Gasztro – tojásfőző kütyü

Nej, mikor hazatért ebédezni, egy tudományos-fantasztikus életkönnyítővel érkezett. A Farmer Brown tojás reklámterméke (A Burton Plastics gyártja direkt a Mainland Poultry Ltd-nek, márkázva, vagyis az itt népszerű “Farmer Brown” tojás logójával.), a közeljövőben ezt a tojások mellé fogják csomagolni, szóval bárki szert tehet egy ilyenre és én javaslom is. Elengedhetetlenül szükséges, csodálatos értelmetlenség.

Borzasztó komplikált egy jószág, be kell rakni a tojások mellé a vízbe, és a piros rész elszíneződésén lehet követni, hogy mennyire lágy a tojásunk közepe éppen. Így nem kell az órát nézni (ami rendszeresen félrefőtt tojásokat eredményez a mellékelt tájékoztató szerint), viszont kell ezt a mihíjjákot nézni, szóval ugyanott tartunk. De tényleg sokkal viccesebb. Vége a “háromperces” tojásnak meg a félreértéseknek. A skála leolvasásakor ügyeljünk a parallaxis hiba elkerülésére!

Ha berakjuk a hidegvízbe a tojások mellé, akkor szép piros, figyeljük meg a svejci pontosságú skálázást, majd ezen a skálán fog tovaterjedni az elszíneződés, ahogy a hőkezelés halad előre. Én kivártam, amíg teljesen elszíneződik az egész, pár fázist viszont lefotóztam. (elnézést, de a gőz miatt nem túl csodálatosak a képek, ha meg kivettem volna a vízből, akkor nem lett volna hiteles a mérés, tudományos szempontból)

első fázis : féllágy se

második fázis: félig közepes se, majdnem

harmadik fázis: pont közepes meg egy kicsi

negyedik fázis: félkemény

ötödik fázis: betonkemény

innen már nincs visszaút

Most tessék mondani, hogy a főzés nem szórakoztató! Mivel a tojásban levő fehérjék irreverzibilisen koagulálódnak, a keménytojásból (fogyasztható) lágyat csinálni nem lehet, tehát ügyeljünk a hőkezelési processzusra, a megfelelő pillanatban szakítsuk meg a tojásokkal az energiaközlést.

A hatékonyság növelése érdekében a tojásokat, amint kivettük a forróvízből, tarsuk hidegvíz alá, így megakadályozhatjuk, hogy a héjon belül tovább főjenek. (mint az közismert, a tojás csak és kizárólag 62 Celsius fokon fogyasztható, ekkor a sárgájának különleges, krémes állaga lesz, minden más megoldás a társadalom alapértékeinek tagadása, blaszfémia és a sátánnal való akaratlagos cimborálás!)

A berendezést hagyjuk a vízzel kihűlni, vagy szobahőmérsékleten, hidegvízbe ne tegyük, mert árthat a finoman hangolt, komplex szerkezetének.

Amennyiben hajlandóak vagyunk személyiségünk totális önfeladására és visszataszító módon megesszük a nem 62 Celsius fokos tojást is, (én kénytelen voltam most a blogképek miatt megfőzni keményre, sújtson ezért bár minket pajtásaim megvetése) vegyük figyelembe az alábbi tanácsokat:

  • a tojást ne egyből a hűtőből küldjük a forró vízbe, mert eltöredezik a héja és lucskos lesz belül a cucc
  • minél kisebb edényben főzzük a tojásokat (és a képeken látható műszert) annál hatékonyabban használjuk fel az energiát és a tojások sem tudnak kocolódni, amitől eltörhet a héjuk és az borzasztó
  • a tojásokat annyi vízzel öntsük fel, amennyi kb egy centiméterrel ellepi őket
.

Gadget – ipod/itunes frissítés

Tegnap megújult az apple zenelejátszó-palettája és az iTunes is, itt a nyolcas verzió. Szebb. jobb, tisztább, szárazabb. Innen lehet megtudni, hogy mik benne az újdonságok, nekem azt hazudta, hogy 36 mega hely kell neki és attól már boldog lesz. Innen lehet letölteni. (Már, ha valakinek a SU nem szólt)

Nekem induláskor nekiállt a “creating artwork thumbnails” nevű műveletnek és amikor végigcsinálta, akkor lett egy amolyan iPhoto-s lemezborítógyűjtemény is. Van benne egy Genius nevű fícsör, amitől ő majd csinál olyan playlisteket, amiket én szeretek hallgatni, mert odafigyel és kiokoskodja, hogy ne legyen egyben az Art Tatum a David Krakauer’s Klezmer Madness-el vagy a Belgával. Ha bekapcsoljuk, akkor mindenféle infókat küld az apple-nak, aszondja. Nekem nincs iTunes Store accountom, úgyhogy szegény nem tudott semmit se küldeni.

Azt továbbra sem értem, hogy a grid nézetben, ahol a sok albumborító van, ott mit szüttyög, a borítók olyan jó 24 kilobájtosak szoktak lenni, ez majdnem olyan idegesítő, mint az, hogy a spotlight nem keres az iPhoto-s kommentekben. No de sebaj, iPhotot nem használok viszont most már lesz fenn HD tartalom a sztórban. No, meg lesz vizualizátor, ami nélkül már teljesen értelmetlen volt élni, ez volt az első amit kikapcsoltam minden lejátszóban, de hát mindegy, ez van, ha fel se hívnak, csak adják ki az új verziókat ész nélkül.

No és itt vannak az új nano-k is, szebb, jobb, végre nem széles, hanem lapos és hosszúkás, most már nekem is tetszik a kicsike. Megkapta a mozgásérzékelőt, úgyhogy már a nano-ban is van CoverFlow az albumok keresgéléséhez a készülék elfordításával, és lehet már előadó, album, meg mindenféle attribútumok alapján keresni.

Van rá játék is, meg gyors szinkronizálás meg végre nincs belőle 4 gigás, 8-as a legkisebb. Olcsóbb is lett és azt a hogyismondjam funkciót is megkapta, hogy ha megrázogatjuk, akkor összekeveri a muzsikát. (shuffle) Hát. De legalább színes, mindenki választhat vérmérséklete, szexuális orientációja vagy időjárás alapján színeket magának.

Közben megjelent a 2.1.6-os Front Row is, 13 megáért, ezt is a software update nyomkodásával lehet kicsikarni az anyacégtől. Valamiért nekem az iTunes 8-at nem ajánlotta fel automatikusan, amíg le nem töltöttem és fel nem települtem a masinára. Azóta már szólt, hogy van és szedjem le. Az új frontrow az új itunessel való barátkozás miatt kell állítólag.

 

.

Hol tart a tudomány

 

Várom a tévéembert aki majd beszereli, de persze híre-nyoma nincs, úgyhogy itthon dekkolok a mosnivaló ruhával és a leadnivaló rendszámmal és a beváltandó csekkel, mert ha kilépnék a házból, akkor nyilván azonnal itt teremne és még meg is lenne sértődve.

Miután kiolvastam az egész internetet (egy cédé, pornó nékül) sőt el is mosogattam, kitaláltam, hogy elolvasom a dvd lejátszó kézikönyvét (amit magyarországon még mindig “használati utasításnak” hívnak, utasítás, éééted) és csuda dolgokra bukkantam benne. 

Alapvetően számítottam arra, hogy ez valami tudományos eszköz, mert kis korongokra bírja írni amit a tévében lát, de pont nem ezért vettük, hanem azért, mert fittyet hány a régiókódokra és az Eagle vs. Shark-ot ugyanúgy megmutatja, mint a moképes kockásfülű nyulat. Így a nej laptopja nem vörösizzásig osztja a magyar népmeséket a gyereknek, hanem ha kis nézés van, akkor a tévén megnézi a gyerek, aztán megy aludni, hogy apáék is nézhessenek a tékából. (amúgy is bannolva van a gyerek a laptoptól az ominózus kilengés óta)

Visszatérve a kütyühöz, olyan dolgokat olvastam benne, hogy divx meg tracklista, szóval egyből levettem (műszaki vagyok) hogy ez lejáccó, kezicsókolom, a dolgokat jácca lefele. Miután a mások élete címűt megnéztük divikszben magyar felirattal, azóta szinte semmi sem lehetetlen, tán még az empéhárom se. Olyan korongokat is simer, amilyet én nem is, meg lehet vele vágni amit felvett az ember a tévéből, legalábbis a leírás szerint. Másol vhs-ről szódagépre, mindent tud.

Úgyhogy fogtam a mit sem sejtő iTunesemet és aminek a genre tagjában az volt, hogy “jazz” at behúztam egy playlistbe és megnyomtam a piros gombot. (valójában trehány disznó vagyok, csakúgy, mint az emusic, mert egy jó része swing meg bigband, de hát többezer trackon ezt én végig nem irkálom) Mivel egy dvd-re nem fért rá az összes, ilyen muzsika, kidobáltam ami szerintem nem kell rá és nyomtam egy piros gombot.

Valami megmagyarázhatatlan okból ilyenkor mindig azt mondja, hogy kábé egy óra lesz megírni, de aztán egészen normális idő alatt végzett. A friss, meleg korongot beletoltam a lejátszóba és most énekel a tévé és még rá is van írva a track neve, hossza, album meg mifene. Whoá! Vágre nem a macbook kis csipogójából szól a muzsika. Hát ennyit mára a tudomány és technika világából.

 

.