Polkadots

A polkapötty kifejezés igazándiból a mindenféle pöttyös textiliák jelölésére szolgált, a polkadot mintázatban a pöttyök nem szükségképpen egyforma méretűek, színűek vagy elrendezésűek.

“Polkadots” bővebben

Muzik – május

Amint megérkezett a lehetőség, éhes kisdedként rávetettem magam a zenecsöcsre, hogy leszippantsam a havi adagot. Az általános gyakorlattól kissé eltérően, most tematikus gyűjtést rendeztem, a téma: Afrika. Maradt a jövő hónapra is, annyi kincset leltem.

“Muzik – május” bővebben

Muzik – október

Az október havi zeneellátmány már ideért egy ideje, csak még nem volt módom posztálni a frisseket. Most kicsit vegyesebb a kép, de azért nem annyira vegyes. Kissé nyitottabb szemmel nézegettem végig ezt-azt az emusicon, ami rettenetesen időrabló időtöltés, de egészen izgalmas dolgokra is bukkanhat az ember. Viszont már most negyven album csücsül a “saved for later” gyűjteményben, többet viszont nem akarok költeni, úgyhogy elhúzódik kissé a beszerzés.

emusic_logo “Muzik – október” bővebben

Muzik – október


Az akutális hónapforduló újabb zsákmányokkal gazdagította az állományt, hat albummal jutottunk előrébb. Rátettem a kezem David Krokauer újabb munkájára és alapos megfontolás után úgy döntöttem, hogy az élő koncertfelvételét passzolom, az nekem picit már túl performansz, szegény klarinéttal talán csak gondolát nem hajtanak, eléggé bizarr, nem babazsúr.

A hónap két (számomra) újdonsággal ismertetett meg, egyikük a Bill Evans Trio, a róla elnevezett triplet pompás, nyugodt, megfontolt és halálpontos jazzt csinál, amolyan hátradőlős, csukottszemmelhallgatós időtöltés, semmi performanszos deviancia, nincs bőgőn dobolás, dobon bőgőzés, csak cien porciento jazz. Rekommendálom nem jazzrajongóknak is, klasszikus darab.

Másik új versenyző, aki miatt már be is van tárazva a “save for later” ,a jövő havi készlet felét előre lekötöttem az albumaival, Ornette Coleman az elkövető és nagyon kellemes munkát végez, talán ez a kedvenc féle jazzem, messze Coltrane-nen innen de jóval a kommerszen túl. Ezt mindenkinek javallom, teljesen emészthető, semmi kilengés, könnyű és tiszta munka.

Art Blakey régi kedves előadó, a Split Skins se zsákbamacska, a megszokott hangulatot kapjuk, öröm mellette a blogozás. Dizzy y Machito bazi jó kaland, Dizzyt ugye nem kell bemutatni, ez az album pedig annyira szépen mutatja a nemrég lefutott(?) honi latinzene divat gyökereit, hogy földön keresgéli az ember az állát, amíg hallgatja. Nincs új a nap alatt, az Afro-Cuban Jazz Moods-nál találóbb címet nem is kaphatott volna az album. Véletlenül futottam bele, de nagyon nem bánom. Monk Friscoban is Monk, pár szám már megvolt másik albumokon is, de az árnyalatnyi különbségek miatt nem baj, ha többféle előadásmódban megvan a Blue Monk.

  • Art Blakey : Split Skins
  • Bill Evans Trio : Sunday At The Village Vanguard
  • David Krakauer (feat. Socalled & Klezmer Madness) : Bubbemeises – Lies My Gramma Told Me
  • Dizzy Gillespie y Machito : Afro-Cuban Jazz Moods
  • Ornette Coleman : Tomorrow is the question
  • Thelonius Monk : Alone in San Francisco

Vegyük észre, hogy az Emusic végre ad rendes artvörköt, amitől már szép is az itunes, és ide is rendes képek kerülnek, nem kell a neten vadászni és lopkodni. A webes felület is frissült, úgyhogy már nem kell a kicsit döcögősen működő downloaderrel szívni, hanem direktben is klasszul megy. Kipróbáltam szépen, hogy hogy lehet posztolni egy albumot a fészbúkba, aminek persze nem sok értelme van, de az összes ilyen tartalomajánlgató marhaság, a Diggtől a Technoratiig be van varrva a felületben szépen, igényesen.