Hónap: 2008 július

Beküldve:

tisztogatás

 

Esik vigasztalhatatlanul, a lányok délután ledőltek aludni, én meg nekiálltam a hónapok óta halogatott tisztogatásnak. Szegény számítógépem fehér, én pedig nem kímélem, hurcolom, emelgetem, hozomviszem és nem bánok vele úgy, ahogy megérdemli. Ennek eredményeképpen meglehetősen elkoszolódott, nem csak a billentyűzet, hanem a kijelző is. A kijelzőt időnként szoktam pucolni, de ez a mindennapos blogzás nem tesz neki jót, hamar koszolódik.

Mindenféle remek kencét lehet kapni amivel a műanyag felületeket lehet puccogtatni, én a nagyrészében nem hiszek, elvileg semmi olyan szennyeződés nem éri amit a tiszta víz ne hozna le. Ugyanakkor ez csak elviekben igaz, volt ami nem jött le csak úgy. Ezeken a helyeken citromlét alkalmaztam, teljes sikerrel. Két ív papírtörlő és egy mikroszálas szemüvegtörlő és 40 perc törődés elég is volt.

A képeket csak erős idegzetű geekeknek ajánlom, akiben buzog a tüchtigismo, az ne figyeljen. Mivel ez egy használati tárgy, bármennyire szeretem is, nem fertőtlenítem minden félórában, csak amikor már az én szemem is bántja. Senki kedvéért nem fogom svájci műtő állapotban tartani, ami ráadásul gyerek mellett nagyjábül lehetetlen is. Persze ehhez hozzájárul az is, hogy szegényke csak megy és megy, sosincs vele gondom, az átlagos uptime 20 nap körül van, szóval szavam sem lehet. 

Érdekes látni, hogy így tisztán mennyire látszik melyik billentyűk kopnak fényesre és a touchpad is sima már, pedig olyan kellemesen mikroérdes volt újkorában. Másfél év, napi minimum 4 de inkább 6+ óra üzem és az emberi bőr legyőzi a műanyagokat. Ja, és találtam egy sérülést a kijelzőn, nagyon apró és csak akkor látszik, ha a háttérvilágítás nem megy, erről sejtelmem sincs, hogy hogyan keletkezhetett.

Na ennyit mára a tudomány és technika érdekességeiből.

Beküldve:

Vihar

 

Na most olvasom, hogy nem is olyan klassz a helyzet, a vihar meglehetősen jókora méretet öltött, 130km/h-ás szél szaladgál, erős záporokkal, meleg se nagyon van, viszont több, mint ötvenezer ember marad áram nélkül, jobbára Auckland és környékén. 

A Mt.Ruapehun sízni akarok nyűgösek lettek, mert a pályákat biztonsági okokból lezárták. A vihar fákat dönt ki, letépi a vellanyos vezetékeket és vízzel önti el az utakat, rombol rendesen. Aszondják, hogy 10 éve nem volt ilyen intenzív vihar, tőlünk északra párszáz km-re, telepítgetik ki az emberkéket meg postaládáig ér a víz.

Ha még ez sem lenne elég, arra külön felhívták a figyelmet, hogy az időjárás zavarhatja a sky digital adását… állítólag holnap reggelre vége lesz. Mármint a viharnak, nem a szkájnak.

 

Herald mondja

Webcam mutatja 

 

Beküldve:

Akoranga station

A tömegközlekedés örvendetes fejlődésnek indult a körzetünkben, egyre több busztársaság egyre több buszát látni, és az északi buszútvonal is egyre népszerűbb. Annyira komlyan vették a dolgot, hogy az autópálya dugóit egy rém egyszerű módszerrel oldották fel a buszok számára, építettek egy párhuzamos autópályát, kétsávost, csak a buszoknak. Ezen több hasonló kinézetű állomás épült, innen indulnak és ide érkeznek a north shore mindenféle buszai.

Az autópályára vezető Akoranga Drive elhalad az AUT kampusza mellett, ezen is jár busz, de az igazán klassz, hogy a kampuszon keresztülsétálva elérhetjük az Akoranga Station nevű buszállomást. Már az egyetemi területen sétálva is jópofa dolgokat láthatunk, például az egyetemi könyvtár épületét vagy egy golf-edzőtermet. Meg a fletcher következő építkezését.

A kampusz egészen az autópályáig tart, a peremén egy mesterséges és fedett deszkaösvény kanyarog végig, amely a buszállomásra vezető, az autópálya soksok sávja felett áthaladó zárt üveghídban végződik. Mondjuk az itteni esőktől a fedél nem nagyon véd, de nyáridőn kényelmesen megóv a tűző naptól és a magas UV sugárzástól. Kellemes rajta sétálni, magától értetődő módon kerekesszékkel is lehet közlekedni rajta, ahogyan a buszállomáson is. No, meg bringával, amiről csak a hídon kell leszállni.

Az állomás teljesen el van választva a pályától, nem is hajthat be más, csak a buszok, a két fő része között is kishíd van, szörnyen biztonságos, világos és szerintem szép is, bár nincs agyoncsicsázva. Nem is kell, nem is ez a cél. A cél az, hogy az egyetemisták a busztól be tudjanak sétálni az oskolába anélkül, hogy szintben keresztezniük kellene forgalmas közelekedési útvonalat. Van benne lift, kerékpárparkoló és kerékpártároló is, amely kétdolláros érmével üzemel. (ha mész a bringádért, akkor visszakapod a pénzikéd, mint a bevásárlókocsiknál, a buszra nem lehet felvinni bringát csak összehajthatót).

Délután négy körül voltunk arra sétálni, ahhoz képest elég üres volt az állomás, akár mondhatnánk néptelennek is, de azért 1-2 lézengővel összefutottunk. Ellenben az egész tiszta, rendes, nincs se összetörve, se összefirkálva, minden tájékoztató tábla megvan, szóval egyben van az egész. És persze a töküres állomáson minden standnál van utatájékoztatás, hogy mi indul mikor. Nagyon klassz kis pályaudvar.

 

Itt egy található egy leírás az építkezésről (pdf) és itt pedig egy másik képgyűjtemény.

Beküldve:

Gasztro – fedettpályás sertésfeldolgozás

Itt a zátonyon csuda dolgokat lehet enni, de a jól megszokott mindennapi, otthonos kaják egy része bizony hiányzik. Ez önmagában nem is baj, része a kompromisszumnak, de a komfort fokozása érdekében nem tehetetlen az egyszeri de lelkes blogozó. Sőt blgozók. Az alapvető probléma a feldolgozott sertésalkatrészek hiánya, ideértve a kolbász, füstölt kolbász, füstölt szalonna, szalámi, egyáltalán a paprikás és a rendesen füstölt holmikat. Magunknak kell gyártanunk ilyesmit.

Némi előkészületeket és huzamos tervezést követően a mai viharos, esős-szeles nap volt, amelyet kiválasztottunk a nagy esemény lebonyolításához. Az előkészületek nagy részét Tibor vállalta, ő biztosította  a helyet és a felszerelést is, mi pedig Csanáddal a gyakorlati segéderők munkájára készültünk fel. A vihar miatt az eredendően outdoor mulatság fedettpályára szorult.

Taktikusan reggel még beugrottunk a német pékhez, ahol két nagyon kedves ázsiai néni szolgált ki, itt jutottunk hozzá egész eddigi ittartózkodásunk legjobb kenyeréhez, pár igazi kroasszonhoz, hogy kellemesen bereggelizzünk mielőtt nekiállunk a feldolgozásnak. A reggeli Tibor korábbi gyártású kolbásza-szalámija volt, némi házilag füstölt sajttal.

A projekt elemei :

  • – füstölt kolbász
  • – sütni való kolbász
  • – szalámi
  • – abált szalonna
  • – házimájas
  • – disznósajt
  • – füstölt rumpsteak
  • – füstölt sajt
  • – füstölt lazac
Az utolsó három tételt Tibor már korábban megcsinálta, mert ezeket csak füstölni kellett, a sajt és a rumpsteak kiváló lett, ha megérik, akkor világbajnok, a lazac pedig kicsit sótlan, de jóizű. Úgyhogy ránk csak a további tételek elkészítése maradt. A kolbászhús bekeverését tudományos alapon végeztük, kb 1 kiló őrölt pirospaprika felhasználásával, (igazi hazai) és egy erre a célra is kiváló szerszámmal, amivel mások a diszperzitet kavarják a vederben. Jó az kolbászhusira is, ha bírja a fúró…
Első körben a szalámi töltésének láttunk neki, ebből készült kb 15 kg, egy eléggé bázikus, kínai hurkatöltő és plasztik bél segítségével. Amíg én Csanáddal töltöttem, a kolbászhoz való birkabél ázott, addig Tibor nekilátott a szalonnák főzésének és a disznósajt alkatrészeinek, ezzel el is babráltunk egy darabig. Közben természetesen – hiszen disznóvágás szimulátorról van szó – pálinkázgattunk, (szilva, cseresznye) és unikumoztunk, és persze folyamatosan kísértük mindezt forralt borral, végül is tél van, ugyebár.
Amikor a szalámigyártást befejeztük, gyorsan csináltunk egy ebédnyi kolbászt, megsütöttük és megebédeztünk, majd folytattuk a kolbásztöltést. A másik 15 kiló hús ide került, a komótos folyamatot csak pálinka- és áramszünetek tarkították. Aztán a villany végleg elment, az időjárás úgylátszik szétverte Aucklandban több helyen a villanyt, ami nem lett volna baj, csak az utolsó tíz kiló hús még nem volt bekeverve, amit kézzel kellett megcsinálni a babafürdetőkádban. Készült még erősen fokhagymás abált szalonna, az most  hűtőnkben várja a holnap reggeli bevetést, de lehet, hogy mindjárt ráfordulok egy karéj kenyérrel…
Az egész kaland kábé reggel fél tíztől este fél hétig zajlott, a gyerek délutáni alvása után befutottak a lányok is. A tervezett termékpalettából csak a májas elkészítése nem sikerült, mert nem volt elég disznózsírunk a kivitelezéshez és Orewa határában ennek beszerzése végül is reménytelennek bizonyult. ((a mad butchert most nagyon nem szeretjük)) Ezt a későbbiekben pótoljuk. Az elkészült holmik felkerültek a füstre, ahol megfelelő időt fognak tölgyfaforgács füstjén eltölteni, ki-ki nemök szerint, majd eztán mennek a hűtőbe, fagyasztóba, nemök szerint.

Beküldve:

adószám – ez is megvan

 

Hosszas várakozás után végül csak kipostázták nej adószámát a minap (a 10 nap elég nagyvonalúan számolva se stimmelt), úgyhogy végre nem volt akadálya, hogy az emberzetfelhasználásügyi és pénzszerteszétküldési osztály munkába vesse magát és elérje a saját lokális maximumát. Teljes meglepődésünkre minden pontosan úgy zajlott, ahogy ígérték, tegnap este elutalták, mi pedig ma reggel örvendezve fedeztük fel nejecske fizetését a bankszámlánkon.

Mostan bölcsimegoldás kell, mielőbb, és mehetek én is dolgozni. No, meg kell egészségbiztosítás, ami nem hinném, hogy gond lesz, mert valamelyik egészségbiztosító le van paktálva nej cégével, úgyhogy csak fel kell menni az összefonódásügyi osztályra és szólni, hogy hahó, nekem is kell dolgozói kedvezmény vagy mi, és akkor szépen lesz nekünk egészségbiztosításunk is.

 

.

Beküldve:

Csütörtök – New Zealand Herald [szinkronblog]

 

Zhaoman felhívására a csütörtöki ojságolvasás témakörben, én is nevezek. Nem volt bonyolult, a szép napos délután nagyot sétáltunk a gyerekkel, aztán elmentünk a nejecskéért, majd hazafelé még beugrottunk a trafikba és felmarkoltam egy Heraldot.

Egyből ölembe esett fél kiló behúzott melléklet meg reklámvacak, a zöld melléklet nem is rossz, ECODRIVE a címe és zöld autózásról szól. Nem mélyedtem bele, bár az ilyen „the blue is the new green” dumáktól lábrázást kapok, mindenesetre a melléklet tárgyal mindenféle eco-fuel megoldást, elektromos és hagyományos, de kevesebb üzemanyaggal járó kezdeményezéseket. Meg az ethanolt.

Maga a lap címoldala nem túl fenszi, időjárás (bazi nagy vihar kerekedék), pénzügyek és egy roppant izgalmas fejtegetés arról, hogy a lakosság 53%-a egy felmérés során úgy nyilatkozott, hogy az újzélandi rendőröknek lőfegyvert kéne hordaniuk. Öt évvel ezelőtt csak 33% gondolta ezt jó ötletnek, de most sokkal többen foglalkoznak a személyes biztonságuk kérdésével, ami romló közállapotokat jelez. A Police Association elnöke szerint át kéne ezt gondolni, és nagyon kíváncsi lenne, hogy a fegyverrel járó rendőröket kívánó lakosság vajon mennyire kívánja, hogy a rendőrök használják is a fegyverüket? Mivel az erőszakos bűncselekmények száma emelkedik, a jónép jogosan aggódik, de a rendőr szerint ez csak fokozná az erőszakos bűncselekmények és halálos áldozatok számát. A rendőrség, ahogy van, nem osztja a lakosság véleményét a kérdésben. Nem mellesleg a rendőrök golyóálló mellényt viselnek munkájuk során, nyilván nem véletlenül, de nem viselnek lőfegyvert. A rendőrség egyelőre a nem-halálos fegyverekek bevezetésén tűnődik, jellemzően a Taser-tipúsú megoldást preferálják. 

Mivel Maoru Nyelv Hete van, (Te Wiki o te Reo Maori) Az Air New Zealand, nemzeti ikon és légitársaság éppen azon fáradozik, hogy a fedélzeten a maori nyelv is használatba kerüljön, amitől a belföldiek jobban érzik magukat (gondolom a maorik?) a külföldiek meg úgyis azért jönnek ide, hogy turistázzanak és a maori kultúra elválaszthatatlan a zátonytól. Nem mellesleg ez a hír maoriul is olvasható az angol verzió mellett. 

A google elindította maori nyelvű keresőoldalát, önkéntesek segítségével 8750 maori szót és kifejezést fordítottak le, így a maori anyanyelvűek most már nem csak angolul használhatják a legnagyobb keresőt. (amúgy ma este a Campbell Live c. műsorban is lesz szó a maori nyelvről) Aki hasznos maori kifejezéseket óhajt fejben tartani, annak itt egy: Me whakamoemiti Kua Paraire! – thank god it’s friday!

 


Másik cikkben Garth George aggodalmaskodik a promiszkuózus társadalom miatt, kissé hajmersztő érvekkel, mert a fiatalok nagyon korán kezdenek szexuális életet élni, nem ritka esetben 14 éves korban, néha erőszak hatására, és ez sekélyessé és érzelemszegénnyé teszi a mai fiatalokat. Szó szerint le mert írni ilyet: „az iskolai szexuális oktatás egyszerűen felhívás gyakorlati tapasztalatszerzésre„. Fura ezt látni olyan országban, ahol évente több, mint 100 esetben van 14 éves kor alatti abortusz, hemzsegnek a leányanyák, és gyakorlatilag semmiféle szexuális felvilágosítás nincs az iskolában. Ezután nehezményezni azt, hogy a gyerek a tévében és újságokban látott viselkedésmintákat másolja… hát nekem kicsit meredek. Természetesen sikerült a cikket hozzákanyarítani a múlt heti OZ pápalátogatáshoz, meg a keresztény értékekhez, amit már csak azért sem értek, mert itt a nép vad templomjáró, annak ellenére, hogy Garth bácsi szerint az egész társadalom szex-el van átitatva. Kicsit hiányolom a cikkből, hogy hol marad a szülők felelőssége a kérdésben, ugyanis a társadalom (ami át van itatva bűzös szekszualitással, juj) végül is csak ezekből a szülőkből állna, igennem? Felvilágosítás nélkül kiengedjük a gyereket a pubertásba és azon huppogunk, hogy ha beírja az ember a gugliba, hogy „szeksz” akkor nyolcszázmillió találatot kap… nekem ez fura.

Nyilván esik szó Obama közelkeleti és európai turnéjáról is bár nem túl bőbeszédűen, azért belefért, hogy Irak megszállása „szörnyű hiba” volt, ellenben afganisztánéval, ami szeptember 11 után politikai szükségszerűség. Hát. Egy londoni független újságírótól más nem is vártam. Ebben a témában egy másik, jóval bőbeszédűbb cikk tudósít Obama jerzsálemi fellépéséről, (képen Obama fehér kipában a Yad Vashemben) ahol olyanokat mondott, hogy „ahogy hivatalba lépek felgyorsítom a békefolyamatot” meg hogy nehéz ügy lesz az egész, hiszen az izraeli kormányzat rendezetlen, a palesztin erők megosztottak (fatah/hamasz). Mindenesetre találkozot Ehud Olmerttel és Mahmud Abbasszal is. No, meg ellátogatott Sderotba, amit a palesztinok rendszeresen lövöldöznek rakétákkal, talán ez volt a legerősebb szimbolika a látogatásban. Na meg a marketing.

Mexikót fenyegeti a Dolly nevű hurrikán, durva szél, áradással fenyegető esőzések, az Rio Grande völgyében, meneküljön aki tud.

Egészoldalas cikket kapott Karadzsics letartóztatása, minden kellék megvan az energiafelvevő szakálltól az elfogást ellenzők utcai randalírjáig, a cikk természetesen oda konkludál, hogy addig toll a fülükbe amíg nem adják elő Mladicsot a másik háborús bűnöst (Srebrenica!), aki továbbra sincs meg, pedig az egész világ bíróság előtt akarja látni a vérengzései, háborús bűnei miatt.

Békésen blogozgatva babzsákfotelunkban, azt kell olvassam a newsweektől átvett cikkben, hogy szegény brit királynőnek anyagi gondjai vannak, fel kel újítani a kéglit (igen, a Buckingham Palotát) aminek csak az újrakábelezése és aszbetmentesítése és a tető javítgatása 65 millió dollárba kerül. A nyári első királyi gardenpartiról tudósít bennünket az újságíró, ahol volt szerencséje látni az uralkodót, a királyi uborkás szendvicseket és azon polemizál, hogy a királyi könyvelők szerint nem is olyan sok az az egy és negyed dollár adófizetőnként, amibe a királyi udvart fenttartani kerül, hiszen ezért két pint tejet vagy egy ipod letöltést is alig kap az ember… ráaádsul a királyi takarmány is megdrágult 20%-al, (évi 1M dollárz) és ugye itt van még a hercegi nyaralás 560ezer dolláros költsége, meg a királynő útja ámerikába 760ezer dollárokért… Mókás fejtegetés, hogy tulajdonképpen nem is olyan drága a brit korona viselőjének fenttartása, hiszen a Harry Potter könyvek szerzője több, mint egy milliárdot keresett a könyveivel – no, de azt ugye nem adóbefizetésekből kereste 🙂 Na, persze  király nem utazhat fapadoson nyaralni (kivéve ha holland vagy skandináv uralkodó, khm) de akkor is kemény költség, és hiába hivatkoznak arra, hogy a turisták imádnak a királynő miatt angolországba látogatni, amikor a palotakert jobbára mindig zárva és a Windsor kastélyra kíváncsiak (amely a 20 leglátogatottabb brit célpont közül a tizenhetedik) tulajdonképen csak a közeli LEGOlandból keverednek oda (ami a fenti listán a hetedik). Na mindegy, az a lényeg, hogy az újságíró bélyegek és bankjegyek után végre élőben is látta az ’52 óta trónon levő királynőt.

Számomra a legérdekesebb cikk mégis az, amelyik arról értekezik, hogy vajon a cégekbe befektetőknek joga van-e tudni a cég húzóneveinek és döntéshozóinak egészségi állapotáról? teszi ezt éppen az Apple-lel kapcsolatban, ahol is Steve Jobs egészségi állapota a friss céges pletyka. 4 évvel ezelőtt Jobs átesett egy sikeres rákkezelésen de „soványka” és nem néz ki jól, ami azért okoz gondot – mármint céges szinten – mert Jobs nélkül sokak szerint nem ugyanaz a cég és ebben van is valami. Nem derült ki, hogy hol van a magánélet/magánszféra határa, ha az ember egy sokmillió dolláros cég „arca” és nagybefektetők teszik attól függővé pénzügyi döntéseiket, hogy köhögtünk-e ma reggel. (ez már az üzleti részben, a business heraldban van)

 A hirdetők megjelentek a mobilpiacon és az első videós hirdetés sikeresnek bizonyult. A képen természetesen az iphone éppen videót játszik le ami nem is meglepő, az annál inkább, hogy a normál telefonhívásunk vagy sms-szövegünket a reklám után folytathatjuk. Egyelőre nem nagyon szeretnék ilyesmit, annak ellenére, hogy a Saatchi embere aszondja „egyértelműen a mobilkészülékek lesznek a legnagyobb vidfelhasználók, kihagyhatatlan lehetőség ez a reklámszakmának”. Hát. 

Na elég vol, eddig bírtam, most a padlón szétdobálva több négyzetméter herald, zúg a fejem és fogalmam sincs, hogy a helyiek hogyan olvassák el ez a sokmindent naponta 🙂

 

 

Beküldve:

Film – The Bucket List

 

A 2007-ben készül film kiváló darab, néha vicces, néha nem, néha pedig nagyon nem. A két főszereplő viszont elképesztően jól formált figurák, mondjuk nem is lepődtünk meg, Jack Nicholson és Morgan Freeman sem ma kezdte a színészkedést.

 

A történet röviden, a milliárdos rideg, különc üzletember és az egyszerű, de okos autószerelő hasonló rákkal kerül kórházba, egy szobába. A történetet kicsit szépíti, hogy a kórház is a milliárdos üzletemberé, akit a titkárán kívül senki nem látogat, ellenben az autószerelőhöz bejár a népes család. Az autószerelő (minden tévékvízek megfejtője) írni kezd egy listát, ez lesz a Bucket List. (bucket: vödör, angolul a „beadja a kulcsot” az ‘to kick the bucket’, vagyis felrúgja a vödröt) Lista arról, amiket még szeretne megtenni halála előtt. Közben lassanként összebarátkoznak.

 

Miután mindketten megkapják a rossz hírt, hogy csak hónapjaik vannak hátra, hirtelen fontos lesz a maradék kis idő és nekivágnak, hogy a lista elemeit szépen kipipálgassák. Néha vad ötletek néha csak szép helyek, de legalább módszeresek. Van is hepiend meg nincs is, de nem is kell, a film kerek, jó képek, jó párbeszédek, jó konfliktusok, kis fekete humor, kis dráma és remek színészi munka.

 

Nekem tízből tíz. Rekommendálom.

Beküldve:

további adószám kálvária

 

Mivel, mint írtam, az adószám-igénylésemet visszadobta az adóhivatal, újra neki kellett futnom a dolognak. Visszafáradtam a postára, ahol a postanéni alaposan átnézte a beadott papírokat, majd hosszas tanakodás után arra a meglátásra jutott, hogy én nem is kaphatok adószámot.

Az adószámigényléshez szükséges egy darab A kategóriájú dokumentum és egy B kategóriájú dokument. Hogy melyik micsoda, azt az alábbi lista alapján lehet eldönteni. Az elutasítás indoklásában az állt, hogy a B kat. doksim nem felelt meg. Ez volt az ominózus francia nyelvű másolat, amit én se fogadnék el.

A trükk ott van, hogy az adószám igénylő nyomtatványról, ahol fel van sorolva, hogy milyen doksik jók A-nak és B-nek, hiányzik a B-ből a legutolsó két lehetőség, amely így szól az adóhivatal veboldalán:

 

  • – International Drivers’ Permit (issued by a member country of the UN Convention on Road Traffic)
  • – Overseas Drivers’ Licence (accompanied by an English translation completed by an LTNZ authorised translator, if not already in English)
(nemzeközi jogsi, ha azt az ENSZ útügyi egyezményt aláíró ország bocsájtotta ki vagy külföldi jogsi, vagy annak hiteles fordítása, ha nem angolul van)
Nomost a mi nemzetközi jogsink (az a lapozgatós szörnyűség, amit kézzel töltött ki Piroska a központi okmányirodában) ugyebár angolul van, tehát nem kell fordítgatni és arcképes. A néni nem hitte el nekem, hogy kaphatok adószámot, hiszen fenti két hiányzó pontot ő nem látta a papíron, azoknak a pontoknak amelyek szerepelnek, na azokból egyiknek se felelek meg. Mondtam, hogy nejecske ugyanerre a doksira, mint B-kategóriás izére simán kapott adószámot, de nem hatotta meg.
Viszont ez itt újzéland, a nénit szépen megkérve lemásolta nekem a nemzetközi jogsi angol oldalát, majd visszaküldte az egészet az adóhivatalnak, bár váltig állította, hogy nem fogok adószámot kapni és megígértette velem, hogy ha visszaküldik a papírokat, akkor békén hagyom. Nyilván megígértem, mibe kerül az nekem, másrészt meg is vagyok győződve, hogy kapok adószámot, csakúgy mint nejem.
Beküldve:

Adóváltozás

 

A zátonyon az adórendszer roppant egyszerű és átlátható, azt kell tudni, hogy milyen formában jut az ember jövedelemhez és onnantól minden elég egyszerű. Természetesen az interneten is be lehet vallani az ember adóját, az sem okoz gondot, ha a dolgozó több helyről is szerez jövedelmet, a kombinációk sem végtelenek és az eljárás gyakorlatilag az olvasás-írás és az alap aritmetikai tájékozottságot kívánja meg.

Ha valakinek mégis nehézsége támadna, akkor azért van az adóhivatal, hogy fel lehessen hívni vagy kérni konzultációt, és segítenek bevallani, itt az adó beszedése és nem a behajtása a cél, ráadásul az adócsalás nem népszerű sport, ha pedig lebukik az ember, hogy adót csalt, akkor irdatlan büntetéseket kell fizetnie és némi társadalmi kitaszítottság is jár vele, az egyszerű zátonylakó is tudja, hogy az adócsaló őt lopja meg, nem az államot, pláne nm a kormányt.

A jövedelemadó kiszámításához pofonegyszerű szoftvereket is lehet kapni, de teljesen felesleges pénzt adni érte, itt van egy primitív webes lehetőség, csak pötyögjük bele éves jövedelmünket és megmondja mennyi adót kell befizetnünk. (ez csak magánszemélyeknél játszik, nincs kombinálva mindenféle áfákkal meg részvénypakettek nyereségével)

Írjunk bele egy tetszőleges számot egész dollárokban és megkapjuk, hogy mennyi dollárzokat kell odaadni az államnak idén, 2010-ben és 2011-ben. Nézzünk három példát éves huszonkilencezer, negyvenezer és hatvanezer dolláros jovedelemmel:

Annual income: 29000 

October 2008

Tax cut (p.a.) = 620
Tax cut (per week) = 11.92
Old tax = 5520
New tax = 4900
Average tax rate (old) = 19%
Average tax rate (new) = 16.9% 

April 2010

Tax cut (p.a.) = 917.5
Tax cut (per week) = 17.64
Old tax = 5520
New tax = 4602.5
Average tax rate (old) = 19%
Average tax rate (new) = 15.9% 

April 2011

Tax cut (p.a.) = 1130
Tax cut (per week) = 21.73
Old tax = 5520
New tax = 4390
Average tax rate (old) = 19%
Average tax rate (new) = 15.1% 

 

Annual income: 40000 

October 2008

Tax cut (p.a.) = 860
Tax cut (per week) = 16.54
Old tax = 8070
New tax = 7210
Average tax rate (old) = 20.2%
Average tax rate (new) = 18% 

April 2010

Tax cut (p.a.) = 1157.5
Tax cut (per week) = 22.26
Old tax = 8070
New tax = 6912.5
Average tax rate (old) = 20.2%
Average tax rate (new) = 17.3% 

April 2011

Tax cut (p.a.) = 1370
Tax cut (per week) = 26.35
Old tax = 8070
New tax = 6700
Average tax rate (old) = 20.2%
Average tax rate (new) = 16.8% 

 

Annual income: 60000 

October 2008

Tax cut (p.a.) = 860
Tax cut (per week) = 16.54
Old tax = 14670
New tax = 13810
Average tax rate (old) = 24.4%
Average tax rate (new) = 23% 

April 2010

Tax cut (p.a.) = 1157.5
Tax cut (per week) = 22.26
Old tax = 14670
New tax = 13512.5
Average tax rate (old) = 24.4%
Average tax rate (new) = 22.5% 

April 2011

Tax cut (p.a.) = 1670
Tax cut (per week) = 32.12
Old tax = 14670
New tax = 13000
Average tax rate (old) = 24.4%
Average tax rate (new) = 21.7%   

Leegyszerűsítve a dolgot a két példában a jelenlegi és a 2011-es állapot között az alábbi különbség mutatkozik:

29000/év 

  • Jelenlegi adó mellett megmaradó jövedelem = 23480 (29000-5520)
  • Új adórendszer mellett megmaradó jövedelem 2011-ben = 24610 (29000-4390)
  • amennyivel több marad : 1130 dollár évente 
  • átlagos adókulcs változása : -3,9% (19% – 15,1%)

 

40000/év 

  • Jelenlegi adó mellett megmaradó jövedelem = 31930 (40000-8070)
  • Új adórendszer mellett megmaradó jövedelem 2011-ben = 33300 (40000-6700)
  • amennyivel több marad : 1370 dollár évente 
  • átlagos adókulcs változása : -3,4% (20,2% – 16,8%)

 

60000/év 

  • Jelenlegi adó mellett megmaradó jövedelem = 45330 (60000-14670)
  • Új adórendszer mellett megmaradó jövedelem 2011-ben = 47000 (60000-13000)
  • amennyivel több marad : 1670 dollár évente
  • átlagos adókulcs változása : -2,7% (24,4% – 21,7%) 
A sok politikusi nyilatkozat meg a koncepcióváltás lassan meghozza a gyümölcsét, nem egy csapásra, de évek során lassan csökken az adó és több pénz marad az embereknél. Az is jól látszik, hogy a magasabb jövedelműeket kisebb mértékű csökkentés fogja érinteni, mint az alacsonyabb jövedelműeket. ( az átalgjövedelmekkel kapcsolatban itt egy tavalyi felmérés pdf-ben és itt a statisztikai hivatal oldala annak akit komolyabban érdekel, szuper kis felmérések és elemzések vannak minden témában a tursiták számának alakulásától a munkanélküliségi mutatókon át a GDP változásaiig)
 
Szóval itt nem csak beszélnek a levegőbe, hanem történik is valami, ami elég időszerű is volt, és persze nem utolsó sorban ugyebár választási év van, tehát nem mindegy, hogy ki kampányozhat az adócsökkentés mindig népszerű ideájával. Valószínűleg ez nem menti meg a kormányt, aki kemény szufficitet halmozott fel évről évre, teljesen feleslegesen. 
Az egész változásból nem is maga az adócsökkentés a nagy kaland, amellett, hogy az élelmiszerek és az energia árának emelkedése a zátonyt sem kerüli el,  van miből csökkenteni anélkül, hogy gondot okozzon a költségvetésnek. A nagy kaland az, hogy ha itt megzavaznak valamit, akkor meg is csinálják (nyilván van kivétel) és évekre előre gondolkodnak. Gyanítom, hogy busásan megtérül.

 

 

 

 

Beküldve:

Gasztro – SUSHI (lazacos-avokádós maki)

A világ- és fúziós konyha jegyében mindennel érdemes megpróbálkozni, természetesen figyelembe véve az egyéni preferenciákat. (Nálunk például esélytelenek a lábasfejűek, előgerinchúrosok, a 4-et meghaladó lábszám vagy a szem hiánya, vagy szárazföldi jószágnál a lábatlanság. Hal dehogynem, polip sose. Egy holland barátunknál ettünk ugyan kagylót ami nekem teljesen pozitív benyomás volt, viszont azt nyilván a helyi erő tudja, hogy melyik kagyló volt és mit kellett vele művelni, hogy finom legyen)

A sushival Muldi pajtás ismertetett meg, még otthon, jó is volt, de gondoltam megvan nélküle az ember. Itt kiderült, hogy hát annyira nincs meg nélküle az ember, nagyon jó kaja és az itteni végtelen gasztronómiai változatosságban is kitűnik a japán konyha eme remeke. Aztán Pukekóéknál Pukekóné készített kiváló makit, gondoltam nekem is menni fog. Sushiból van sokféle, maki, nigiri, inari, chirasi, oshi, nare, temari… hát

szerintem migidi…

MIvel a doboz amivel sushit lehet csinálni az makisushi-hoz való, ami azt jelenti, hogy a rizsbe töltelék kerül és az egész töltött rizshurkát az ember nori-ba, vagyis szikkasztott hínárba tekeri, ezt karikákra vágja, szószt csinál és abba tunkol-megesz. (valójában alga és nem hínár, de az nem hangzik olyan jól)

Az első lépés, hogy beszerezzünk minden hozzávalót, ami itt nem egy kunszt, számos kis boltocska foglalkozik a speciális ázsiai igények kielégítésével, ahol általában még az árcédulán is minden ázsiaiul van kiírva, de hát ha elég elszánt az ember, akkor kirángatja a kis buddhát a pult mögül és maga után húzva egyszem leánygyermekét, tud olyan kultúrsokkot okozni, amitől bevallják, hogy hol a nori.

Tehát szükségünk van mindenekelőtt sushi-rizsre, mert ezt nem ám akármiből kell csinálni, hanem. Ez nem gond, ilyet mindenhol tartanak, mondjuk rizsből van raktáron, az ember könnyen vehet 25 kilót zsákban. Na kell még hínár, azt is lehet kapni, mindenféle van, szerintem semmi különbség, vettem egyet, amiben 10 hínárlap van meg egy kis csomag szilikagél, hogy a hínár ne vegye fel a levegő nedvességét. Az elmélet az, hogy füstölt lazacos-avokádós makit fogok csinálni, úgyhogy vettem avokádót, lazac meg volt itthon.

A rizst természetesen nem úgy kell főzni, mint a rizst, ez sushi kezicsókolom, számtalan forrásból próbáltam tájékozódni, a lényeg az, hogy szottyosra kell főzni az alaposan kimosott rizst. (tekintsünk el a „hárompercig nagylángon, gyújtsunk füstölőt, húsz percig kislángon, égessünk pénzt, finoman ütögessük a kizárólag rizsfőzésre használt edényünket, gondoljunk buddhára, mondjuk OMM” magyarázatoktól) Mossuk ki a rizst alaposan és főzzük szottyosra.

alsó fél + töltelék

Tisztítsuk meg az avokádót a magjától és a héjától, készítsük elő a lazacot és várjuk meg amíg a rizs kezelhető hőmérsékletűre hűl. Ha ez megvan, akkor a tudományos makicsinálónkat biztosítsuk ki és készüljünk a bevetésre.

felső fél feltöltve

Első körben a doboz aljába töltsünk rizst, a félhenger közepébe, hosszanti irányban, ujjal vagy kanálnyéllel okozzunk egy vályút, ebbe sorjázzuk bele a halat, rá az avokádót és újra halat. (hengerünk középpontosan szimmetrikus, ügyelmezzünk erre!) Ha a belevalók fixen elhelyezkedtek, akkor lapátoljunk a tetejére rizst tömören, úgy, hogy a gerinc vonalában kicsit púpos legyen, majd helyezzük rá a félhenger ellendarabját és nyomjuk össze.

rácsukva a tető

Ha túl sok rizst tettünk, akkor szedjünk vissza kicsit belőle, nekem a harmadik rúdnál sikerült eltalálni a jó rizsmennyiséget előszörre. Hagyjuk kicsit a dobozban összeszokni a henger két felét, addig valami száraz és kemény felületre terítsünk egy lap nori-t. Vegyük le a doboz tetejét, ha ügyesek voltunk, akkor oldalt nem látszik a töltelék, csak a hófehér rizs és a hengerünk egyben is marad és szabad fele felfelé néz.

tetőt le

Valahogy nemzetközi egyezmények (összeesküvés?) alapján a koreai hínárlap és a japán sushidoboz méretei pont passzolnak, ezt vagy a „népek barátsága sushi konferencián” vagy titkos tongok éjféli gyűlésein határozták el, nem tudni, de egy hínárlap pont egy makihoz tökéletes.

feltekerés előtt

Óvatosan helyezzük a dobozt a hínárra úgy, hogy elvágólag legyen a doboz éle a hínárlap élével, majd a doboz alján direkt erre a célra kialakított lukakon gyakoroljunk nyomást a belső betétre ami a sushink alját képezte eddig. Lehet, hogy a doboz elválik a betéttől, ez nem baj, a betét alján szándékosan van két fül, amivel kinyomható a henger sérülés nélkül a hínárra.

maki

Ha a hengerünk alaktartó (no para, egyben fog maradni, ha szottyos a rizs) akkor ügyesen lökjük előre, a hínár ráragad, és tekerjük fel egészen. Lesz átfedés a hínár két szélén, ez nem baj, ha felgöngyöltük a makinkat, akkor hagyjuk is úgy, hogy az átfedés alul legyen, ahogy a rizsből kiszívja a nedvességet az alga, összetapad szépen és egyben tartja az egészet. Ha kihűltek (a rizs még langyos volt amikor csináltam) akkor nagyjából egy collonként (2,54mm) hirtelen mozdulattal, nagyon éles késsel vágjuk fel a hengereinket. (én láttam hogy csinálja a sushiboltban a droid, kés éle a vágódeszka élének támasztva és ennél a pontnál megtámasztva hirtelen, csuklóból vág) Egy maki rúdból hét korong (kismaki? Aki Kaurismäki?) lesz, ideális esetben.

4 maki

Nekem a 2 cup rizs kifőzve pont 4,2 makira volt elég, de ugye lefele kerekítünk, tehát 4 felvágatlan hengerem lett meg egy fél bögre főtt rizs. (négyhengeres makisushi, hehe) Mivel egy avokádó és 100 gr lazac is ennyire futotta, minden szerencsésen alakult, már csak a tradicionális szószt kell megcsináljuk hozzá.

szójaszósz + wasabi

szójaszósz – wasabi – wasabis szójaszósz

A szósz igen bonyolult, kell hozzá wasabi és szójaszósz. A szójaszószban keverjük el a wasabit (ami japán torma (vizitorma?), szép zöld színű krém) és meg is vagyunk. A sushizabálás menete nem bonyolult, mondhatni letisztult, pálcikáink közé kapjuk a makit, beletunkoljuk a szószba és hamm. Arra figyeljünk, hogy a wasabi nagyon gonosz tud lenni, én ettem már olyat is ami nem volt erős, meg olyat is amitől leugrott a zokni a lábamról. Ha a wasabit felbontjuk és egy ujjhegynyitől könnybe lábad a szemünk, akkor csínján bánjunk vele. Természetesen ebből is alig háromszázfélét lehet kapni (mint szójaszószból) és ha a távolkeleti írás-olvasás nem erősségünk, akkor jó eséllyel soha a büdös életben nem fogunk újra ugyanolyat venni. (pardon a kanalakért, nincs szószostálunk)

makifelvágott

Az egész sushikészítés nem egy etvasz, nem kell hozzá sem kézügyesség sem nyelvérzék, ha van ilyen dobozunk és láttunk már sushit, akkor minden magától megy szépen. Megírni ezt a posztot tovább tartott, mint megcsinálni a cuccot, persze a rizs pihentetését és főzését nem számítva. Ráadásul eléggé tömős kaja, tehát 28 kész korongra már vendégeket is lehet hívni.

Itadakimasu!

Hozzávalók 4 makihoz (28 kismaki):

  • 2 cup sushi rizs
  • 3 cup víz
  • 1 avokádó
  • 100gr füstölt lazac
  • 4 lap nori
  • wasabi
  • szójaszósz
  • makihengergető edény
nej uzsidoboza holnapra (természetesen sistema)
.