Csütörtök este a Lumumba Quartet játszott a Cock and Bull nevű kocsmában. Mivel ebben Krisztián pajtásunk fúj, elmentünk és megvizsgáltuk a jelenséget.
Muzik – május
Ahogy áprilisban már jeleztem, a mostani eresztés gerincét Roy Eldrige fogja adni, szépen elmentegettem előre pár albumot. Ez egy kicsit módosult, mert az egyik amit kinéztem nagyon jó muzsika, gyűjtői darab, de sajnos az Arcadia Ballroom 1939-es mutatvány, ami hallatszik is rajta erősen. Eltettem későbbre és vettem mást.
Muzik – április
Áprilisban sem maradunk zene nélkül, bár a mostani zsákmány sem utolsó, a jövő hónap lesz a mindentvivő, felfedeztem magamnak Roy Eldridget és be is táraztam előre belőle, vastagon. Na, de nézzük mi sodródott le az információs szupersztráda zenei vebkikőtőjéről.
Muzik – március 2009
Megérkeztek a muzsikák. Egész nap tervezgettem, hogy hogy legyen az ehavi ötven track, de végül csak kifiguráztam.
Jazz – The Budapest Jazz Orchestra meets Kálmán Oláh
Valójában swing és bigband, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a magyar zenei életben született valami korszakalkotó, csodálatos és professzionális. Az egész szerkesztőség állva ünnepel!
„Jazz – The Budapest Jazz Orchestra meets Kálmán Oláh” bővebben
Muzik – február
Megjött a sok finomság, szaladjunk csak végig mit is zsákmányoltam.
Muzik – január
Hosszas tépelődés után, ismét egy kis kitérő a komolyzene világába.
Muzik – december
Az ünnepeket immár felkészüten várjuk, megérkezett a havi muzsikaadag.
Muzik – november
Már pár napja itt az ideje, hogy lerángassam a havi jazzadagomat, de csak most kerítettem sort rá. Hosszas tanakodás után az alábbi, összesen hat órányi muzsikákkal gazdagodott a kollekció. „Muzik – november” bővebben
Muzik – október
Az akutális hónapforduló újabb zsákmányokkal gazdagította az állományt, hat albummal jutottunk előrébb. Rátettem a kezem David Krokauer újabb munkájára és alapos megfontolás után úgy döntöttem, hogy az élő koncertfelvételét passzolom, az nekem picit már túl performansz, szegény klarinéttal talán csak gondolát nem hajtanak, eléggé bizarr, nem babazsúr.
A hónap két (számomra) újdonsággal ismertetett meg, egyikük a Bill Evans Trio, a róla elnevezett triplet pompás, nyugodt, megfontolt és halálpontos jazzt csinál, amolyan hátradőlős, csukottszemmelhallgatós időtöltés, semmi performanszos deviancia, nincs bőgőn dobolás, dobon bőgőzés, csak cien porciento jazz. Rekommendálom nem jazzrajongóknak is, klasszikus darab.
Másik új versenyző, aki miatt már be is van tárazva a „save for later” ,a jövő havi készlet felét előre lekötöttem az albumaival, Ornette Coleman az elkövető és nagyon kellemes munkát végez, talán ez a kedvenc féle jazzem, messze Coltrane-nen innen de jóval a kommerszen túl. Ezt mindenkinek javallom, teljesen emészthető, semmi kilengés, könnyű és tiszta munka.
Art Blakey régi kedves előadó, a Split Skins se zsákbamacska, a megszokott hangulatot kapjuk, öröm mellette a blogozás. Dizzy y Machito bazi jó kaland, Dizzyt ugye nem kell bemutatni, ez az album pedig annyira szépen mutatja a nemrég lefutott(?) honi latinzene divat gyökereit, hogy földön keresgéli az ember az állát, amíg hallgatja. Nincs új a nap alatt, az Afro-Cuban Jazz Moods-nál találóbb címet nem is kaphatott volna az album. Véletlenül futottam bele, de nagyon nem bánom. Monk Friscoban is Monk, pár szám már megvolt másik albumokon is, de az árnyalatnyi különbségek miatt nem baj, ha többféle előadásmódban megvan a Blue Monk.
- Art Blakey : Split Skins
- Bill Evans Trio : Sunday At The Village Vanguard
- David Krakauer (feat. Socalled & Klezmer Madness) : Bubbemeises – Lies My Gramma Told Me
- Dizzy Gillespie y Machito : Afro-Cuban Jazz Moods
- Ornette Coleman : Tomorrow is the question
- Thelonius Monk : Alone in San Francisco
Vegyük észre, hogy az Emusic végre ad rendes artvörköt, amitől már szép is az itunes, és ide is rendes képek kerülnek, nem kell a neten vadászni és lopkodni. A webes felület is frissült, úgyhogy már nem kell a kicsit döcögősen működő downloaderrel szívni, hanem direktben is klasszul megy. Kipróbáltam szépen, hogy hogy lehet posztolni egy albumot a fészbúkba, aminek persze nem sok értelme van, de az összes ilyen tartalomajánlgató marhaság, a Diggtől a Technoratiig be van varrva a felületben szépen, igényesen.