bútor fejlemények

 

Ma nagyon szorgalmasok voltunk, már kora reggel pezsegtünk, mert elvittük nejecskét a dolgozóba, mert ma már teljes erőből nyolcórában dolgozott. Utána lecsattogtunk femarkolni egy kis kápét, meg béreltünk egy utánfutót és megvártuk Whatever Zsuzsiékat, akik nyújtották nekünk bútorügyben. (köszi nekik mégegyszer)

Az első kaland az étkezőgarnitúra volt, ami a közeli és vidám Albanyban volt egy raktárban, ott találkoztunk a tulajjal és felpakoltuk az utánfutóra, András lekötözte gyorsan és alaposan, kifizettem és hazaromboltunk vele. Csak szemerkélt az eső és többször ki is sütött a napocska, úgyhogy vidáman behordtuk a házba a cuccot, kevésbé vidáman kilakoltattuk az ülőgarnitúrát. Aztán Zsuzsiék hazahúztak pihenni meg ebédelni, a gyerek elment aludni én meg pakolásztam kicsit a második forduló előtt.

Mivel tegnap este még hirtelen megvettünk egy kanapét is, azért is el kellett menni, egészen pontosan Glenbrookba, ami annyira azért már nem Auckland, viszont elképesztően messze van. Az autópályától még majd’ harminc kilométer, szórakoztató terelésekkel, szakadó esővel és ha nem lett volna velünk Zsuzsiék GPS-e, még mindig odafelé mennénk.

Teljesen meglepő módon egyszer csak odaértünk, és egy kedves idült kiwiember fogadott bennünket, akinek minden második szava az volt, hogy bloody, amennyire én észrevettem más melléknevet nem is ismert. Megmutatta, hogy hogy lehet a szófából ágyat csinálni és vissza (azóta reménykedem, hogy nem Schöberl amit fordítva raktak össze) majd felpakoltuk, András lekötözte sokkal alaposabban, mint amennyire gyorsan és hazaindultunk. Egyszer megálltunk megnézni egy lámafarmot, ami nagyon vicces volt, legalábbis a gyereknek tetszettek a lámák és hát az a fontos, hogy a gyerek jól érezze magát. Viszont szakadni kezdett az eső, úgyhogy inkább beültünk és hazaindultunk. 

Igazából ritka idegesítő volt, ahogy András módszeresen és aprólékosan kötözgette lefele a nyüves kanapét, ami amúgy se mászott volna el a helyéről, viszont a rajta levő nejlpn így nem tudott lifegni, leszakadni meg ilyesmi, és így a bútor törek szárazon ért haza. Riszpekt.

Mikor már majdnem hazaértünk, akkor hívott a nej, hogy ő tulajdonképpen végzett mára és menjünk érte, úgyhogy becipeltük a kanapét, Zsuzsiék hazamentek mi pedig a gyerekkel visszavittük az utánfutót és felszedtük nejt a gyárnál.

Itthon már nem volt olyan izgi, csak megpróbltuk kitalálni, hogy az asztal és a kanapé és a székek és a tévé hogyan fog elférni a szobában, különös tekintettel arra, hogy ekkora asztalt még egyikünk se látott ami nem kastélyban állt háromszáz éve mozdíthatatlanul. Komplett japán családok ellaknának a tetején és maradna hely kertnek is. Finoman fogalmazva az eladó inkább saccolta, mint mérte a jószágot, mielőtt eladta volna, amitől mi ugyan több fát kaptunk, mint reméltük, csak hát nem úgy vannak a centik. De sebaj, egyelőre kisakkoztunk egy viselhető megoldást, amitől még hely is marad meg mellé is lehet ülni meg a kanapé is jó helyen van. Még fog finomodni a helyzet amikor megérkezik a maláj nő-féle bútor, de egészen lakásszerűen összeállni látszik a dolog.

 

 

“bútor fejlemények” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Csak a tisztán látás végett, a segítséget nyújtottuk nem mást. 🙂
    A riszpekt neked is jár, hogy egy szó nélkül végignézted a Zuram kötözési technikáját, én már kezdtem aggódni, hogy onnan megyünk nyugdíjba. :))

  2. a sebessegemre torteno utalassal kapcsolatban lenne megjegyzesem:
    jo munkahoz sok sor(beer) kell, valamint a lelektelen munka kicsit sem nemesit es en ugyelek a pedigremre 😀

  3. En nem tudok kotozni. Csak kotozkodni.
    Zsuzsi, a Zurad sonkat is tud kotozni? Esetleg d.sajtot?

  4. Tibor, neked van valamiféle mániád kialakulóban (?)ezzel a d.sajttal. 🙂
    Tud sonkát is, de szerintem te nem akarod látni a Zuramat kötözni. :))

  5. éljen a virtuális BDSM-klub, kötelek nagy választékban nmálam olcsónn kaphatók. Legjobb minőség!

  6. Gratulálunk az új szerzeményekhez!
    Aztán kéretik vigyázni mindenre, törötten meg foltosan nem vásárolunk!

    Akkor a kinőtt bútorokért átszaladnánk licitálni február 9-én délután 4 óra körül, ha nektek is megfelel.

    🙂

  7. D.sajt: Nem fixacio, nem mania, csak ra akarok valakit venni, hogy kostoljon es akarjon ilyen fantasztik etelt maganak 🙂

  8. Tibb, én kóstolni szívesen, ha jó, akkor revideálom az álláspontom. Experimentális vagy észérv alapon meggyőzhető vagyok.

    Az a baj, hogy eddig amivel találkoztam disznósajt név alatt, az leginkább arra emlékeztetett, amit műszak végén összetolnak gumilappal a vágóhídon, és ha összejön egy vederre való, akkor “te lali, nem kéne ezt bélbe tölteni?” Na ez nem fogott meg.

  9. Hát igen. Máshol előbb megszerkesztik egy kis programmal, hogy mi hogyan és hol fog elférni. 🙂 Akkor lehet, hogy egyszerűbb lett volna. Ajánlom a turbofloorplan-t. Remek erre a célra.
    Neked nincs még mindig semmi munka kilátásban? Pedig az ember azt hinné, hogy informatikusként könnyen el lehet helyezkedni ott.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.