Új-Zéland
Csúnya viccet sütött el a miniszterelnök, most kap is a képére rendesen. A keleti parton járt egy Ngati Porou nevű törzsnél és azon vicceskedett, hogyha a szomszéd törzsnél lenne, akkor ő lenne a vacsora. A szomszéd törzs a Tuhoe, akik nem értékelték ez a fajta humort, ráadásul a miniszterelnök időzítése se lehetett volna rosszabb.
Úgy látszik, hogy valamiért felgyorsult az állam működése, egyre-másra jönnek a furábbnál fura bejelentések, az azokra reagáló közvélemény és szakmai szervezetek hangja és sok komolyan elgondolkodtató dolog kerül a közvélemény elé. Most a jövedéki termékek adójával varázsolnak, a dohányosoknak megint mélyebben kell a zsebbe nyúlniuk.
A 2009-es választásokat megelőzően, a National párt, a sok egyéb mellett, a telekommunikációs infrastruktúra újragondolását is ígérte. Kidolgoztak egy lehetséges megoldást, amelynek egy olyan országos optikai hálózat kiépítése az alapja, amely minden háztartásba elviszi az üvegszálat, felgyorsul a kommunikáció, a szolgáltatók versenye meg minden.
Új-Zéland autós társadalom, az autó a nagy töbségnek semmiféle státuszt nem jelez, hanem egy eszköz amivel jön-megy. A szabályozás se túl bonyolult, legalábbis személyautós szinten, most viszont komoly változásoknak nézünk elébe. A viták már most elég élénkek, meglátjuk mi sül ki belőlük.
Reagálva a gazdasági helyzet változásaira, a kormány átfogó adóreformot határozott el, amelyet persze számos, indulatos vita közepette jelentett be. Nem csak úgy a levegőbe gondolkodtak, ennél kicsit alaposabb elemzésre kívántak támaszkodni.
Tavaly október végén esett szó először a nagyközönséget is bevonva a Queens Wharf közösségi újrahasznosításáról, hiszen jön 2011, a Rugby világbajnokság, kell a hely ahol a soksok, ezért ideutazó turista nézheti a meccset és jól érezheti magát.
Mint arról már régebben írtam, az ország lobogóját többféleképpen is értelmezik a helyi erők, a brit-jellegű megoldás lecserélésének gondolata újra és újra felbukkan. Most a Herald című újság felmérésének eredménye lett érdekes.
A Tino Rangatiatanga a maori nemzeti lobogó mát többször volt téma a blogon, először helyi zászlóügyi írásomban, majd a Waitangi nap kapcsán, és a választások után is. A lobogó, mint a maori nemzet jelképe most új státuszba lépett, megtalálta a helyét az ország hivatalos lobogója mellett.
A kiwik nem a kapkodásról híresek, most se lobogott a hajuk, mire összeállt az új útlevelük. A kiwi útlevélről már írtam, több, mint egy éve, most viszont célegyenesben az új okmány.
Napok óta szól a rádióban egy hirdetés, hogy menjünk együtt felvonulni, mert a kormányzat nem hallagatja meg a lakosság véleményét. Az ilyesmi persze nagyjából annyira érdekes, mint a porszívóhirdetések, de ma belefutottam a Heraldban egy egészoldalas színesbe, ami amolyan meghívóféle egy nagy-nagy demonstrációra. Megnéztem mi is ez.
