol működő megoldás lép.
A zátony viszonylag szabadosan értelmezi az alkoholos befolyásoltság alatti közlekedést, eddig nem zéró volt a tolerancia a gépjárművezetőkkel szemben, akik iszogattak egy kicsit, mielőtt autóba ültek. Most, ha nem is általánosan, de bevezették a zérót a rendszerbe, legalábbis a fiataloknak.
Most ide képzeljetek valami rettenetesen cuki, édibédi gyerekképet, amit mondjuk Anne Geddes fotózott (bájos csöppség vödörben, bájos csöppség erős férfikezekben, bájos csöppség kézihurkolt, félkész felsőruházati termékben, stb.) – megvan? Na.
Hóvári János és Peter Rider aláírta A „Working Holiday Scheme” elnevezésű kétoldalú egyezményt.
