Mac OS X 10.5.5. update

 

Mekkerek, akinek nem szólt a masinéria, hogy frissülni lehet, annk most én. Van 10.5.5. Előtte backupoljonk akinek eddig nem jutott eszébe.

Elsősorban biztonsági frissítések, gyorsabb spotlight indexelés, okosabbremote diszk megosztás, hibajavítások, és persze javított szifon-szinkronzálás. A részletek elolvashatóak ITT.

A generális feljlesztéseken, javításokon kívül érintett a Mail, MobileMe, Time Machine, iCal, Address Book, Disk Utility. Nálam szoft’n’ízi volt, pikkpakk felment és azóta is jól van.

 

 

Gasztro – avokádó (epebarát guacamole)

 

Korábban már készítettem guacamole-t, de most olyan jó tavaszi idő van, hogy ismét megkívántam. Korábban már beszereztünk avokádót sushiügyben, de mégsem csináltunk sushit, úgyhogy csak kallódott itt két gyümölcs. 

Aki nem eszik rendszeresen avokádót az (azonnal változtasson beteges szokásán) úgy tud jó avokádóhoz jutni, hogyha akkor veszi meg, ha a héját megnyomva finom besüppedést érzékel, de azért még határozott ellenállást. (mint a kocsik műszerfalánál) Ilyenkor az avokádó éppen jó, vagy majdnem jó, utóbbi esetben várni kell másnapig. A színe nem mérvadó általában, mert a világosbarnától a padlizsánszínig mindenféle avokádó van, általában a mélyzölddel nem fogunk mellé.

Mi általában még kemény állapotban vesszük az avokádót, majd itthon megpülled a kellő lágyságra, van ami egy hetet is kap. (a déligyümölcsökkel való féktelen bánásmódot és esszenciális tudást a nejem hozta a házasságba, karibi vonatkozású gyeremekkorából)

Az avokádó (Persea Americana, vajkörte vagy alligátorkörte) amúgy nagyon tápláló, hizlal, mint az állat, déli vidékeken ezt eszik a csecsemők, ha nincs tej vagy tápszer. A belőle kinyert olaj drága és egészen kiváló minőségű, semmivel össze nem téveszthetően egyedi aromájú. Itt a zátonyon is termesztik és fogyasztják. A növény egyébként a magnóliával rokon.

Eredetileg a mexikói és középamerikai részeken őshonos, a XIX. század végétől termesztik az usában hatalmas területeken, de a meleg égöv alatt mindenhol megél és jól terem. A növény levele mérgező, azt ne együk meg, persin van benne. 

A gyümölcsben vagy húszféle vitamin található (főleg B, E, és K), emellett ásványi anyagok, folsav, rostok, kálium, meg fene tudja, még mi minden egészséges, évezredek óta használják orvosságként, általános roborálószerként és betegségek megelőzésére. Növénységéhez képest szokatlanul magas a zsírtartalma, ennek a zsírnak a java része telítetlen zsír, amely csökkenti a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát. Nincs benne nátrium és koleszterin, van benne ellenben lutein, amely az egyik legjobb természetes antioxidáns.

Avocado, raw (edible parts)
Nutritional value per 100 g (3.5 oz)
Energy 160 kcal   670 kJ
Carbohydrates     8.53 g
– Sugars  0.66 g
– Dietary fiber  6.7 g  
Fat 14.66 g
– saturated  2.13 g
– monounsaturated  9.80 g  
– polyunsaturated  1.82 g  
Protein 2 g
Thiamin (Vit. B1)  0.067 mg   5%
Riboflavin (Vit. B2)  0.130 mg   9%
Niacin (Vit. B3)  1.738 mg   12%
Pantothenic acid (B5)  1.389 mg  28%
Vitamin B6  0.257 mg 20%
Folate (Vit. B9)  81 μg  20%
Vitamin C  10 mg 17%
Calcium  12 mg 1%
Iron  0.55 mg 4%
Magnesium  29 mg 8% 
Phosphorus  52 mg 7%
Potassium  485 mg   10%
Zinc  0.64 mg 6%

Percentages are relative to US
recommendations for adults.

A guacamole nevű avokádó krém az egész világon kedvelt eledel, távoli őse a Nahuatl nyelven (ez egy közép-mexikói idióma) āhuacamolli-nak szólított avokádó leves/krém. Egyébként ebből a nyelvből kerültek át spanyol közvetítéssel az angolba olyan szavak, mint a chocolate, tomato, chili, coyote.

A kivitelezés rém egyszerű, meghámozzuk az avokádót (minimum kettőt), eltávolítjuk a magját, majd villával összetörjük pépesre. Onnan tudjuk, hogy megfelelően érett volt a gyümölcs, hogy a héja könnyen lejön, ha valahol megkezdtük és a villa nem görbül el pépesítés közben.

Ha ez megvan, akkor a krémet megsózzuk és nagyon apróra vágunk (vagy reszelünk vegy préselünk) fokhagymát, és ezt azonnal belekeverjük. Én három nagy gerezdet aprítottam fel, de én fokhagymafüggő vagyok. Ezután picit megborsozzuk a kenőcsöt és hagyjuk állni, amíg felvágunk egy nagy fej paradicsomot.

Nagyon apróra vágjuk, én a hámozással nem szoktam bíbelődni, a paradicsom nagyszerű találmány, úgy jó, ahogy van. Ha elég apróra összevágtuk, akkor az is mehet bele a krémbe, keverjük el alaposan. Eredetileg most jönne a lilahagyma, de az epebarát megoldás ezt nem támogatja (meg elfelejtettem), úgyhogy én kihagytam most, de nagyon is jót tesz neki. A hagymát is vágjuk nagyon apróra, akinek van jól záró úszószemüvege, az le is reszelheti.

Én ezt nem szoktam, mert szeretem, ha nem teljesen homogén a kenőcs, hanem érzem benne a ropogós hagymát és a paradicsomot, de ez ízlés kérdése. Ha minden együtt van, hagyma, fokhagyma, paradicsom, avokádó, só, bors, akkor egy közepes citrom levét csavarjuk bele az egészbe és keverjük el. Azok akinek a mentális ellenállóképességük és az önuralmuk erős, vagy hősiesebbek, most takarják le folpakkal és tegyék be három órára a hűtőbe, ekkor lesz igazán érett az egész, de mi erre képtelenek vagyunk, most is azonnal felfaltuk az utolsó morzsáig. Akkor a legjobb, ha a paradicsom és a citrom nem veszi el az avokádó saját ízét.

 

.

Gasztro – zöldséges csirke

 

Kajás poszt már régen volt, úgyhogy most jön gyorsan kettő is, hogy lássák a nyájas olvasók, hogy nem hagytuk abba a táplálkozást. Van mindenféle a fagyasztóban, de amikor eszembe jut, hogy mit is főznék, akkor még ki is kell várni, hogy az kiolvadjon, úgyhogy nem gatyáztam, hanem a tegnapi napsütésben elsétáltam a zöldségeshez és vettem brokkolit meg zöldbabot. A zöldésgestől hazafelé pont útba esik (kis kitérővel) a hentes, oda is beugrottam friss csirketetemért. Lobbiznom kéne a tanácsnél, hogy legyen zebra a zöldségestől a hentesig.

A koncepció valami zöldséges csirke volt, de hát a konyhában sosem úgy sülnek el a dolgok (sülnek, hehe) ahogy eltervezi az ember. A brokkolit megmostam, szétszedtem és bedobtam egy lábosba főni, mellé raktam két felkarikázott sárgarépát meg egy szárnyasleves-kockát, hogy boldoguljanak, ahogy tudnak és alágyújtottam.

Amíg fentiek elvoltak a katlanban, megpucoltam a zöldbabot és 5 újhagymát felkarikázva olívaolajon megfuttattam. Amikor a hagymák már kezdték elengedni a levüket, akkor rájuk dobtam a zöldbabot és nekiláttam a csirkemell felkockázásának. Leszedtem a bőrt, a zsíros részeket meg a hártyákat, időmből kitelt, mert a zöldbab nem kapkod, nagyon nagy lángon meg nem akartam odaégetni.

A csirkét felkockáztam, egy keverőtálban besóztam, borsoztam, őröltem rá kevés koriandert és alaposan átforgattam, majd hagytam pihenni. Mire a bab félig megpuhult, addigra megfőtt a répa és a brokkoli, ezekről leöntöttem a levet és hagytam őket lefedve állni. Beraktam a csirkét a bab mellé, hogy nagyjából egyszerre legyenek készen és rászórtam két gerezd vékonyra szelt fokhagymát.

Amikor a húsnak már kezdett elfőni a leve, akkor kapott egy kis rozmaringot, két evőkanálnyi szójaszószt, amivel a sózást is letudtam, majd hozzákevertem a főt brokkolit és répát. Alaposan összedolgoztam, amikor minden lé elfőtt, akkor kapott két evőkanál gyömbéres csiliszószt, meg még öt percet folyamatosan kevergetve. (ha nem kevergetjük, akkor a csiliszósz miatt odaég)

A keverés során a brokkoli teljesen elmállik, viszont így egyenletesen biztosítja az utánozhatatlan ízt mindenütt. Mivel a főtt répa édeskés, ezt a szintén édes, karakteres csiliszósszal hangsúlyozhatjuk. Mivel nejem hazatért ebédidőben, így kapott friss, zöldséges csirkét, hogy tudja termelni a GDP-t tiszta erőből, úgyhogy kettecskén ebédeztünk, odakinn meg sütött a nap. Már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy a tálalásról nincs külön kép, istókuccse ugyanúgy nézett ki, mint a serpenyőben.

 

.

Fegyvertartás Új-Zélandon

 

A zátony ebben is, mint a legtöbb dologban, megelehetősen megengedő, a fegyvertartás nem valami nagy kunszt. Mivel itt a vadászat normális és hétköznapi dolog, sőt, egyes területeken élelmezési célból vadásznak a népek, nincs agyon bonyolítva semmi.

Mindennek az alapja az 1983-as Lőfegyver Szabályzat, amely fellelhető a rendőrség honlapján és/vagy ingyenesen kérhető nyomtatott verzió belőle, ha besétálunk bármelyik rendőrőrsre. Mivel izélandon az egyéni felelősség elvárt és számonkért valami, így a hatóság nem nagyon kíván beleszólni, hogy ki mit csináljon, a szabályzat egyértelműen rendelkezik mindenről.

Lőfegyvere annak lehet, akinek van fegyvertartási engedélye, és elmúlt 16 éves. Ideértendőek a légfegyverek is, tehát nincs (lég)puska ajándékozgatása 17.szülinapra, csak abban az esetben ha az ünnepelt rendelkezik fegyvertartási engedéllyel.

Amennyiben valaki engdélyt szeretne kapni, akkor ennek menete a következő, személyesen befárad a rendőrségre és jelzi a szándékát. Az ezzel foglalkozó rendőr felméri az embert, kitöltet egy erre a célra rendszeresített nyomtatványt, megad két ismerőse nevét, akit a rendőrség le is fog ellenőrizni, hogy alkalmasak vagyunk-e fegyvertartásra. Eztán adunk a zsandárnak egy igazolványképet magunkról és kifizetjük a díjat, ami most éppen 123 dollár és 75 cent. (önvédelmi célból NEM igényelhetünk lőfegyvert)

Ha ez megvan, akkor a rendőrség körülkérdez rólunk, az általunk megadott ismerősöknél és gondolom a saját adatbázisában, ha már négyszer elkaptak benzinkútrablásért és verjük a feleségünket, akkor nem lesz nekünk fegyvertartási engedélyünk. (ezért célszerű nem lebukni benzinkútrablás után az asszonyt meg kizárólag langyos vietnámi papuccsal verjük)

Ha minden rendben és nem derült ki rólunk semmi, akkor részt kell vennünk egy a rendőrség által koordinált, de általában önkéntesek által tartott elméleti tanfolyamon, ahol elsősorban biztonsági előírásokat, a fegyverek működését, használatának szabályait kell elsajátítanunk. Ez a tanfolyam ingyenes. 

Ha ezen részt vettünk, akkor számot kell adnunk elméleti tudásunkról, egy harminc kérdéses, feleletválasztós teszten. Kettőt hibázhatunk, ha a hibáink nem esnek a „7 alapszabály” egyikébe, akkor sikeres tesztírók leszünk. (Nem kell vizsgáznunk, ha sikeresen elvégeztük az Open Polytechnic of New Zealand 9131-es tanegységét, amely azt a hangzatos címet viseli, hogy „Identify and Understand Arms Legislation and Demonstrate the Safe Use and Security of Firearms” ez a széleskörű lőfegyverismereti kurzus 347 dollárunkba kerül, ha nem vagyunk rezidensek)

Ha minden akadályt sikeresen vettünk, és a hatóság megbizonyosodott arról, hogy megfelelő, biztonságos tárolást biztosítunk a leendő fegyvereinknek (fegyverszekrény), akkor kapunk egy fegyvertartási engedélyt amely nem teszi lehetővé a maroklőfegyverek és az automata fegyverek birtoklását. Ellenben vásárolhatunk vele szinte bármilyen légfegyvert, sörétes és golyós sport/vadászfegyvert és ezekhez lőszert. Az engedélyünk 10 évig érvényes, ezután meg kell hosszabítani. Ennek birtokában, saját ingatlanunkon akár kialakíthatunk légfegyver lőteret, ha ezt biztonsági szempontból ellenőriztetjük a hatósággal.

Amennyiben maroklőfegyvert kívánunk birtokolni, szükségünk van egy ún: „B” kiegészítésre, amely rákerül a fegyvertartási engedélyünkre, ennek birtokában vásárolhatunk és használhatunk maroklőfegyvert az arra alkalmas helyeken. Célszerű lövészklub tagjának lenni, hogy fel tudjunk készülni a B-re és hogy igazolni tudjuk, hogy számos alkalommal képesek voltunk biztonságosan kezelni a fegyvert.

(fegyvergyűjtők, színházi alkalmazottak akik fegyverrel dolgoznak, igényelhetik a „C” kiegészítést, aki pedig képtelen megállni, hogy ne vásároljon félautomata gépkarabélyt vagy shotgunt, vagy katonai célra gyártott félautomata fegyvereket, az folyamodhat az „E” kiegészítésért. A fegyverkereskedőknek vagy kölcsönzőknek  külön engedélyük van.)

Fegyvertartási engedélyt bárki igényelhet, aki elmúlt 16 éves, ideértve az országba turistaként érkezőket is, nekik egyéves licenszük lehet, és a megfelelő nyomtatványon hozhatják a saját fegyverüket is, ha például itt akarnak vadászni.

Összességében elmondható, hogy a sport és vadászati célú fegyvertartásnak semmiféle komoly akadálya nincs, ha normálisak vagyunk, akkor annyi fegyvert vásárolhatunk össze, amennyit csak kedvünk tartja és annyit járunk lőtérre, vagy vadászni, agyaggalambot lőni, amennyit akarunk. Természetesen szabadon tagjai lehetünk bármiféle egyesületnek, ideértve az IPSC klubokat vagy vadásztársaságokat.

A lőszerek házi újratöltése ügyében is megengedő a törvény, bár javasolja, hogy konzultálj vagy a rendőrség szakértőjével vagy a lőklubodtól kérj tanácsot, de a megfelelő berendezés beszerzése után újratöltheted a lőszerhüvelyeidet, amivel kb. 50%-ot lehet spórolni. Fegyver és lőszerárakról a Gun City-nél lehet tájékozódni. A klubban kb 5 dollár 50 darab .22-es lőszer és 20 dollár körül van a 9mm-es.

A fekete lőpor és elöltöltős fegyverek ügyében azt hiszem annyi megkötés van, hogy nem tarthatsz otthon fekete lőport, de ennek nem néztem utána, ilyen klubok is vannak, tehát nem tilos, az biztos, sőt van aki ilyennel vadászik.

A legális fegyverrel történő visszaélések száma elenyésző, a vadászbalesetek száma évente 30 körül mozog, nem véletlen, hogy a rendőröknél nincsen lőfegyver. Úgy néz ki, hogy ha az állam meggyőződött arról, hogy képes vagy biztonságosan és szabályosan tárolni/használni/kezelni a fegyveredet, akkor nincs veled sok dolga, (bár állítólag időnként ellenőrzik a tárolás szabályosságát) és mivel a vadászat hagyományos tevékenység erre (nem ritka, hogy 16 évesen már huszonkettes puskával vadásznak a srácok vidéken) nincs is agyonkorlátozva. Országosan tízezer körüli vadász megy nagyvadra (szarvas, őz), duplája vaddisznóra és ennek sokszorosa vadászik kacsára és egyéb madarakra, nem egy elszigetelt úri sport.

Önvédelemből vagy az ingatlanod védelme érdekében elvileg nem használhatsz lőfegyvert, akkor sem, ha az legálisan van a birtokodban, de nem tudom, hogy amennyiben fegyverrel ugrnak be az ablakon, akkor hasba lőhetem-e sörétessel a gonosztvevőt.

.

Tavaszi vasárnap

 

A reggeli napsütésben elindultunk megtekinteni az Auckland Pistol Club nevű intézményt, hogy lássuk, hogy hogyan is megy az ilyesmi errefelé. Igazából Joci jár ide, mi csak érdeklődők voltunk és elkísértük. Arra nem számítottunk, hogy ilyen irdatlan messze van, a dzsungelt amelyben fellelhető a hely, már erős jóindulattal sem lehet aucklandnak hívni.

A táj viszont gyönyörű. Maga a lőtér festői környezetben leledzik és nagyjából úgy néz ki, mint amit a szerszámgépgyár dolgozói róttak össze egy kommunista szombat alatt, na de hát nem azért mentünk, hogy építészeti tanulmányt írjunk róla. 

Maga a lőtér igazából három lőtér, egy pontlövő, egy „akció” lövészet és egy IPSC lőtér. Mindenféle fura alakok mászkának fegyverrel az oldalukon, hülye sapkákban. Azért kedvesek voltak, kerítettek nekünk egy Andy-t, aki elmagyarázott mindent, melyik lőtéren mi zajlik, milyen fegyverekkel, kaliberrel meg hogy megy az egész móka, de aztán otthagyott bennünket, mert sörgősen IPSC-t kellett lőjön, revolverrel.

Sokáig nézegettük a népeket, ahogy lődöznek, mindenféle alak volt köztük, a duci vigyorgó kínaitól kezdve a huszonéves lánykáig, elég vegyes volt a kép. Addig nézegettük őket, amíg végül Joci is lövöldözhetett, aztán eljöttünk. A fegyvertartásról írok külön. MAga a lőtér a szedettvedett kinézet ellenére igen jól szervezett és komoly hely volt, de hát nem is lehet más, ahol fegyverek vannak, ott nincs kecmec, rendnek kell lenni.

Amikor hazajöttünk, akkor én azonnal elaludtam, mindig tudtam, hogy nem egészséges vasárnap dél előtt felkelni, majd átmentünk Csanádékhoz, ahol már javában sültek a dolgok, a második évadnyitó barbizáson is túlestünk, utána jóllakva megnéztük a Mágia Színe címűt, mert Pratchett mindannyiunkhoz közel áll. Hétfőn lesz a második része a prime-on, azt is felvesszük.

további jogosítvány

 

Ma a postaládában várt a jogsim, ami tulajdonképpen szép teljesítmény lenne, ha azt vesszük, hogy kedden vizsgáztam. A helyzet viszont az, hogy a jogsin ugynaz a felirat van, mint az elméleti vizsga után kapott ideiglenes engedélyen, vagyis, hogy csak felügyelettel vezethetek. Emellett van egy érvényes full, korlátozásoktól mentes ideiglenes jogsim is.

Alapos oknyomozás után azt derült ki, hogy az elméleti vizsgám után simán legyártották és kiküldték nekem a jogsimat, ugyanis a kártya kiállításának dátuma korábbi, mint a gyakorlati vizsgám időpontja. Fura, mert direkt megnéztem a papírokat, hogy full jogsira vizsgáztam (nem learnerre vagy restrictedre) tehát gyakorlati vizsga nélkül semmiképpen sem kaphattam volna meg a végleges, arcképes kártyát. Ja, és a gyakorlati vizsgára is ők bookoltak, tehát mindenképpen tudniuk kellene, hogy mivan.

Most két eset van, vagy majd kapok egy másik jogsit, ami teljesértékű és akkor lesz kettő vagy mivel küldtek egy jogsit, már kipipálták, hogy az ügy letudva és akkor majd hívogathatom a vtnz-t, hogy mi a pék izéje van. Az ügymenetet félsikernek könyvelem el, attól függ, hogy hétfőn mit mond a hivatal a telefonba.

Mindenesetre itt van a dél keresztje az okmányomon.

Tél

 

Mivel már Whatever Zsuzsi és Csanád is posztolt a télről, én is leírom milyen volt. Vacak. Nem is a hideg volt a legnagyobb baj, mert annyir ahideg azért nem volt, tán 2 celsius volt a legalja éjszaka, de sokszor napközben 13-15 fok is összejött. Inkább az a kényelmetlen, hogy sokat esik az eső (augusztusban 22 esős nap volt) és gyorsan kihűl a ház. 

A két hálószobát mi is elektromosan fűtöttük, meg pancsoláskor a fürdőszobát, így a villanyszámlánk havonta 200-210 dollár között volt. (nincs mosó és szárítógépünk) szóval ez szinte csak a fűtés, villanytűzhely, hűtő, tévé, számítógépek és világítás.

A nappalinkat olyan este 5-6 órától lefekvésig gázkályhával fűtöttük, így egy kilenc kg-os palack kb egy hétre volt elég. Tél elején 29 dollárt fizettünk egy töltésért, a legutolsóért pedig 36-ot, viszont valami kuponokkal spóroltunk egy csomót, úgyhogy átlagosan 31 dollár volt a gáz hetente.

Ezzel az időkapcsolós fűtéssel (óránként 15 perc fűtés) teljesen normális hőfokot lehetett tartani, bár kényelmesen akkor éreztük magunkat, ha pulcsiban aludtunk. Mostanra már süt a nap sokat, ami nagyon finom, és mivel jó nagy ablakaink vannak, ahogy kisüt, a házban egyből frankó idő lesz. Jön a rövidnadrág és a papucs, a kék ég és a 15 fok ami sokkal kellemesebb, mint az esős 15, mert süt a napocska.

 

.

Autós adminisztráció

 

Volt ugyebár nekünk az a szép almazöld-metál nissanunk, amit januárban olyan könnyelműen megvettünk a piacon. Használtuk, elfáradt, eladtam, elvitték, csak a két rendszám maradt belőle. Mivel így a központi központ szerint az autó forgalomban van, kell utána fizetni regisztrációt, amit én nem szerettem volna, különös tekintettel arra, hogy azóta az autóból szerintem hétezer darab sörösdobozt készítettek.

Most leírom lépésről-lépésre, hogy hogyan megy az ilyesmi itt a zátonyon, az adminisztráció folyamatát, melyik hivatalokat kell felkeresni, meg mindent:

Először is, ahhoz, hogy kivonathassunk egy járművet a forgalomból, nálunk kell legyen a két hatósági jelzés (rendszám), annak igazolása, hogy – amennyiben a jármű üzemanyaga nem a vásárlás helyén adózik – be van fizetve a Road User Charge (ezesetben szükségünk van egy hiteles kmóra állásra), az a papír amit a LandTransport küldött az autó átíratása után*, valamint egy olyan okmány, amellyel igazolni tudjuk, hogy mi saját magunk vagyunk, nem pedig valaki más.

Ha mindez megvan, akkor fogjuk magunkat (és a fentieket) és beballagunk a legközelebbi LandTransport irodába, vagy egy ügynökségre, mint például az AA. (mivel a rendszámot le kell adni, ezért a posta erre az egyre nem alkalmas) Itt kitöltjük alaposan az MR15 nyomtatványt, amely azonosítja a járművet (motorszám, alvázszám, rendszám) valamint minket, megjelöli a kivonás okát (ez mindenféle lehet, a lopástól a totálkárig), majd a pultnál a nénibácsi összenézi az adatokat a központi központ adataival, és ha minden egyezik, akkor lepecsételi a papírt, elveszi a rendszámot és szép napot kíván.

Hősünk esetében ez a takapunai AA irodában, 7 perc 31 másodpercig tartott (mértem!) ebből 5 perc volt kb, amíg kitöltöttem a papírt (ki kellett néznem a másik papírból* a motorszámot meg az alvázszámot), a többi pedig, hogy a néni ellenőrizze a dolgot és elvegye a rendszámot a hónom alól. Mivel a nissan benzinges volt, ezért nem kellett rá RUC-ot fizetni, így elmaradásom sem lehetett, tehát a forgalomból kivonás nem került pénzbe

Az már csak hab a tortán (meggy a habon, sőt csokireszelék a meggyen), hogy emlékeztek arra, hogy most csináltam jogsit és megkérdezték, hogy hogyan sikerült, ezután örültünk együtt, hogy milyen ügyesen levizsgáztam, megdícsértek szépen, veregettük egy kicsit a vállamat.

 

*= amikor az egyszeri izélandi vásárol egy járművet, akkor az átiratás után (NZD 9.20) kb. egy héttel érkezik postán egy levél a LandTransporttól (Ikiiki Whenua Aotearoa), benne az MR3 becenevű nyomtatvánnyal, hivatalosan „certificate of registration”  amely az alábbi információkat tartalmazza (a nissan esetében):

 

  • jármű gyártója (nissan)
  • modell neve (bluebird)
  • gyártás éve (1990)
  • motor űrtartalma (1974 köbcenti)
  • kasztni fazonja (saloon)
  • alvázszám
  • motorszám
  • felhasználási mód (private passenger)
  • első NZ regisztráció helye és ideje (Henderson, 1990, júni 29.)
Ezen felül van még egy „előző tulajdonosváltások listája” rész is, ahol nem meglepő módon az autó eddigi tulajdonosváltásai vannak feltüntetve, az aktuális tulajdonosnál lezajlott műszaki vizsgán rögzített km-óra állással. A nissannak én a nyolcadik tulaja voltam. Az első tulaj 81950km után adta el. 
Most jön a ravaszság. Ha már a földelhordási hivatal kiküld valamit az új tulajnak, akkor ésszel csinálja, ha megfordítjuk az MR3-at, akkor csiribú-csiribá: MR13 lesz belőle, és az lesz a neve hirtelen, hogy  Notice of Change Registered Ownership of Motor Vehicle, vagyis ezzel a papírral tudjuk eladni a járművet, ha nem szeretjük már (vagy egyéb okból). Kitöltetjük a vevővel az „új tulaj” részt, és elmegyünk vele a postára átiratni. Mivel a lap alja az MR13A nyomtatvány, amely leválasztható (perforáció, a világ nyolcadik csudája!) ezt nekünk kell bedobni a postaládába (nem kell bélyeg rá), miután kitöltöttük, hogy ki vette meg a kocsit. Az új tulaj természetesen majd kap egy ugyanilyen papírt a postán.
Röviden összefoglalva, amikor vásároltunk egy járművet, kapunk az államtól egy igazolást erről, amely igazolás egyben a következő tulajdonosváltás komplett dokumentálására és ügyintézésére is alkalmas, mind az eladó, mind a vevő oldaláról és egyszer kell bemenni vele a postára 5 percre. Azt külön szeretném kiemelni, hogy egy A4-es lapon 3 nyomtatvány van, amelyből az egyiket csak be kell dobni a postaládába. Nagyjából egy államnak ennyi köze is van a saját polgárai által használt járművek adásvételéhez.
.

Muzik – szeptember

 

Az egy éves emusic tagság évfordulómat hatalmas fosztogatással ünnepeltem az előbb, és ráadásul majdnem belecsábultam a „még 25 trackot 4 ejróért” kalandba is, de aztán megkeményítettem a szívem. Alább a felsorolás, hogy mikre tettem rá a kezem, a szerkesztőség megjegyzéseivel:

 

  1. Art Blakey : Live At The Monterey Jazz Festival, 1972 (csendesen jegyzem meg, hogy a zongoránál Thelonius Monk)
  2. Charles Mingus: Charles Mingus (és tessék meglátogatni a mingusmingusmingus.com oldalt)
  3. Charles Mingus Presents Charles Mingus (rajta az elgondokodtató „All The Things You Could Be By Now If Sigmund Freud’s Wife Was Your Mother” című számmal)
  4. Charles Mingus: Town Hall Concert
  5. John Coltrane: Lush Life
  6. Sonny Rollins: Freedom Suite
  7. Sonny Rollins: plus 4
  8. Sonny Rollins: Saxophone Colossus
  9. Thelonius Monk and Sonny Rollins: Thelonius Monk and Sonny Rollins

Ezen felül kiegészítetten a Benny Goodman 1938-as Carnegie Hall koncertfelvételt újabb számokkal, mert azt lassan össterakom az albumok után megmaradó szabad trackokból, 65 szám, nem kis meló, eddig 28 van meg, de nagyon megéri a lassú, kitartó küzdelem, piszok jó muzsika. 

Charles Mingus mellett a múlt hét felfedezettje* David Krokauer, aki bizonyosan nem normális, de nagyon jó zenét csinál a Klezmer Maddness!-el. András barátunktól kaptam meg a „the twelwe tribes” albumot és most az emusicon hozzávadásztam még kettőt a „Bubbemeises – Lies My Gramma Told Me” és a „Krakauer Live in Krakow” címűeket, hát elég meredek. Amolyan kortárs-klezmer-underground-performansz, de mégse darálnak le közben élő kiscsirkét. A klarinét meg jó. 

 

*:mármint számomra

.

Gadget – ipod/itunes frissítés

Tegnap megújult az apple zenelejátszó-palettája és az iTunes is, itt a nyolcas verzió. Szebb. jobb, tisztább, szárazabb. Innen lehet megtudni, hogy mik benne az újdonságok, nekem azt hazudta, hogy 36 mega hely kell neki és attól már boldog lesz. Innen lehet letölteni. (Már, ha valakinek a SU nem szólt)

Nekem induláskor nekiállt a „creating artwork thumbnails” nevű műveletnek és amikor végigcsinálta, akkor lett egy amolyan iPhoto-s lemezborítógyűjtemény is. Van benne egy Genius nevű fícsör, amitől ő majd csinál olyan playlisteket, amiket én szeretek hallgatni, mert odafigyel és kiokoskodja, hogy ne legyen egyben az Art Tatum a David Krakauer’s Klezmer Madness-el vagy a Belgával. Ha bekapcsoljuk, akkor mindenféle infókat küld az apple-nak, aszondja. Nekem nincs iTunes Store accountom, úgyhogy szegény nem tudott semmit se küldeni.

Azt továbbra sem értem, hogy a grid nézetben, ahol a sok albumborító van, ott mit szüttyög, a borítók olyan jó 24 kilobájtosak szoktak lenni, ez majdnem olyan idegesítő, mint az, hogy a spotlight nem keres az iPhoto-s kommentekben. No de sebaj, iPhotot nem használok viszont most már lesz fenn HD tartalom a sztórban. No, meg lesz vizualizátor, ami nélkül már teljesen értelmetlen volt élni, ez volt az első amit kikapcsoltam minden lejátszóban, de hát mindegy, ez van, ha fel se hívnak, csak adják ki az új verziókat ész nélkül.

No és itt vannak az új nano-k is, szebb, jobb, végre nem széles, hanem lapos és hosszúkás, most már nekem is tetszik a kicsike. Megkapta a mozgásérzékelőt, úgyhogy már a nano-ban is van CoverFlow az albumok keresgéléséhez a készülék elfordításával, és lehet már előadó, album, meg mindenféle attribútumok alapján keresni.

Van rá játék is, meg gyors szinkronizálás meg végre nincs belőle 4 gigás, 8-as a legkisebb. Olcsóbb is lett és azt a hogyismondjam funkciót is megkapta, hogy ha megrázogatjuk, akkor összekeveri a muzsikát. (shuffle) Hát. De legalább színes, mindenki választhat vérmérséklete, szexuális orientációja vagy időjárás alapján színeket magának.

Közben megjelent a 2.1.6-os Front Row is, 13 megáért, ezt is a software update nyomkodásával lehet kicsikarni az anyacégtől. Valamiért nekem az iTunes 8-at nem ajánlotta fel automatikusan, amíg le nem töltöttem és fel nem települtem a masinára. Azóta már szólt, hogy van és szedjem le. Az új frontrow az új itunessel való barátkozás miatt kell állítólag.

 

.