Google webmail

 

A világméretű hiszti engem ugyan elkerült, bár én is kaptam a jóból, mindenesetre milliók estek kétségbe, akik a google levelező szolgáltatását használják. A webes levelezés igen kényelmes, bárhonnan megnézhetjük a postaládánkat meg izé, csupa öröm meg boldogság.

Nem is beszélve, hogy a google accountunkkal mifene csudákat érhetünk még el, ügyesen integrálva kis netes életünk minden részletét a google kezébe. Nem mondom, hogy a g az új MS, de azért nem árt figyelni. Pár botrányba már belekeveredett a google, (amelyek egy részében inkább áldozat volt, mint felelős) a legutóbbi, hét elejei kaland viszont intő jel.

Előrebocsájtom, hogy szeretem a google alkalmazásait, sőt az okosan összerendezett átjárást közöttük és egyébként is a google-t egy jó cégnek tartom. Ne feledjük, hogy mielőtt ide költözött volna a blogom, addig a blogspoton lakott, ami szintén google háztáji, A szerencsésen egyre kevesebbre redukálódó mélcímeim javarésze is gmail. Ezen felül ott az adsense, az analytics, youtube, checkout, applications, stb.

De a webmailt képtelen vagyok megszokni, kényelmetlen, ráadásul a mac os x levelezője a mail, mindent tud ami nekem kell, (rss olvasó, szabályok, labelek, színezés, rugalmas szerverkezelés, IMAP) úgyhogy én vagy POP3 vagy IMAP kapcsolatban vagyok a mélszervereimmel. Tudom, vaskalapos, régimódi hülye vagyok, ellenben nekem elérhetőek voltak a leveleim másfél évre visszamenőleg, amíg a google nem szolgált ki. 

Tisztában vagyok azzal, hogy a gmail még mindig viseli a még meghívós korból maradt „béta” feliratot, tehát mindenki elmehet a sunyiba a panaszkodásával, hivatalosan ugye, ingyen, béta, szóval saját felelősségedre használod. (bár a népszerű magyar ingyenlevelezők mennének ilyen készenléttel) 

Néha a fatengelyes megoldások célravezetőbbek. Nyilván egy magánembernek igazán komoly baja nem lesz, ha másfél napig nem kap mélt, bár az érdekes volt, hogy a levelező minden csekkolást rendben talált, csak új mél nem jött. No, meg el sem veszett semmi, ha jól tudom, csak volt egy kis leállás. Ami egész addig nem gond, amíg a komplett villamos kommunikációd nem egy éppen elérhetetlen IP cím mögött lakik. Nekem pont kellett valami a blogom babrálásához és az ehhez szükséges logint levélben kaptam pár hónapja. Ami itt van az én masinámon archiválva, az megvan, kereshető, elérhető. Nem vagyok meggyőzve webmail ügyben. (függetlenül attól, hogy nem élethalál kérdése volt, hogy megvan-e az info)

 

.

WordPress 2.6 – K2

 

Bizonyos kompatibilitási problémák merültek fel, meg nem jegyzett beállítások és megjelenítési anomáliák, úgyhogy kicsit utánaolvasva a dolognak, kiderült, hogy a friss blgomotor mellé frissíteni kell a K2 témát is, amiről nem szívesen mondanék le, mert igen kényelmes a használata.

Ha valaki más is ebben a cipellőben közlekedik, mármint, hogy a WP2.6 a motor és K2 a kaszni és varázslatos problémákat tapasztal a megjelenésben, az üstöllést húzzon el a K2 hivatalos oldalára ahol némi olvasás után hozzájuthat a K2 Release Candidate 7-hez, azt töltse le és járjon el a leírás szerint. Aki nagyon kíváncsi, az nézzen be a bugfix oldalra is, hátha egyértelmű lesz, hogy megoldódik-e a problémája.

Ne feledjük, hogy a K2 sidebar managert le kell oltani az új K2 bekalapálása előtt, utána pedig a helyi plugineket kikapcsolni egy új pluginnel. Aztán mehet vissza a sidebar. Majd menet közben kiderül, hogy hogyan fér össze a motor a kasznival, lesznek-e illesztési hézagok.

Eddig egy dologgal szívtam, hogy az eddig 900×200-as header image nem jelenik meg és feltölteni sem lehet újra. Aztán rájöttem, hogy az új header 780×200-as lehet maximum, ha ezt a mértéket bármely dimenzióban meghaladjuk, akkor hibaüzenet nélkül timeout-ot nyerünk a böngészőben és nem értjük mi van. Na jó, én nem értettem. Ha egzakt pixelmérettel dolgozunk, akkor szépen felkocog a fájl és lesz megint headerünk, amilyet szeretnénk. Mondjuk egy hibaüzenet, hogy „túl nagy a fájl, barom” spórolt volna nekem egy órát.

Tutankhamon – bécsi fahéjas

 

Aki megteheti, az ne mulassza el, Bécs sokkal közelebb van (nektek), mint Kairo, és fene tudja mikor jönnek közelebb a múmiák. A bécsi Művészettörténeti Múzeum és a National Geographic Society közös rendezésében tekinthető meg az egyiptomi kiállítás, amely maga nemében páratlan és először látható Ausztriában.

Jegyek rendelhetők (magyarul is) a rendezvény saját honlapján, úgyhogy ugrás a kocsiba és irány labancföld. A Kunsthistorisches Museum előtt nézzünk hosszan szigorúan, mert innen lopták el Cellini egyedüli ránk maradt mesterművét 2003 május 11.-én, ami 987 napig volt egy ládában (javarészt elásva), mire visszakerült az intézménybe, de sajnos számos sérülést szenvedett. Mondjuk ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, ettől még nagyon pipec múzeum.

Az egyiptomi kiállítás szeptember 28.-áig tekinthető meg, jegyek online is rendelhetők, érdemes előre tudni mikor megy az ember. A kiállítás mozgáskorlátozottaknak ingyenesen látogatható és magától értetődő módon kerekesszékkel is végigjárható. A múzeum nyitvatartása:

Hétfő, Kedd, Csütörtök, Péntek : 10:00 – 19:30
Szerda: 10:00 – 23:00
Szombat, Vasárnap, Ünnepnap: 09:00 – 20:00

 

Tutankhamon fáraó sírját 1922-ben Howard Carter fedezte fel a Királyok Völgyében, sírkamrája érintetlen volt, az évezredek alatt nem fértek hozzá a fosztogatók, azóta is ez a legteljesebb ilyen lelet. A vele eltemetett kincsek nem csak lenyűgözőek és páratlanok, hanem erős hatással voltak az európai művészet fejlődésére is. A huszas évek derekára Egyiptom nagy divat lett Európában, hatása jól követhető a kor mindennapi dísztárgyain, ábrázolásain. A fáraó halotti maszkja szimbóluma lett a letűnt egyiptomi kultúrának és civilizációnak. Az irodalomban, filmgyártásba azóta is számos alkalommal kerül elő a „fáraó átka” motívum, és egyéb ősi egyiptomi kultúrára utaló elemek.

Az urlakodó ie.1341-ei.1323-ig élt, nyolc vagy kilenc éves korában lett fáraó és kb. tíz évig uralkodott. Az újbirodalom XVIII. dinasztiájának egyik utolsó fáraója volt, és mint szinte minden ilyen esetben, állt mögötte egy nagybácsi, aki megmondta mit csináljon, úgyhogy a valódi hatalmat Horemheb gyakorolta. Fiatalon elhunyt, halálának tisztázatlan oka sokáig találgatások és elméletek alapja volt, mert egy 1968-as röntgenvizsgálat ütéstől eredeztethető hematóma nyomait mutatt ki a koponyán.

Három alkalommal vizsgálták a múmiát, először a huszas években Carter csapata csomagolta ki a testet, de ők inkább a pólyák közé rakott amulettekre mentek rá, sajnos a holttestet is szétdarabolták, az arcot fedő arany maszkot meleg késsel távolították el. A második vizsgálat 1968-ban mindenfélét megállípított, többek között azt, hogy a hematóma keletkezése után a fáraó még élt. Az utolsó vizsgálatot 2005-ben vágezték a leleten, ekkor a Zahi Hawass által vezetett, tudsokból álló csoport egy 15 perces komputertomográfos vizsgálatot is elvégzett, ennek során 1700 felvétel készült a testről. Ez a vizsgálat kizárta a koponyasérülést, ellenben fényt derített arra, hogy a fáraó halála előtt lábtörést szenvedett, halálát valószínűsíthetően üszkösödés okozta.

 

Szolgálati közlemény – WordPress 2.6 upgrade

 

Na hosszas szerencsétlenkedés után végül mégis kicseréltem a blog motorját a 2.5.1-es verzióról a 2.6-os verzióra. Maga a folyamat nem bonyolult, de én azért szorgosan végigcsináltam az adatbázis backupját a MySQL editorban, leszedtem FTP-vel az egész tartalmat, hogy ha valami nem lesz kerek, akkor legyen mit visszalapátolni a lóba.

Maga a folyamat nem túl bonyolult, csak nem akartam hozzábabrálni, amíg minden le nem jön és nem archiváltam, így kicsit hosszúra nyúlt a folyamat, és amúgy is sokkal rövidebb lett volna az egész, ha elolvasom rendesen a frissítési útmutatót. Abban ugyanis pontosan le van írva minden, csak azokat a hibákat nem tárgyalja, hogy mi van, ha valaki nem olvassa el az egészet 🙂

Na sebaj, most már fenn van, a plugineket is életre leheltem, úgyhogy most majd kiderül menet közben, hogy hogy fungál.

Itt van egy lista az újdonságokról, emitt pedig egy a telepítés lépéseiről, ha valakit ez érdekel (mindkettő rtf).

 

 

WordPress logo

WordPress 2.6

 

Aszondja a fejlesztőcsapat, hogy érdemes még egy hengerrel bővíteni a WP motort a blogok alatt, hát nem tudom, egyelőre még csak olvasok, hogy érdemes-e. Van sok jó bugfix meg csiribiri újdonságok, szószámláló, tömeges pluginkezelés, wysiwyg képbaszkurálás, tecsőről, fészbukkakéról egygombos posztolás, szóval toronyóra lánccal. Akit komolyabban érdekel a dolog, az lesz szíves megobzerválni a színes, szélesvásznú mesemókát a változásokról.

 



A Tyner nevű verzióról bővebben itt lehet tájékozódni, aztán okosan eldönteni, hogy mit meg hogy. Én egyelőre kifigyelem mi van, eddig minden csupa szép és jó. Mivel a release már egy hónapos majdnem, már bizonyára vannak hasznos tapasztalatok.

Aki nekivág az upgrade-nek, annak linkelek pár mankót, hogy biztosan ne legyen sírás a vége:

 

Vigyázzunk az adatbázisra, mint a szemünk fényére, hogy legyen mit visszalapátolni, ha stenmets valami ofszejdra megy.
.

Zátony és a szesz

 

Izéland komoly problémákkal küzd, egyike ezeknek az alkohollal kapcsolatos mindenféle gond, ideértve a közvetett és közvetlen hatásokat, közbiztonságot, közlekedést és önkormányzati hatásköröket. Kicsit másképp isznek, mint ahogy mi az alkeszokat elképzeljük, de azért a probléma komoly.

Nem csak komoly, hanem többrétegű is a probléma, ugyanis a pia nem drága, a mindennapi, domesztikált alkoholizmus alapvető kelléke az olcsó bor (amely meglepő módon iható és nem is vakulsz meg tőle) szinte bárhol elérhető, ráadásul erős árverseny van, egy üveg minimál már 8 dollár körül vásárolható, a házibulik bázikus terméke a „kockabor” pedig már 15 dollárért elérhető (3 liter). A sör nem izgalmas, aki itt sörtől be tud rúgni, azzal valami baj van, aki pedig sörből össze tudja szedni az autóvezetést kizáró 8 ezreléket, az csal és a 12 sör előtt bevett egy fél üveg viszkit.

Az állam igyekszik mindent elkövetni, hogy az alkoholizmus visszaszoruljon, minden létező platformon dolgozik az ügyben. A közterületek nagy részén egyáltalán nem szabad alkoholt fogyasztani, ideértve a strandokat, játszótereket, közparkokat, az ilyen övezetekre tábla figyelmeztet és a rend éber őreinek mindenféle joguk van elszedni a piát a néptől.

Emellett folyamatosan megy a tévében több „hirdetés” amely igen szemléletesen ismerteti a különböző hátrányokat és következményeket, személyes kedvencem amely azzal a felirattal zárul, hogy „if you drink then drive you’re bloody idiot”, szabad fordításban: „ha ivás után vezetsz, k.aszott hülye vagy”. Az alkholhoz köthető sok bűncselekmény közül talán a legkomolyabb figyelmet a családon belüli erőszak kapja, ennek külön kampánya van, de ez majd külön posztot kap, sajnos.

Az állam nem csak meggyőzés és büntetés útján harcoz a szittyózás ellen, a kereskedelmi forgalomban kapható italok hozzáférését is igyekszik nehezíteni, átlagos trafikban nincs pia, a nagy szupermarketekben és a likőrboltokban juthat az ember piához, no meg a fura történetű convenience boltokban, amire még kitérek. 18 éves kor alatt nem vásárolhat az ember legálisan szeszt, de a szupermarketek odáig mennek, hogy ha szemre 25 éves kor alatt vagy, akkor megtagadhatják, hogy neked eladjanak piát (és/vagy cigit). Tőlem már kétszer is elkérték a jogsimat, hogy megnézzék, nem vagyok-e korghatár alatt, de ezt betudom különösen intelligens tekintetemnek és a babaarcomnak. Az a bolt, ahol megszegik a szabályt és mégis értékesítenek tiltott holmit a méreten aluliaknak, az súlyos büntire számíthat, ismétlődés esetén pedig simán megvonják az alkoholárusítási engedélyét.

A vendéglátóipari egységekben sincs mindenütt alkohol, illetve van ahol sör van, de rövid nincs, akinek teljeskörű árusítási engedélye van, az büszkén kiírja a bejáratra, hogy „fully licenced” de természetesen ott sem szolgálnak ki 18 éves kor alatt.

A kényelmi, vagy convenient boltok úgy jöttek létre, hogy a kisboltokban (dairy) nem lehetett piát kapni, ma sem lehet, viszont az emberek szívesen vettek volna egy pár sört hazafelé, anélkül, hogy egy likőrsztórba vagy egy szupermarketbe elmennek. Ígyaztán olyan kisboltok jelentek meg, ahol van is pia, meg mindenféle kényelmi dolog (csoki, ropi, csipsz, ücsi) mégse dairy-k, és mindenki boldog lett.

Egészen eleddig, mert a kisboltrablások emelkedő száma, és a múlt héten elkövetett fegyveres rablás, amely során mellbe lőttek egy derék boltost, aki meg is halt (Navtej Singhnek hívták és 30 éves volt), végre cselekvésre ösztönözte a kormányt. Előterjesztettek egy javaslatot, amely szerint (más egyebek mellett) a 150 négyzetméternél kisebb alapterületű boltok alkoholárusítási engedélyét megszüntetik, az alkohol elleni harc nevében. 

Ettől persze sokaknak ledobta az agya a szíjat, bár amolyan állami logikával nyilván követhető, hogy ha nem tud piát árulni a kényelmi bolt, akkor bezár, ha pedig bezár, mert tönkremegy, akkor ugye nem is fogják lelövöldözni a boltosokat. Nem szoktam mindenben egyetérteni Rudman úrral, akit rendszeresen olvasok, de most teljesen. 

A kisboltok megélhetésének java része a piából van, ergo a kereslet adott, most majd a nép elmegy a kisbolt helyett az eggyel nagyobb boltba és ott szerez be, a boltrabló is a nagyobb boltba megy és ott lő le majd nem egy, hanem három alkalmazottat. Aztán becsukják a 400 négyzetméteresnél kisebb boltokat, aztán meg a szigetet. Nekem picit okosabbnak tűnne, ha a bűnözőket kergetnék, nem a kisboltot, aki működik, adózik, kereskedik és békésen kiszolgálja azok igényeit, akik esetleg vennének egy üveg bolt a vacsihoz, anélkül, hogy autóba ülnének és elberregnének a szupermaketbe.

Maga az alkoholizmus elleni küzdelem szép és nemes harc, szó se róla, fontos is, de így ez lópikulát sem fog érni. (finom analógiaként jelzem, hogy a Bp.-en a IX. kerületben már futottak egy ilyen kört nem sok sikerrel) Természetesen hosszú távon mindenkinek jobb, ha nem vedel annyit a nép, mert kevesebbet kell költeni egészségügyi ellátásra, tovább marad egészséges az adózó, biztonságosabbak lesznek az utak, tán még a nap is melegebben süt majd. Az igazság az, hogy inni viszont mindig fognak és mindig lesz egy pár százalék aki vandamme-ra issza magát, aztán szétdobja a kocsmát vagy leesik az útról. Okosabb lenne ezt a kis százalékot kezelni, mint magyar módra általános rendelkezéseket életbe léptetni.

A most beterjesztett törvénjavallat egyébként tartalmaz még olyant is, hogy 

 

  • – Nagyobb beleszólás a helyi közösségeknek, hogy hol és hogyan lehessen alkoholt árulni
  • – 20 év alatti korban, korlátozott jogsival zéró alkohol tolerancia
  • – beszüntetni annak elfogadását a boltban, hogy „apunak viszem a sört”
  • – „három hiba és repülsz”, aki 3szor ad el kiskorúnak piát attól örökre megvonják az engedélyt
Az első pontot leszámítva mind okos húzás, sőt alapvetően az is az lenne, hogy a kisközösségek mondhassák meg, hogy akarnak-e alkoholt is árusító üzletet a közelükben. Itt majd megvívnak a nyugdíjasok a fiatalokkal, aztán győzzön a jobb.
Összességében nekem azt teszik, hogy foglalkoznak a problémával és látszólag gondolkodnak is, nem csak javasolnak, ellenben azt kemény érvnek látom, hogy nem a boltos a hülye, aki árulja a szeszt, hanem az aki bátorra issza magát és boltosokat lő le. Hülye analógiával mondhatnám a vasedényt is, ahol ugye késeket árulnak mindenféle méretben, sőt csecsszopók is vehetnek 40 centis csontozót, mégsincsenek korlátozva az ilyen boltok, annak ellenére, hogy a késelések közel 100%-át fényes nappal szabadon vásárolható eszközökkel követik el. Vagyis: nem a boltokat kell becsukni, hanem a bűnözőket.

Muzik – Augusztus

 

Tegnap éjjel esedékessé vált az újabb muzsikabeszerzés, megérkezett a havi járandóságom a központi zeneellátóból. 50 számot nem könnyű beosztani havonta, ha az ember a jazz környékén mocorog, minden alkalommal újabb és újabb előadok és albumok kerülnek elő, amire fáj a fog… Ezt persze direkt csinálja az emusic, rendes webáruház módjára erősen ösztönöz, minden albumnál mutatja, hogy aki azt megvette, mi mást vásárolt még, szóval szélesedik a látókör és gyorsan leforog a havi adag. No, meg már 29 album várakozik a „saved for later” zsákban. Amúgy az emusic megújult felülettel fogadott, kicsit bővült a felhasználói lehetőségek száma, mindenféle webes megoldással lehet megosztani az albuminfókat.

Emellett van egy nagyon okos és olyanok számára, mint én – úgy értem jazzhoz nem értő, de jazz szerető emberke – nagyon hasznos, az úgynevezett Editor’s Pick. Általában amit a  ikon jelez, abban nem igazán csalódik az ember. Van egy másik nagy segítség, ami már több ízben juttatott remek hanganyaghoz, ez az „Emusic Dozen” válogatás, amely alapos elemzéssel megtámogatva ajánl 12 albumot. Erre az ikonra  is bátran kattintsunk, majdnem mindig kijön a 3 cseresznye.

Tegnap nem gatyáztam, félretéve a későbbi letöltésre eltárolt készletet, ráfordultam Fred Kaplan ajánlójára és nem is csalódtam. A hosszas elemzéseket félretéve, egy óra belehallgatgatással az alábbi beszerzést követtem el.

 

 Duke Ellington 

 The Carnegie Hall Concerts: December 1944 

 Ellington élő felvételei általában kiválóak, ez pláne nagyon a helyén van.

 

 

 

 Jaki Byard Quartet

 Szintén élő felvétel, az általam eddig nem ismert basszista remek választás volt, nem véletlenül került a listára. 

 

 

 

 Sonny Rollins

 G-Man

 Aki nem ismerné Sonny Rollinst, annak melegen ajánlom őt, elképesztő szaxofonista, ez az elbum pedig ugyan csak 4 számot tartalmaz, de ez is háromnegyed óra merülés.

 

 Thelonius Monk

 Thelonius in action

 Monk nem ismeretlen már, számos albuma csücsül az iTunesemben, ennek is ott a helye. 

 

 

 Art Blakey and the Jazz Messengers

 UGETSU

 Art Blakey már két ízben elcsábított, ez a harmadik album amit megvásároltam, és minden egyes másodperce megérte.

 

 

50 track, 5 és fél óra nettó jazz (és swing) állt a házhoz, most megyek főzök ebédet és közben szólni fog valamelyik új albumom.

 

.

Shakespear Park BBQ

 

Magától értetődő módon, hogy a bútorcipelés szóba sem került, az időjárás kitett magáért és kóstolót nyújtott a nyári napból. Már reggel ragyogott az idő, úgyhogy Markóék végre megorganizálhatták a rágóta halasztódó barbizást. Persze így is hideg volt, mint a rosseb, de nagyon jól mulattunk.

 

Hosszas válogatás után, végül is Shakespear Parkra esett a választás, mert mindenhol máshol vagy bookolni kell a nyilvános barbira vagy nekünk kellett volna vinni gázost, Shakespear Parkban viszont van fával működő, fát pedig lehet venni a benyakúton bárhol, ez volt a legegyszerűbb megoldás.

 

A park a Whangaparaoa félsziget legcsúcsában van, tőlünk északra, nincs nagyon messze, egy jó fél órás autókázással elérhető. Mivel még nagyon nincs szezon, ezért nem is voltak sokan, bár fura módon ez egy elvleg zárt terület, (hétkor becsukja a kaput az automata) ahova kutyát nem is szabad behozni, emiatt mi haza is vittük Zsolt kutyáját, viszont a parkban rajtunk kívül kivétel nélkül mindenki más kutyával volt. Fura. Viszont az egész félsziget gyönyörű.

 

A parkolótól pártíz méterre megleltük a barbi körül a csapat másik felét, nemsokára Joci is csatlakozott a hatalmas motorján, szóval végül lettünk bőven a sok kajára. Kolbászkák, halacskák, saláta, sör, szóval nem tétlenkedtünk. Ekkor még a napocska is finoman sütött, a környezet pedig csupaszép volt, halkan legelésző pukekókkal és hangosan visítozó madarakkal.

 

A pici öböl túlfelén, a messzeségben látszott a CBD felhókarcolóinak sziluettje, körben minden zöld, meg irdatlan szél meg felhők, meg csönd, leszámítva a sülő kaja sercegését. MInden ilyen helyen van tisztességes mellékhelység, a szemetet meg hazaviszi az ember kidobni, úgyhogy kellemesen civilizált az övezet. Korai szezonnyitó barbinak remek volt a kaland, bár amikor lement a nap, akkor kezdtünk kockásra fagyni és nagyon hálásak voltunk a kocsi fűtésének.

 

 

Még mindig korai kissé az ilyen kimozdulás, ácsorgós outdoorhoz nincs elég meleg, de már nincs sok hátra és itt a nyár. Mindezzel együtt a kislányunk bazisok kagylót gyűjtött, amit most rakosgat az éjjeliszekrényére. A cockles itt szabadon felszedhető a partról és felfalható, annyi korlátozás van, hogy naponta fejenként 50 darab a maximum amit ki lehet kapirgálni a vízparton. Ezt mi kihagytuk, egyrészt apály volt és csicsogós a part, másrészt meg asszem a kagylóevéssel még várunk kicsit.

.

Gasztro – nesztek fúziós konyha

 

Mindenképpen akartam sushit csinálni, mert ott csücsült a hűtőben a saját füstölésű lazac, meg vettem nagyon finom avokádót is, úgyhogy újra nekiláttam az avokádós-lazacos makinak. Ilyet már csináltam, meg is énekeltem itt az is finom lett, most a sushi-ecetet sem hagytam ki belőle, ami jót is tett neki, kellemesen gazdagította az amúgy is kiváló ízeket.

Viszont még maradt rizs meg nori, amikor elfogyott a hal és a zöld anyag, hát gondoltam kísérletképpen egy nagyon ritka sushifajtát készítek, amit még japánban, a sushi őshazájában is csak nagyon ritkán lelhet fel a gasztroturista.

Teljesen véletlenül pont minden hozzávalóm kéznél volt, úgyhogy a fúziós konyha jegyében, elkészítettem az első újzélandi példányokat, szerintem ilyet rajtam kívül senki nem csinál. Sushirajongóknak különös szeretettel, beszéljenek a képek.

 

füstölt sajtos-camambertes maki

 

füstölt kolbászos-savanyúkáposztás maki

 

sushitál

[UPDATE]

kodiak jogosan emlékeztet, elsunnyogtam a rizsfőzőt megemlíteni. Pótolok!

A rizsfőző fényesen bevált, dupla adag vízet adva a sushi rizshez, pompás, ragacsos (műszóval: szottyos!) állagú rizs keletkezett, amivel öröm volt dolgozni. Továbbra is rekommendálom a rizsfőző beszerzését, for all purpose.

Bútor

 

Hosszas egyeztetés és telefonálgatás után a héten megállapodtunk a maláj asszonnyal, aki Abu Dhabiba költözik, hogy hétvégén elhozzuk a bútorokat végre. Márkkal 9 után vágtunk neki, a szokásos menet volt, utánfutóbérlés, és gyia.

Természetesen Hendersonból kell bútort venni, de hát már megszoktuk, hogy itt minden messze van. Az még természetesebb, hogy egész héten végig jó idő volt, viszont tegnap este óta szakadt az eső, vagyis pont ilyenkor kell bútorokat cipelni, jellemző.

A maláj néni összekészített mindent, sopánkodott egy sort, fizettem és bepakoltuk a cuccost, letakartuk nejlonnal az egészet, lekötöztük és a szemerkélő esőben hazaindultunk. Számomra teljesen meglepő módon mindenféle bonyodalom nélkül hazaértünk és bepakoltuk a lakásba a cuccost.

Miután visszavittük az utánfutót, Markót hazadobtam és elrendezgettük a holmit amit beszereztünk. Egyre lakásszerűbb a házikónk. Eyg füst alatt szereztünk egy fiókos izét amin a tévé áll, két komódot, egy bazi nagy tükröt, két éjjeliszekrényt, 4 kis polcot és egy fisher&paykel szárítógépet. Most annyi fiókunk van már, hogy az nem is igaz talán.